Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)
IV. KATALÓGUS
Idézések: FRANKFURTER-KUBITSCHEK , Aus Westungarn AEM 16, 1893, 31; NEOGRADY , Őskeresztények 1904-1905, 9; A CIL-ben az 6. sorban Elaini áll Fla(v)ini helyett; PAUR Arch.Közl. 1, 1859, 227; VARSÁNYI J., ArchÉrt 4, 1871, 213; LIPP ArchÉrt.. 5, 1871) 119; LIPP, VREJ 2, 1874, 86 és VREJ 9-10, 1884, 29 (Szántó I. u. 66.) ; KUBITSCHEK 15; GYÁRFÁS 66; NAGY L., Pannónia Sacra 1938, 92, nr. 2. fényképpel; PAULOVICS, Lapidarium 1943, 46; PAULOVICS szent Márton 1944, 33; Buocz, Topográfia 1967, 83 fényképpel; BARKÓCZI, Population 1964, 58/9; Buocz, Topográfia 1967, képpel; THOMAS 1975-76, 119, 195, 145, Abb. 16; THOMAS, 1977, Savaria christiana 56 képpel; PINTÉR, Chrestomatia 68-69. képpel és rajzzal; TÓTH I.-SZABÓ, Bevezetés 175, a felirat rajzával; TÓTH E., Savaria 1998, 62. 65. kép; GÁSPÁR, Christianity 2002, 122, 51. I.a. fényképpel; Buocz 2003, 117, nr. 209; FEHÉR Nyelvtörténet, 2007, 545, nr. 298. A felirat „másolatát beküldötte Szombathelyről február 27. 1852 Sally Czeczilia kisasszony, a lelkes honleány, barátném és a dassicai régiségek barátnéja", írta PAUR). 1871-ben a püspöki palota udvarán őrizték ( LIPP V., Szombathelyi Közlemények, ArchÉrt 5,1871). Talán erre, vagy a 148. számú feliratra vonatkozik: LIPP , Napló 1871/1872, 426: 1872, 429: július 20: Keresztény római sírkő. Elnök püspök ajándéka, és Vasmegyei Lapok 1872, dec.19: Az elnöktől (mármint Szabó Imre püspöktől) I db sírkő. Gáspár D. a 6. sorban par(iter)-[ olvas és oldott fel arra való hivatkozással, hogy mindkettő férfi név, és így nem lehetnek az elhunytak szülei. Az ILCU 22308 jegyzet szerint: nota matris nomen Nemesius. A feliratra azonban P AE betűkapcsolatot véstek, amely legfeljebb a par(it)er formában lenne olvasható. Diehl és Gáspár értelmezése téves. Flavinianus és Nemesius természetesen nem házaspár, de mégis lehetnek parentes, mert az elhunytak nem vérszerinti testvérek, hanem collactanei voltak, azaz közös dajka szoptatta őket. A régi magyar nyelvhasználat szerint emöcsök voltak Nem házaspár, hanem a vérszerinti apák nevét vésték a sírtáblára. Kr. u. 4. század. 145. Síremlék Kristályos mészkő tábla. Fekvő téglalap alakú tábla, egyszerű léckeret profilálás nélkül. Két darabra tört, jobb alsó sarka kiegészítés. 56x101x5. Szombathelyen találták 1845-ben a szentmártoni temetőben (PAUR). Varsányi János szentmártoni ásatásán került elő, és az ő gyűjteményében volt. Rusztikus, késő antik betűk; a betűméret: 6,5-7 (v.1), 4,5 (v.2), 4(v.3), 3(v.4-7). A 6. sorban E helyett F betűt véstek. 1873 előtt találták. A lelőhely és a lelőkörülmények ismeretlenek. Ismeretlen évben vitték a Magyar Nemzeti Múzeumba, ltsz. RD 126. O. Harl fényképe LUPA 3319). MNM neg. nr. 4616, 4617, 8318, 14364. Ma a múzeum kőtárában látható, ahol 2009-2010-ben írtam le. Fl(avius) Dalmatius v(ir) p(erfectissimus) ex pro[tectore] qui vixltoan(nos)oXLoet Aur(elia)olulia conp(ar)odulc(issimo)o qul vixitoan(nos)oXXXV ideoque hunc titulum scripserunt Quisquis he(ris)opost meod(o)m(inus)oLaris hulus et orti vicinas mihi carp(e) rosas, mihi lilio pon Ae [cajndedas q(uae) ° viridis dobit ortulus. lst Aa beotu Am [— ]Volussius et Sobatio lib(erti) posuW runt. 192
