Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
II. BEVEZETŐ
BEVEZETŐ A Savariában és Savaria földjén előkerült római kőemlékek összességükben nem tartoznak az ismeretlen tárgyak közé. Ez különösen érvényes a feliratokra, amelyeket nemcsak a régmúltban, hanem az utóbbi fél évszázadban többször is közzétettek. A savariai római feliratok gyűjtése legkésőbb a 16. században bizonyíthatóan megindult, és később jobban figyeltek rájuk. Amikor Szily János püspök Schoenvisner Istvánt kérte fel a várostörténet elkészítésére, megvásárolta a 18. századi nagy, római kőfelirat-gyűjteményt, Muratori Inscriptiones-köteteit. A munka a püspök saját kezű dátum-bejegyzésével a szombathelyi szemináriumi könyvtár törzsállományába tartozik. Schoenvisner könyvében idézte is az ebben megjelent savariai feliratokat. A 19. század második felében a Corpus Inscriptionum Latinarum III. kötetében tették közzé az addig ismert, meglévő és elveszett feliratokat. A Corpus alapítója és szervezője Theodor Mommsen 1866 októberében járt Szombathelyen 1, és néhány feliratot leírt a gyűjtemény számára. A Savaria Múzeum Paulovics István által 1942-43-ban rendezett kőtárában látható emlékeket először Buocz Terézia ismertette rajzzal és fényképpel együtt 2. A kőemlékek katalógusát a Mócsy András és Szentléleky Tihamér szerkesztésében megjelent Die römischen Steindenkmäler von Savaria című monográfiában közölték, majd pedig néhány évvel később a Die römischen Inschriften in Ungarn első kötetében jelentek meg a savariai feliratok. A többszörös közzététel ellenére a jelen munka nem a régi, ismert adatok ismétlése. A két korábbi gyűjteményes munka németül jelent meg. Egyik munkában sem fordítottak figyelmet a feliratok lelőhelyére, ezek azonosítására, a feliratok feloldására és értelmezésére, a kőemlékre, mint Savaria történetének a forrására, a töredékek kiegészítésére és magyarázatára, valamint a feliratok magyar fordítására. Mindezeket pótoltam. Az emlékeket fényképpel és lényeges esetekben a rajzos kiegészítéssel együtt közlöm. A jelen munka a berlini akadémia szervezésében, a latin nyelvű Corpus Inscriptionum Romanorum III. kötete pannóniai része számára, alapjában a CIL közlési módjának megfelelő szerkezetben készült. A szöveget más és bővebb bevezetéssel, a lelőhelyek részletes vizsgálatával, a kiegészítések bővebb indoklásával és a feliratok fordításával egészítettem ki. A katalógus elkészítésének a célja elsősorban az volt, hogy a feliratok minden tekintetben megbízható forrásként álljanak a colonia történetével és a római feliratokkal foglalkozó kutatók rendelkezésére. A Római Birodalom máig tartó kulturális örökségéből a kereszténység mellett talán az írásbeliség a legfontosabb. Akkor is, ha általában elfeledkezünk arról, hogy a múltban és ma is „latin" betűkkel, a rómaiak által kifejlesztett ABC-vel írunk. Ugyanolyan betűket használunk mint az Itáliát, majd a fél Európát meghódító birodalom, amelynek öröksége és hatása az élet számos területén máig kimutatható (pénzgazdálkodás, jogalkotás, építészet stb.). Az írásbeliséget a rómaiak honosították meg Európában. Részben pusztuló (vagy másolás útján fennmaradt) anyagra: papiruszra, bőrre, viasztáblára írtak, vagy pedig kőbe, fémtáblára vésték a fennmaradásra szánt szövegeiket. A magánszféra és az állami élet számos területén törekedtek cselekedeteik megörökítésére. Leggyakrabban az isteneknek tett fogadalmak teljesítését igazoló, ún. oltárokat faragtattak. Síremlékeikre nemcsak feliratot véstek, hanem ornamentális és mitológiai témájú figurális domborművekkel díszítették őket. Az elhunyt neve és életkora mellett megismerjük a foglalkozását, hivatalait, a feleség, gyerekek, rokonok, a sírkőt állító nevét. Megörökítették a legkülönfélébb építkezéseket, az épületek helyreállítását, az 1 THOMAS 1981, 52; Kiss G., Theodor Mommsen Lipp Vilmoshoz írt levelei. Lapok Szombathely történetéből 95. Panniculus C/140. Szombathely, 2001. 2 Buócz 1961 8