Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
IV. KATALÓGUS
Lapidarium Savariense Savaria római feliratos kóemlékei „Caius Caesius Victornak, Caius fiának a Claudia tribusból (élt) 70 évet. lulia Proculának, Tiberius leányának és 50 évet Caius Caesius Vitulus és Caius Caesius Optatus és Caesia Graeca (állították) a legjobb szülőknek." Kiadások: SCHOENVISNER 1791, 55; MURATORIUS 1739-42 után, szerinte Szombathelyen találták; LIPP , felirattár VREJ 2, 1874, 72 (a lelőhely tévesen Szombathely, akkor a kő a kastélyban volt) XXIV/1; DOMASZEWSKI CIL III 10 922 (a Bricherio, qui habuit sine dubio a Frölichio, Lipp descript. in castello parieti immisus) = 4198 (MURATORIUS 1739-42, 2065. tábla 1. misit Dominicus Bricherius Columbus, Lh: Savaria); MÓCSY, Steindenkmäler 101; MÓCSY RIU 157. Idézések: MÓCSY I 157; Steindenkmäler 101. MURATORI T. IV. 2065. nr. 1.,(Sav), Dominicus Bricherius Columbustól, mint Szombathelyi lelet!); SCHOENISNER, Antiquitatum 1791, 55.; Lipp V. Szombathelyi közlemények 1869, 128-130; V. LIPP 1872, XXXIV, 1; FETTICH 1939, 126, 7. kép; ALFÖLDI A., Századok 70, 1936, 20; ALFÖLDI, A. Jr., Adatok 1943, 72; MÓCSY, Bevölkerung nr. 93/1.; LÖVEI P., in: Lapidarium Hungaricum 5. Vas megye I. Budapest 2002, 21, 47. 4. kép. Nem tudjuk, hogy a sírkő mikor és miért került Vassurányba. Répceszentgyörgy nem a Festeticsek, hanem a szentgyörgyi Horváth család birtoka és névadó helye volt. Festetics József benősült a családba; szentgyörgyi Horváth József leányát, Erzsébetet vette feleségül. Festetics altábornagy volt és 1749-ben gróf lett. Vassurány a 19. században előbb gróf Károlyi Lajos, majd Pálffy-Daun gróf birtoka lett. A sírkövet 1869-ben Lipp Vilmos Vassurányban az örökistálló nyugati falában találta meg (Szombathelyi Közlések, ArchÉrt 2, 1869, 37) és jól és felismerhetően leírta. 1872-ben a kastély falában (ArchÉrt 6, 1872,12), SM. Irattár. Lipp-jegyzék. 1872/1. nr. 24.: Surány nagy felirat (Lipp V., Tanulmányok 61) Horváth T. A., a keszthelyi levéltárban talált adata szerint 1736-ban vagy korábban került elő Répcesztgyörgyön. Festetisch József, a Dessewffy huszárok ezredese elküldte a rajzot Baselbe és értelmezést kért, majd újabb rajzot is küldött, valószínűleg ez a reális (Jacobus Christopherus Iselius levele a Festetics Lt.-ban, Tolnai It. IX.A.11. szám. Basel 1936 a.d.VII Maias, HTA feljegyzése). Az egyik kép hátoldalán szöveg: surányi kastélyban lévő monumentumnak, amelly a Szt. Györgyi határban találtatott, magyarázása. A kastély korábban valószínűleg Festetics József birtoka volt. A felirat ismeretének eredete minden bizonnyal Johann Christoph Iselinhez 21 3 (1681 -1737 év eleje) fűződik, akinek Festetics elküldte a felirat rajzát. Répcesszentgyörgyön 2001-ben két bolygatott szarkofágtemetkezés került elő (Kiss P.-SZILASI A. B., Római szarkofágok Répceszentgyörgyről (Römische Sarkophage aus Répceszentgyörgy), Savaria 25:3, 2000-2001, 87-98), a Cigányházi dűlőben, ami a községtől dk-re fekszik, és 1856-ban nem volt urasági birtok. Kr. u. 2. század. 189. Chernelháza-Damonya (1981) Síremlék A sztélét fehér márványból faragták ki; 204x87x16. Aediculae frons típusú sztélé, amely az architektónikus felépítést hangsúlyozza. Felül az oromzati háromszög ferde párkányain szétfelé tekintő, magasdomborműként kifaragott oroszlánok ülnek, amelyeknek ma már csak a lábaik és a törzsük kis része maradt meg. Mellső lábaik alatt valószínűleg kosfejet tartanak, ami szintén erősen sérült. A profilált és előre ugró ferde párkányú álló oromzati háromszögben jobbra haladó és hátratekintő farkas, hasa alatt az ikrekkel; a farkasra a háttérben álló fa (vagy szikla) borul. Az oromzati háromszög előreugró vízszintes párkánya alatt 20 cm magas architrávon fríz: a keretet a kő meghagyott eredeti szintje adja. Az alakok megformálása plasztikus. Középen két szembenálló, veszekedő kakas; fejüket és a nyakukat harci tartásban a földhöz szegik. Fejük felett kis csoportkép: balra fa, jobbra sziklák között négy lábú állat, lupa capitolina. A fríz két szélén szétfelé tartó, ágaskodó, de visszahajtott fejű és a középre néző egy-egy párduc. A bal oldali mellső lába alatt kosfej, a jobb oldali lába alatt profilban bárány. A párducok teste pöttyözött, foltos. Az architráv alatt a feliratos mező két oldalát díszített törzsű, háromnegyed oszlopok szegélyezik. Oszloptalapzatból induló törzsüket alul csúcsos levelek, majd tömött, díszes szőlőinda (levelekkel és fürtökkel) díszíti. Az oszlopokat három leveles oszlopfő koronázza. A feliratos mezőt és a lábazatot 9,5 cm magas keskeny léccel keretezett fríz választja el, amelyet borostyánminta díszít; az indák középről szimmetrikusan indulnak ki. A lábazat két szélén léccel keretezett mezőben alul peltából függőlegesen hármas tagolású akanthus levéldísz emelkedik ki: az ornamentális keretezés között figurális ábrázolás van. Jobbra tartó lovas, lobogó köpennyel, amelyet a vállán nagy, kerek fibula fog össze. Előtte két kutya nyulat üldöz. A kutyák a nyúl alatt és felett vannak kifaragva. A sztélé alján a felállítást biztosító nyelv is megmaradt; szélessége 63 cm. 207x87x16. A sztélé felső oromzati része az oroszlánokkal rongált, részben letörött. 221
