Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)

IV. KATALÓGUS

Lapidarium Savariense Savaria római feliratos kóemlékei 6. canjdeda, q(ue) viridis, ADAMIK „Flavius Dalmatius a legtökéletesebb férfiú, egykori protector, aki 40 évet élt és a legkedvesebb társa, aki 35 évet élt, és ezért ezt a feliratot írták: bárki lesz utánam az úr, ehhez a lárhoz és kerthez közeli rózsákat szakítson le nekem tegyél nekem fehér liliomokat, amit a virágzó kert fog adni. A boldog[— ] Volussius és Sabatia szabadosok állították." EDH-Nr: HD 001731 Kiadások: PAUR I., ArchKözl. 1, 1859, 226; MOMMSEN, CIL III 4185 (Stein am Anger a Varsanyio, nunc Pestini Museo); RÓMER-DESJARDINS, Inscriptiones, Acta Nova Mus. Nat. Hung. 1, 1873, nr. 126.; DESJARDINS-RÓMER, Monuments 1873, 64, nr. 126.; ILCV 296; CLE 578; AE 1984, 0722; MÓCSY, Steindenkmäler 161 képpel, MÓCSY RIU L 80. Idézések: PAULOVICS, Lapidarium 1943, 49; PAULOVICS Szent Márton 1944, 35; PAVAN Pannónia Superior 1955, 483, MÓCSY A., Acta Ant. Hung 4, 1956, 241; RADNÓTI, MTAK 2, 1954, 493; MÓCSY, Sklavenwirtschaft 241 = A rabszolgatartás, ArchÉrt 83, 1956, 149; VISKY K., 94; THOMAS

, Savaria christiana 1977, 61 képpel; Buocz, Topográfia 1967, 83; BARKÓCZI, Population 1964, 58/37; ADAMIK T., ArchÉrt 110, 1983, 3; GÁSPÁR, Christianity 2002, 122, 51. II. e. fényképpel; FEHÉR Nyelvtörténet, 2007, 515, nr. 46. Kr. u. 4. század. 146. Síremlék Tábla ismeretlen kőből. A 16. század előtt a Szent Mártoni temetőben találták, a méretei, és a lelőkőrülmények ismeretlenek. A Szent Márton templom falába volt beépítve. Elveszett. Bene memorandae coniugi dulcissimae qu(a)e vix(it) an(nos) XX m(enses) V Fl(avius) Pomentius Aur(eliae) iustinae maritus 5 et v

Aector nam et protector contra votum memóriám posuit. 3. Pometius (Gruterus, Schoenvisner,) 5. et lector (Verantius, Clusius) „A legédesebb feleségnek a jó emlékezetére, aki 20 évet és 5 hónapot élt, Flavius Pomentius, Aurelia lustina házastársa és teherviselő és védelmező fogadalma szerint az emléket állította". Kiadások: LAZIUS reipublicae 1551,1144, (GRUTERUS, 794,12 = 816:5, CLUSIUS ms Hag, inde Grut. 794, 12); SCHOENVISNER 55, 3 Gruterus alapján, MOMMSEN, CIL III 4186; LIPP

, felirattár, VREJ 2, 1874, 87

; EphEp. IV, 483; ILCV 474; MÓCSY, Steindenkmäler 162; MÓCSY RIU 81. Idézések: NAGY L., Pannónia Sacra 1938, 93, nr. 5; PAULOVICS, Lapidarium 1943, 48; PAULOVICS, szent. Márton 29; BARKÓCZI, Population 1964, 58/ 23; Buocz, Topográfia 1967, 82; THOMAS

, 1977, Savaria christiana 60; GÁSPÁR, Christianity 2002, 122, 51. I. c. fényképpel. „in aeccl. S. Martini pariete; Lazius v.v.p 1144. (inde Grut. 794:12): In templo divi Martini, quo loco quondam eius divi aedes fuisse memorant, in pariete eius templi (968). Clusius ins. Hog (ind. frut. 816. S. coll. Saxio, CIL). A templomot 1638-ban a domonkos rend kapta meg. A templomot 1658-1668 között építették át, a templombelsőt átalakították. Ez az épület 1668-ban összedűlt. Ezután 1668-1674 épült fel a ma is álló, barokk épület. A felirat valamelyik átépítésnél tűnt el. Gáspár D. szerint a votum szó használata a házaspár egyik tagjának a pogányságával magyarázható; lásd azonban a votum használatát keresztény körben: ILCU index. Kr. u. 4. század. 193