Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

ÉRY Kinga - MARCSIK Antónia: EMBERTANI VIZSGÁLATOK JÁK 11-18. SZÁZADI NÉPESSÉGÉN

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 13-97 Szombathely, 2012 ÉRY Kinga - MARCSIK Antónia EMBERTANI VIZSGÁLATOK JÁK 11-18. SZÁZADI NÉPESSÉGÉN BEVEZETŐ A nyugat-magyarországi Ják község (Vas megye) templomdombján Valter Ilona és Hajmási Erika 1997 és 2003 között nagyszabású régészeti feltárást végzett. Munkájuk során az egymás közelében álló Szent Jakab kápolna és Szent György templom falain kívül több mint 900 sír került napvilágra, becslésük szerint az ide temetettek 60 százaléka, feltáratlan ugyanis a Szent György templom keleti oldala. Megfigyeléseik szerint a temető első halottait a 11. század elején, az utolsókat a 13. század vége táján földelhették el.

1 Ezen időhatáron belül a 11-13. század, a 14-16. század és a 17-18. század temetkezései rétegtani adatok és sírmellékletek szerint nagyrészt elkülöníthetők voltak, csupán a sírok kisebb hányada bizonyult keltezhetetlennek (VALTER 2001a-b, 2002, 2003a-b, 2004a-b, 2005). A csontvázak vizsgálatát az ásatok felkérésére a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal költségén és jáki telephelyén 2001 és 2004 között végeztük. Ezúton is köszönjük Valter Ilona és Hajmási Erika munkánk során nyújtott széleskörű segítségét, beleértve a sírok régészeti adataiba való betekintést. Ugyancsak nekik köszönjük a leletek 2010-ben történt bejegyzését a szombathelyi Savaria Múzeum embertani leltárkönyvébe, majd azok végső elcsomagolását. A község lakosai az ásatás kezdetétől kinyilvánították igényüket őseik földi maradványának helyben tartására, ezért azok végső nyughelye, közmegegyezéssel, a Szent György templom északi tornyának emeleti helyisége lett. Szakszerű tároló ládákról és dobozokról Bemert Zsolt közreműködésével a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára, valamint Ják község rk. egyházközsége gondoskodott. A nagy tömegű anyag felszállítása a toronyba és ott raktár, valamint kutatóhely kialakítása Boda Miklós és Boda Károly jáki iparos mesterek munkájának köszönhető; költségeit a jáki rk. egyházközség alapítványa, valamint Rácz Károly vállalkozó fedezte. Az elhelyezést követően az egykori jákiak földi maradványát Rátkai László plébános úr 2010. szeptember 26-án ünnepi szentmise keretében áldotta meg. ANYAG ÉS MÓDSZER A csontanyag a térség talajának savas kémhatása, valamint a sírok egymás fölé temetése miatt igen sokszor korhadt és hiányos volt. Munkánk során 929 egyén földi maradványa vált elkülöníthetővé, közülük a 11-13. századot 198 egyén (21,31%), a 14-16. századot 129 egyén (13,89%), s a 17-18. századot 444 egyén (47,79%) képviseli, míg a pontosabban nem keltezhető csontvázak száma 158 (17,01%). A halottak elhalálozási korát KÓSA (1989), SCHOURMASSLER (1941), STLOUKAL-HANÁKOVÁ (1978), SCHINZ és tsai (1952), valamint NEMESKÉRI-HARSÁNYI-ACSÁDI (1960) eljárásával, a 20 évnél idősebbek nemét ÉRY-KRALOVÁNSZKY-NEMESKÉRI (1963) szerint becsültük meg. A felnőttek csontjait MARTIN (1928), illetve MARTIN-SALLER (1957) kézikönyve szerint mértük és írtuk le. A koponyaméretek és jelzők szórását ALEKSZEJEV-DEBEC (1964) átlagszórásaihoz viszonyítottuk, s a testmagasságot SJOVOLO (1990) összes rasszra és mindkét nemre kidolgozott képlete szerint számítottuk. A kóros leletek megítélésében STEINBOCK (1976) és ORTNER (2003) kézikönyve szolgált elsődleges támpontul. A minták közötti biológiai távolság kiszámítása PENROSE (1954) módszerével történt. Figyelembe véve a temető 800 éven át tartó használatát, a népesség biológiai változásainak nyomon követése érdekében elemzéseinket időrendi csoportok szerint 1 A temető felhagyása Mária Terézia 1780-ban kelt országos rendeletéhez köthető, ez ugyanis megtiltotta a túlzsúfolt és ezért fertőzésveszélyes templom körüli temetők használatát. (Valter Ilona szíves szóbeli közlése). 13