Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)

IV. KATALÓGUS

200. Alsóujlak (13.SZ.) Síremlék Sírépítmény feliratának átfaragott részlete. Téglalap gondosan vésték fel; 6,5(v.1), 6(v.2); az f és c betűket alakú kőhasáb, amely a felirat utolsó két sorát tartal- tengelyszimmetrikusan vésték ki. A felirat mai is a mazza. A feliraton kivül nincs rajta faragás, és lefaragás templomban van, ahol 2003-ban és 2010-ben írtam le. sem látszik. Másodlagos középkori beépítésből. Az alsóújlaki temetőben álló 13. századi, Szent Péter és Pál tiszteletésre [ szentelt templom szentélynyílásában a C(aius) Favonius Regill[us] bal oldalon van függőlegesen befalazva. f(aciendum) c(uravit) A feliratos mező utolsó két sora maradt meg. Háromszögletű szóközjellel. A feliratot „— ] Caius Favonius Regillus csináltatta." Közületien Idézések: HARRACH E.-KISS GY. - Vasi műemlékek, Szombathely 1983,41.; WALTER I., TÓTH E., Rég. Füz. 83,1985, 33.; LÖVEI P., in: Lapidarium Hungaricum 5, 2002, 49, 7. kép. A feliratattöredéke nagy sírépítmény része volt. Erre mutat a faragvány 44 cm-es vastagsága. A templom északi oldalán az egyszerű, fehér festés alatt nagy (60-70 cm-es) méretű kváderkövek látszanak. A középkori eredetű templom a kora újkorban épült újjá. A déli falában fenn egy középkori keresztes sírkő van beillesztve, amilyen Egyházashollósról is ismert (TAMÁSI ]., in Lapidarium Hungaricum 5, 285, 22, kép). A templom alaprajza Árpádkori eredetre mutat az egy hajóval és félköríves apszissal. A templom tetőszerkezetét és a falainak a felső részét újjáépítették. A templom említése (felirat nélkül) RÖMER FL, ArchÉrt 4, 1870, 274, 283. Kr. u. 2. század. 201. Dozmat (13.sz.) Síremlék A homokkő sírstélé lábazata a feliratos mező alsó keretezésénél vízszintesen letörött. A sírkő felső részén lévő csaplyuk alapján a különálló kőből faragott csúcsoromzat hiányzik. A sírsztélé felső részén sima törzsű oszlopok és háromleveles volutás fejezettel díszített által határolt mezőben portrémedailon. A medaillont babérkoszorú keretezi, a koszorú aljáról a sarkokban vékony szalag kanyarog. A medaillon felett a felső sarkokban egy-egy delfint lapos megmunkálásban faragták ki. Az oszlopok felett vékony léc zárja a mezőt. A medaillonban kagylós díszítésű háttér előtt férfimellkép. A bal kéz nem látszik, a jobb kezét kinyújtott mutató ujjal a jobb mell előtt felfelé tartja. Haja rövid, szembe fésült, szakálltalan arca sérült. A tóga jelzése sematikus. Alul háromszorosan profilált keretben a feliratos mező: a keret alsó része töredékes. A sztélé felső vízszintes záródásán középen egy 10x3 cm nagyságú, téglalap alakú és 10 cm mély csaplyuk tartotta az elveszett oromzatot. (126) x 82x24. A portrémedaillon átm: 0,61. A feliratos mező mérete: 53 x 68. A felirat betűit elég gondosan vésték fel; a betűméret: 7,5(v.1), 6,5(v.2), 6,5(v.3), 5(v.4), 3,2(v.5), 2(v.6). A 3. sorban a T fel van magasítva. Az APOL rövidítésben az L betűt az 0 betűbe írták. A 4. sor végére nem fér ki a deductus, csak egy-két betűvel kevesebb. 1873-ban Lipp Vilmos fedezte fel. (Szombathelyi Közlemények, ArchÉrt 7, 1873, 187). Középkori beépítésből. 236