Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
IV. KATALÓGUS
Kiadások: MARSILIUS, Danubius, Tom. II. 1726, p 102, 38/5 .tábla rajzzal, (repr. THOMAS, Dorffmaister, 1981, Taf. XIX); IORDAN, de orig.Slav. 1745, 111; KORABINSKY, Lexikon 1786, 732, nr. 2; SCHOENVISNER, Antiquitatum, 1791, 47, Tab. II; MOMMSEN CIL 3, 4177; LIPP , felirattár VREJ 2, 1874, 68, nr. 24; Buocz, Kőtár, Vasi Szemle 1963:2, 94 képpel és rajzzal; Steindenkmäler nr. 6 képpel; MÓCSY, RIU I 44. Idézések: KATANCSICH, Geographia vetus, Pars. I. 365; MAIONICA-SCHNEIDER Bericht, IV. Steinamanger 1878, 12; REZSŐFFY, VREJ 9-10, 1884, 24; PAULOVICS, Lapidarium 1943, 37, PAULOVICS, capitoliuma, ArchÉrt 1940, 37; THOMAS Dorffmaister, 1981, 356; HORSTER, Bauinschriften, 2001, 49, 135. jegyzet; Buocz Vezető 2003, 56 Nr. 38. J. Miiles rajza nem egyezik a fennmaradt felirattal. Miiles az 1, 3, és 4. sor végén még egy-két betűt - helyesen - tüntetett fel. Miiles rajzát megerősíti Marsilius közlése és rajza valamint Korabinszky közlése is. A töredék jobb szélén a 18. század első felében egy-két betűvel még több volt olvasható. Schoenvisner ezeket a betűket már nem írta le. Pococke és Miiles szerint a felirat hossza 3 láb 4 inch, ami 101 cm-nek felel meg, szemben a töredék mai 83 c m-es hosszával. A 3. sz. feliraton nem állapítható meg, hogy a császár neve milyen esetben áll. Valószínűleg mindkét felirat Domitianus nevét és titulatúráját nominativusban tartalmazza. Az uralkodó által finanszírozott építkezést örökítettek meg. A feliratok előkerülési helyéről és idejéről nincs adat, a 18. század első harmadában mindkettőt ismerték. Luigi Marsigli és a két angol utazó, Jeremiah Miiles és Richard Pococke mindkettőt feljegyezte. A 3. számú feliratot 1726-tól a középkori püspökvár udvarán őrizték; a városból bárhonnan oda szállíthatták, mert néhány feliratot ott gyűjtöttek össze. Az azonos szövegű, kettétört felirat Szombathely déli, Körmendi utcai középkori városkapuja mellé volt befalazva. A felirat alighanem a közelben került elő. Ha máshol találták volna, akkor a város valamelyik másik kapujánál illesztik a falba, vagy a püspökvárba viszik. A felirat lelőhelye ezért a római város délnyugati körzete lehet. Mivel Domitianus uralkodása idején a coloniának a falai még (lásd a bevezetést) nem épültek meg, ezért azokon kapu sem nyílhatott, amelyekhez a feliratokat esetleg készíthették volna. A 2. sz. felirat feltételezhető lelőhelye a római várostest délkeleti sarkánál van, ott, ahol a provinciális fórumra és a színházhoz vezető út kőhídja épült a Savarias patakon. Ha a Domitianus felirat valóban itt került elő, akkor azt a közelben a Perint patakon épült római híddal lehet kapcsolatba hozni (hatalmas kváderkövekből készült alapozása a patak keleti partján előkerült), amint a már Richárd Pococke sejtette (POCOCKE ms.). Ennak az a jelentősége, hogy felirat nemcsak a hidat, hanem a tartományi forumot is keltezi. Mivel birodalmi jelentőségű út nyugat (Noricum) felén em vezetett, hídra azért volt szükség, hogy a coloniát a folyó túlpartján épült császárkultusz-központtal összekösse. A felirat annak bizonyítéka lehet, hogy a tartományi forum Domitianus uralkodásának kezdetén felépült. A Perint patakon túl álltak vagy épült meg a tartományi forum, a főoltár és a szentélyek. Mindkét töredéken az utolsó sort gondosan kivésték. Kérdés, hogy milyen szöveg állt a felirat kivésett sorában? Névbüntetés következménye volt-e, vagy esetleg téves szöveget véstek fel, és ezért tüntették el olyan alaposan? Amennyiben a helytartó nevét vésték ki a feliratról, akkor T. Atilius Rufus (Kr. u. 80. június 13, CIL XVI 26) és L. Funisulanus Vettonianus (Kr. u. 84. szeptember 3, CIL XVI 30) között egy mindeddig ismeretlen, felségsértés miatt elítélt helytartót kell feltételezni. Kr. u. 82-ben, március és szeptember 13. között állították. 4. Közfelirat (-1550 körül) Márvány felirat (ex marmore porphyreticum, LAZIUS). A 14. század előtt találták. Lelőhelye nem ismert. Középkori másodlagos felhasználása alkalmával a Szt. Márton templomban oltárlépcső volt (LAZIUS). Schoenvisner már nem látta. A méretek nem ismertek. Elveszett. [imp(eratori)] Caesari [divi N]erva Ae f(ilio) N]ervae Traian]o A Augus At(o) 5 [German]ic(o) Dacic(o) [pontif(ici)] maxim(o) [tribuniciaje pot Aestat Ais [ c]o(n)s(uli) V patr Ai p(atriae) [pontif(ices) a]ugur(es) sacer10 [dota]l(es) ex colonia [S]a varia. 10. coll. (Verantius) 9-10: [pont(ifices ) o]ugur(es) sacer/[dot(es) f]l(amines?) SZABÓ HD139974 Az isteni Nerva fia, Imperator Caesar Traianusnak a germánokat és a dákokat legyőző Augustusnak, a legfőbb papnak, a tribunusi hatalom birtokosának, ötödik alkalommal consulnak, a haza atyjának állították az állami papok, az augurok, a papok Savaria coloniájából". Kiadások: LAZIUS, W., Reipublicae 1598, 968; LAZIUS R.R.P. 216, 1144; GRUTERUS, 245:9 (LAZIUS alapján); SZERDAHELYI Hungáriáé urbium, 1730, 49 (oltárlépcső, valószínűleg Laziustól vette az adatokat); SCHOENISNER, Antiquitatum 1791, 54-55 (Lazius alapján); KATANCSICH I 366; MOMMSEN CIL III 4178 = 10919; Eph.Ep IV. 141, nr. 482.; LIPP , felirattár VREJ 2, 1874, 69, nr. 26. MÓCSY, Steindenkmäler 77; MÓCSY, RIU 45; AE 2006, 1040; Buocz, Topográfia 1967, 82. 60
