Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
IV. KATALÓGUS
Idézések: ECK, Senatoren 1970, 230, not. 502; ECK, Organisation 1979, 40, jegyzet 49, 81; TÓTH E., Epigraphisches Alba Regia 1972, 300; FITZ, Alba Regia 33, 1987, 249-253 = AE 1990: 802; TÓTH I., Supplementa 1994, 33-34, nr. 77., TÓTH E., Legendák, 2010 (régi fotó). A lelőhelyhez: Buocz Topográfia 1967, 80, a töredék azonosítása nélkül. A felirat Szombathelyen került elő, és a közelebbi lelőhely is megállapítható. Horváth Tibor Antal OPraem. gimnáziumi tanár és a múzeumőr 1923/5 és 1936 között vezetett leletmentési naplója fennmaradt (HORVÁTH-KISS 1987). Kéziratos hagyatékát Vasmegye Levéltára őrzi (Szombathely). Ez több doboz iratból és jegyzetből áll, amelyek Horváth érdeklődésének és kutatásainak megfelelően Szombathely középkori múltjával és más, középkori témákkal foglalkoznak. Mindössze egy vékony téka tartalmaz római kori tárgyakról feljegyzéseket és fényképeket. Tartalma csak néhány a római lelet, így a saját ondódi ásatása leleteinek fényképei, amelyeket részben publikált (HORVÁTH, ondódi 1927-1929). Római témájú jegyzeteit tartalmazó fényképek között van egy levelezőlap méretű, rossz minőségű fénykép, amelyik ezt a felirattöredéket ábrázolja (TÓTH E. 2010). A töredék kevéssé van megtisztítva, és nem műtermi körülmények között fényképezték. Mivel Horváth T. A. iratai között csak olyan római tárgyakról készült fénykép és jegyzet van, amelyeket ő maga talált, a kis felirattöredék Horváth múzeumi működése idején előkerült feliratok között kell keresni. Horváth leletmentési naplójában egyetlen olyan feliratot jegyzett fel, amely a többi ismert szombathelyi felirattal nem azonosítható. Ez a Széchényi utca 4. száma alatt előkerült egy feliratos töredék volt (HORVÁTH-KISS 1987, 431, és TÓTH E., Epigraphisches, Alba Regia 1972, 300). A telken a korábbi épületet lebontották, pincegödröt ástak ki és új, három szintes épületet emeltek. A leltárkönyvben, amelyben Horváth Tibor Antal írt, és a múzeumba hozott tárgyakat feljegyezte, a római koriak között olvashatók a Széchenyi u. 4. számú telken előkerült leletek, köztük a „márvány feliratos kőtöredék 1935. június 2." szöveggel. Az előkerülés időpontja jól egyezik azzal a ténnyel, hogy a töredéken nincs sablonnal festett szám, amelyeket Oroszlán Zoltán az 1920-as években vagy később látta el a római faragványokat. Azaz a töredék később került elő. Az 1943-ban berendezett savariai lapidáriumban a töredék már be volt illesztve a lapidárium egyik pillérének a falába. A kis márvány feliratos táblatöredék (egyesítve az adatokat) más töredékkel nem azonosítható, mert a többi márvány felirat-töredék viszonylag nagy méretű és a lelőhelyük ismert. A felirattöredék nem magángyűjteményből, egyházi gyűjteményéből származik, ahol nem maradt feljegyzés a lelőhelyéről. A folyamatosan vezetett leltárkönyvekben és nyilvántartási adatokban sincs semmilyen nyoma egy Róma városi felirat adományozásának (a függelék I. darabjától eltekintve). Ilyen esetben egy tárgy lelőhelye bizonytalan lehetne. Semmi sem szól amellett, hogy a cursus-töredék nem Savariában került volna elő. Egy építkezés alkalmával a földből kiásott tárgyról pedig nem állítható, hogy a középkorban „emléktárgyként" hozták volna Romából Szombathelyre. A feliratot anyaga és a betűtípusai alapján nyilván nem Savariában, hanem Itáliában vagy éppen Romában vésték ki, és a kész feliratot szállították Savariába (így TÓTH E., 1983). Az Itáliára illetve Romára