Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
IV. KATALÓGUS
és S betű lehetne; a betű kicsit távolabb áll a következőtől, mint az a Tóth István által közölt rajzon látszik. S betű nem lehet, mert a feliraton az S betűk felső végződése ívben hajlik, míg az 5. sor első betűjének a vége kissé kiszélesedik és függőlegesen le van vágva. Noha a feliraton C betű nem maradt meg, a betű elvileg C vagy G lehet. A 6. sor első betűje QQ betűket rövidítheti, a quinquennalis-t jelölhették. Után elvileg E vagy F, és egy függőleges hasta felső vízszintes meghosszabbítása, azaz B, D, E, F, I, L, M, N, P, R betű lehet. A tábla a legszebben vésett és fennmaradt savariai felirat, a betűk piros festése jó állapotban látható. Mivel hasonló minőségű felirat nem került elő Savariában, a betűtípusok vizsgálatához nincs összehasonlítható anyag. A betűformák keltezéséhez szinte csak egyetlen betűt, a Q-t lehet figyelembe venni. A Q caudája hosszan, ívesen elnyúlt egészen az A betű bal hastájáig. A savariai feliratokon ilyen Q csupán a korábbi császárkori feliratokon fordul elő. A Ti. Barbius Valens által állított Isis -oltáron a quaestor kezdőbetűjének caudája az A betűig nyúlik (RIU 114). Kisebb mértékben nyúlik el a cauda az emonaiak által állított Aequorna-táblán (RIU I 135), a betűkiosztás azonban ezen a feliraton lazább. További elnyúló Q caudák: Emona, Alj 173 (Kr. u. 1. sz. eleje), 176 (Kr. u. 1. sz. 1. fele), 212 (síroltár), Praetorium Latobicorum 236 (sírkő), Neviodunum 246 (2. sz. első fele). Az M betű függőleges hastái is inkább a korábbi, mint a későbbi 2. századra mutatnak. A savariai felirat ductusa amellett szól, hogy a keltezésénél Severus-kornál korábbi időszak is szóba jöhet. A szépen vésett, talpas betűk inkább a 2. század első felére, mint a Severus-korra keltezhetők. Tóth István a feliratot a carnuntumi L. Octavius Faustinianus nevével egészítette ki, aki Carnuntumban és Savariában is decurio volt (AnÉpigr 1990:803: TÓTH I., Savaria 17-18, 1983-1983) 139; Ua. Specimino Nova 1986, 41; Ua. 1994). Fitz Jenő szerint, mivel a savariai felirat állítójának a városa nem, a tisztségei csak korlátozottan ismertek, nem lehet azonos a carnuntumi lovaggal (FITZ 2000,159), ezért nem állítható, hogy mindkét felirat azonos személyre vonatkozik. A kiegészítéshez más savariai polgárok is szóba jöhetnek, akiknek a neve C[ Jianus; ugyanígy TÓTH E., A császárkultusz, ArchÉrt 126, 2001, 27], Fitz szerint a savariai Faustinianus a carnuntumi lovag apja lehetne. A savariai töredék személye és a carnuntumi Faustinianus között nincs egyetlen olyan pont, amely az azonosságuk mellett szólna. A felirat állítóját akkor volna lehetőség [- Ojct(avius) M(arci) f(ilius) Faustinianus-sza\ azonosítani, ha a pályafutásukban meggyőző azonossági pontok lennének. Ilyenek azonban sem a személynévben, sem a cursusukban nincs. Az azonosság bizonyítására az ismeretlen város decurionatusa nem alkalmas. A carnuntumi Faustinianus praenomene nem ismert, a savariai férfi Lucius volt. A savariai feliraton szereplő férfi gentilitiumának töredékes kezdőbetűje nemcsak O, mint a carnuntumié, hanem C, G és Q is lehet. A savariai feliraton említett személy - -]lianus végű cognonomene végkép kizárja az azonosságát a carnuntumi Faustinianusszal. Az a város vagy városok, ahol a Depulsor-felirat állítója a hivatalait viselte, nem ismert, mert letörött a feliratról. Igaza van Tóth Istvánnak abban, hogy a savariai felirat állítója poetovioi származású lehetett (a Poetovio környékén gyakori luppiter depulsor feliratokhoz: H.