Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

RÉGÉSZET - Buócz Terézia: AGYAGKORONG A SZOMBATHELYI JÁRDÁNYI PAULOVICS ISTVÁN ROMKERTBŐL

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 169-185 Agyagkorong a szombathelyi Járdányi Paulovics István Romkertből A Savariából származó korábbi lepénysütő negatívok mintáin Tutela (ALFÖLDI 1918-1919. 13. ábr., 1938. 336. i, Savaria 41. Tat. LVI. 2. a-b), Mars, Virtus és Victoria együtt (ALFÖLDI 1918-1919. 48-49. 29. 6. ábr., 1938. 337 i, Savaria 42. Tat. LVII. 1. a-b), a pajzsra író Victoria (ALFÖLDI 1938-1939. 26. 5. ábr., 1938. 337 i, Savaria 43. Taf. LVII. 3. a-b), Mercurius (ALFÖLDI 1918-1919. 9 1. ábr., 1938. i, Savaria 44. Taf. LXIII. a-b) és egy gladiátorpár küzdelme szerepel (ALFÖLDI 1938. 338. Tat. LXVIII. 2. a-b). A Tutelat ábrázoló korongon SALVO AVG(usto)/ AVREA S [a] ECV/LA VIDEMVS olvasható. Az egymás mellett álló Mars, Virtus és Victoria medaillon záró részén CONSERVA/TIO AVG(usto), míg egy másik lepénysütő mintán a teljes fegyverdíszben ülő Victoria írja pajzsára VI/CTO/RIA/AV/GVS/TI. Ez utóbbi korong előreugró külső szegélyére DVLC betűket karcoltak be. Ennek alapján gondolják, hogy ebben a formában édes süteményt (dulcia= édes sütemény) készítettek. A Szombathelyről származó eddigi lepénysütő negatívokat a Kr. u. 2. század közepére és a 3. század elejére keltezték és császárkultusszal hozták összefüggésbe (ALFÖLDI 1920-1922. 98., 1941. 322, 331, 1945. 66). Ezek között a korábban begyűjtött, savariai korongok között nem találunk Isis ábrázolást, annak ellenére, hogy az Isis kultusz Savariában már a Kr. u. 1. század második felében ismert volt. Bizonysága ennek az Isis Augustanak szentelt Ti(berius) Barbius Valen [s] oltára (CIL III 4156; PAULOVICS 1943. 42; BALLA - Buocz - KÁDÁR - MÓCSY - SZENTLÉLEKY 1971. Kat. Nr. 40. Bild 30.; RIU I. 14). Augsburgban a Maximillianus Múzeumban több olyan agyagkorongot őriznek, amelyek mintáin megjelenik Isis. Lelőhelyük Westheim (Raetia) (ALFÖLDI 1941. 326-327. 1, Raetia 1, Tat. LIX. 3, 4 Tat. LX.1 és 1 a). Itt azonban Isis Serapissal együtt szerepel. Általában egymással szembe néznek és közöttük mákvirág, búzakalász, alattuk pedig áldozati jelenet látszik, vagy szent lakomán vesznek részt kísérőjükkel, Anubissal és Harpokratessel, közben feltűnik a cista mystica. Ezeknek a lepénysütő formáknak az átmérője átlag 14 cm. Emonaban Laibach lelőhellyel 16 cm-es átmérőjű medaillonon Isis és Serapis szembenéző mellképe között bőségszarut tartó Harpokrates áll (ALFÖLDI 1918-1919. 12, 1941 f, Emona 33. Tat. LXII. 2). Ugyancsak Emonából származik a Lajbach lelőhelyű, 17 cm-es átmérőjű korong. Rajta Isis sistrummal és situlával a kezében áll Harpocrates és Anubis között (ALFÖLDI 1918-1919. 13, 1941 f, Emona 34. Tat. LXII. 3). A Magyar Nemzet Múzeum őriz egy sirmiumi darabot, amelyen Isis Fortuna mellett egy folyón átívelő híd látható Victoria (?) szobrával. Alföldi András ezt a Ploiaphesia ceremónia átruházásaként értelmezi és a január 3-i újévi ünnepekkel hozta kapcsolatba. A lepénysütő átmérője 16,8 cm (ALFÖLDI 1941 .j, Sirmium 49. Tat. LXVIII. 3 a-b). Sofiában a Bulgár Nemzeti Múzeum őriz egy moesiai medaillont. Rajta a bőségszarut tartó Isis és a kígyós bottal ábrázolt Mercurius látható (ALFÖLDI 1941. 4, Moesien 339-40. 53. Tat. LXXII. 1). Átmérője 10,6 cm. Az emonai és a sirmiumi korongok nagyobb méretűek, míg a többiek kisebbek. A mi medaillonunk mérete a raetiaiakkal lehet azonos. Selem szerint a XV. Leg. Apoll, veteránjai vitték Emonából (Ljubljana) Savariába az Isis kultuszt és két lepénymintát is említ, amelyeknek képeit Alföldi András is közli. Viszont Selem azt állítja, hogy ezek a minták Isis és Sarapis portrékkal - a régészeti bizonyítékok alapján Kr. u. negyedik századiak (SELEM 1980. 69). Egyes kontorniát érmek előlapján Serapis portré vagy byst szerepel, a hátlapján pedig olykor Isis Phariat ábrázolják, amint a hajón állva felemelt két kezével tartja a széltől dagadó vitorla felső két csücskét (PWRE 485 Isis Pelagia Kenner Die Münzsammlung des Stift St Florian Tfl 7,20 p. 201). A romkerti agyagkorong ábrázolása Isis tengeri tevékenységével kapcsolatos. Isis a hajózásnak és a vitorlának a felfedezője. A myrionyma, ezer nevű Isis Pelagia melléknevét Pausanias jegyezte fel számunkra (PAUSANIAS II. 2,3). A Kr. u. 1. vagy 2. századból származó kymei (Peek) Isis Aretalogia tartalmazza Isis ünnepi prédikációját, amelyben az Istennő kinyilatkoztatta az ő mindent átölelő és mindent befogadó, a kozmosz minden részét a maga teljes összességében megtartó és védő teljes egyetemességét: „Én vagyok a világ úrnője 5. Isis vagyok én, az egész föld úrnője, uralkodónője 47. Én vagyok a folyók és szelek és tengerek úrnője 51. Én csendesítem le és kavarom fel a tengert 57. Én vagyok a tengeri hajózás úrnője 58. Én teszem a hajózást hajózhatatlanná, amikor úgy akarom 179