jellemző, Savariában idegen betűtípus nem a felirat lelőhelyének, hanem a készítés helyének a feltétele, premisszája. Ha nincs olyan adat, amely a Roma városi előkerülést támogatja, viszont a töredék szombathelyi lelőhelye, az előkerülés ideje bizonyos, és ismertek a lelőkörülmények, akkor a helyi, azaz savariai római kori használatra szükségszerű következtetni. Egyébként nem ez az egyetlen Szombathelyen talált felirattöredék, amelyet máshol faragtak ki, és készen vittek Savariába. Ilyen a 152. számú késő császárkori sírtábla is, amelyet jellegzetes, Aquileia környékén szokásos technikával készült ábrázolással látták el. Rómából egyébként kétségtelenül kerültek kőfaragványok Savariába. Egyik egy férfi fej, amely Lipp Vilmos ajándékozta a múzeumnak 20 9: a darab jelenleg nem azonosítható. A másik egy márvány lábfej, amelynek az ajándékozója ismeretlen: a darab ma a múzeum kiállításán látható. A töredék Róma-városi feltételezésének az eredete a következő: a RIU 1972-ben megjelent első kötetének a címlapján ennek a feliratnak a fényképe látható. Mivel a betűtípus idegen volt a savariai feliratoktól, feltételeztem, hogy a feliratot nem Savariában, hanem Itáliában, vagy éppen Rómában faragták ki, és azonos azzal a felirattal, amelyet a 19. század végi régi leltárkönyvben „Kis római feliratkő a katakombákból" megjelöléssel felirata nélkül jegyeztek fel (Savaria Múzeum, Irattár, 1877/1. Leltár a Szombathelyen létező vasmegyei régiségtárba letétként átvitt Batthyány-féle tárgyakról, nr. 14.). A lehetőséget elmondtam Mócsy Andrásnak. Ismereteim szerint a feltételezést elbeszélte Nagy Tibornak és Alföldy Gézának. Mócsy és Nagy ezt a lehetőséget, hogy a töredék Észak-ltáliából vagy Rómából származik, mint tényt közölték szóban Werner Eckkel, ( ECK, Organisation 1979, 40, 89. jegyzet). Werner Eck a töredéket először savariai leletként közölte ( WERNER, Senatoren, 1970, 230, 502. jegyzet: Die Inschrift richtig zu ergänzen, erscheint fast unmöglich, de mindenestre helytartó lehetett). Később Alföldy Géza a töredéket mint Róma városi feliratot publikálta. (CIL VP 41081). Arra azonban, hogy valamelyik szombathelyi püspök (a város 1777-től püspöki székhely) bármiféle római tárgyat hozott volna Itáliából, amint Alföldy gondolta, nincs adat. A Roma-városi felirat, amelyet letétként őrzött a szombathelyi múzeum, azonosítható (Régi Itkönyv 1890. nr.1.; MAIONICA-SCHNEIDER, Bericht, IV. Steinamanger 1878, 14, CIL VI 23269: D. M. d(ierum) VII Cn(aei) Octavi(i) Eudemi). Ad S. Caesarei, a. 1731-1733, lásd az I. függeléket). Nagy Tibor hagyatékából a felirat fényképe is előkerült. Nagy valószínűleg az 1930-as évek végén készíttette a fényképet, amikor az aula palatina ásatásán részt vett. A kisméretű tábla egy Róma városi columbarium urnasír-felirata. Jelenleg nem található a Savaria Múzeum gyűjteményeiben. A senator-felirat töredék elő- és hátlapján, az oldalsó, törött felületeken egyaránt a másodlagos beépítést tanúsító malternyomok vannak. Az előkerüléskor készült amatőr fényképen az előlapon is látszanak még a malternyomok. A töredéken két beépítésből származó 209 Pl. Tres Galliae: sacerdos ad aram Romae et Augustorum, Hadrianus-kor (CIL 13, 1718, FISHWICK 2002, 63), Hispania citerior: fiamén Augustorum provinc. Hispániáé át. (CIL 2,3329, FISHWICK 2002, 105); fiamén Divorum et Aug. CIL 2 4239, 4217, 4199, FISHWICK 2002,105, 107), mind a négy Flavius-kori; Baetica: fiamén Divorum Augg. CIL II2:7 799, FISHWICK 20023, 242): a példák tovább sorolhatók. 84