-G. PFLAUM, Mélanges Isidore Lévy 1955, 445-460; CIL 3, 3269, 4018, 4033-4035, Alj 156, 157, 186, Arh.Vest 2,1951, 15.; luppiter Depulsor tiszteletéhez: KOLENDO, J., lupiter Depulsor ANRW 1989, 1062-1076; SASEL KOS, Autochthonous 1998, 22, SASEL-KOS, Pre-Roman Divinities 1999, 127., SASEL KOS, M., luppiter depulsor - a Norican deity?, in: Pre-Roman divinities of the eastern Alps and Adriatic, Situla 38., Ljubljana 1999, 121 -129). Ezért legalább ugyanennyire lehetséges, de inkább valószínűbb, hogy városi hivatalait is Poetovióban viselte. Ha idegen magistratusként építkezett Savariában, akkor majdhogynem bizonyos, hogy tartományi főpapként járult hozzá a concilium székhelyének szépítéséhez. Az építkezés tárgyának kiegészítésére Tóth I. a porticum cum exedra-1 javasolta. A 3. sor első betűmaradványa azonban inkább egy függőleges hasta alsó végződése lehet, amilyen betűalj a feliraton egyébként is megfigyelhető. A betű H (CH), I, M, és N is lehet. A H kiesik. Ezért a porticum cum / aeto]ma kiegészítést valószínűbbnek tartom: az első deklinációs ablativusz más szóval nem egészíthető ki, és a ritkán használt aetoma szó egy másik savariai feliraton is feltűnik (11. sz.). A portám et kiegészítés az egyes számot jelző quam miatt nem lehetséges. A szépen vésett és egyenletesen beosztott betűtávolságú felirat kiegészítésén az 5. sor FABR betűi a kevés hely miatt össze vannak szorítva. Ezért valószínűbb a coll. helyett a col(legii) kiegészítés. A főmondat és a mellékmondat állítmányai hiányoznak, ezért a feliratot nem lehet pontosan értelmezni. A mellékmondatot quam kapcsolja a tőmondathoz. Nem tudjuk, hogy a decurio mi módon kapcsolódik az építkezéshez, pl. amelyet ő megkezdett, megfogadott, más (pl. a fia, örököse) pedig befejezett, megvalósított stb. A szöveg tartalma az lehetett, hogy a savariai lakósok jóllétéért Juppiter Depulsornak állított építményt, amit L. [ Jianus Poetovio (és Savaria) magistratusának tagja megígért (promisit), végrendeletileg meghagyott, valaki más felépítette és dedikálta. Olyan építkezésről is szó lehet, amelyet L. [- - -Jianus megfogadott és fel is építtette. A feliraton bővebb indoklás is lehetséges: ob honorem is állíthatta, és a költségeket is feltüntethették. A következő megfogalmazás is szóba jöhet L. +[— IJianus a porticust és építését, amit az apja ob honorem [ ] megígért, befejezte és dedikálta (AE 1964, 0225, Cuicil). A felirat szerkezete a RIU 6 1442-es Adony/Dunaújvárosi építési feliratot követi, amely szerint a [templomot és] oltárt, amit M. Ulpius [— ] végrendeletileg létesíteni parancsolt, M. Ulpius[—]Aquincum municipiumának duumvirje stb. az apja emlékére elvégezte. A töredék a felirat középső részének első hat sorából tartalmaz különböző betűszámnyi részletet. A felirattöredék lelőhelyen talált Victoria domborműtöredék Mráv Zsolt szerkesztése és az anyagvizsgálat szerint összetartoznak, és ez a sorok számát mintegy hét vagy nyolcban jelöli ki. A felirat szélességét az első két sor gyakorlatilag meghatározza, mert a sorok másként nem egészíthetők ki. A 3. sorban az állítónak csak a névtöredéke állapítható meg: Lucius 0, C,G vagy Q-val kezdődő gentilitium, a hosszúságától függően filiatióval, a 4. sorban a — ]lianus végű cognomennel. A 4-6 sorok értelmezése bizonytalan. A mellékmondat alanyának a nevét elvileg és Tóth István kiegészítése szerint a decurionátus követi, és az 5-6. sorokban is a tisztségek felsorolása következik. A sorokat megnyugtatóan kiegészíteni azonban nem lehet. Szokatlan ugyanis, hogy a városi magistrátusok felsorolása közé collegiumi tisztség ékelődjön be 21 1. Az eddigi értel211 Már a középkor végén Szombathely déli szélén voltak a káposztáskertek: 1644: in publica seu Regia via vulgaliter az Káposztás kertek között", VAML Protoc. 1644, nr. 141. A későbbi Rumi útat határoló területről van szó, ma Mátyás utca. 104
