Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./2 – Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei (2011) (Szombathely, 2011)

IV. KATALÓGUS

„Az Úrban, a hűséges Aelia Kalendina jó emlékére, a legédesebb anyának, aki 60 számú évet élt Aelius Mucianus Bassus Paulinianus és Paulus, a kegyes fiuk az emléket állították". EDH HDO 40186 Kiadások: MOMMSEN, CIL III 4217; DESJARDINS

, Monuments 1873, nr. 208 képpel; DESJARDINS-RÓMER, Monuments 1873, nr. 208., lelőhely nélkül; ILCU 1376; MÓCSY, Steindenkmäler 147; MÓCSY RIU 76. Idézések: NEOGRADY, Őskeresztények 1904-1905, 7; NAGY L., 1938, 91; PAULOVICS, Lapidarium 1943, 49; PAULOVICS szent Márton 1944, 36; BARKÓCZI, Population 1964, 58/5; THOMAS, 1977, Savaria christiana 64 képpel; GÁSPÁR, Christianity 2002, 122, 51. I. f. fényképpel. Nem tudjuk, hogy milyen módon került a sírfelirat Budapestre a Magyar Nemzeti Múzeumba. Talán Varsányi ajándéka lehetett. Az 1. sor feloldása Gáspár Dorottya szerint in D(is) M(anibus), ami a felirat fogalmazása és szerkesztése miatt értelmezhetetlen és téves. A dm és az in dm rövidítések a 4. század második felétől a sírfeliratokon d(o)m(inus) és in d(o)m(ino) -ként probléma nélkül oldhatók fel, a már használaton kivül maradt diis manibus-szal szemben. A Dis Manibus-i egyetlen 4. századi savariai sírtáblára sem vésték fel. Kr. u. 4. század. Síremlék Egyszerűen keretezett fekvő téglalap alakú mészkő sírtábla; 61 x82x7. A keret a jobb oldalon sérült. A felirat végére hederát tettek. A betűket gondosan vésték fel; 4(v.1-6), 3,5(v.7), 3(v.8). Háromszögletű központozással. A RIU rajza a 3. sorban téves, mert ott nem Graectus, hanem Graecus áll. A 4. sorban Erontinust véstek. 1847 előtt Szombathelyen, a keleti temetőben találták. A lelőkörülmények ismeretlenek. 1847-ben vitték a Magyar Nemzeti Múzeumba, Itsz. RD-207. 0. Harl fényképe (-LUPA 3318). MNM neg.n.15 007, 3748, 16211. Ma a múzeum kőtárában van, ahol 2009-2010-ben írtam le. Bon(a)eo memori(a)e in Deo vi vas oA ur(elius)olodorusociv(

es) Graec(us)oex reg(ione)oLa(o)dic(ena)oq(ui)o vix(it)oan(nos)oLoet Aur(elio) W ron5 toni an(nos) II et Aur(eliae)oCelsin(a)e m(ensium)oVlllloAur(elia)oDomnicoo uoxoro con(iugi)ocar(issimo)o etofil(iis) odul(cissimis) mem(oriam)oviv

Aa feciot. EDH nr. 40196 2. Grae*t(cus) Mócsy, RIU „A jó emlékezetre! Éljél az Úrban, Aurelius Theodorus, görög polgár, a Laodicena kerületből, aki 50 évet élt, és Aurelius Fronto két évet és Aurelia Celsina 8 hónapot (éltek). Aurelia Domnica feleség az igen kedves férjének és a legédesebb gyermekeinek életében csinálta az emléket". Kiadások: MOMMSEN, CIL III 4220; ILCV 2201; DESJARDINS-RÓMER 1873, nr. 207.; DESJARDINS-RÓMER, Monuments 1873, nr. 207., lelőhely nélkül; MÓCSY, Steindenkmäler 160; MÓCSY RIU I 78. fényképpel és rajzzal. Idézések: NEOGRADY, Őskeresztények 1904-1905, 6; DOBIAS

, Bidluv Sbornik, Praha 1928,18. 2. jegyzet; NAGY L., 1938, 92, nr. 3.; PAULOVICS szent Márton 1944, 35; Buocz, Topográfia 1967, 83; THOMAS, 1977, Savaria christiana 58-59, képpel; BARKÓCZI, Population 1964, 58/10; Kat. Enns, 1982, 8. 41; FEHÉR, Nyelvtörténet, 2007, 549, nr. 333.; GÁSPÁR, Christianity 2002, 122, 51.1.b. fényképpel; NAGY M. Lapidarium, 2007, nr. 188. A lodorus = Zodorus = Diodorus, lásd az ILCU nr. 2201. megjegyzését: Naiarius= Nazarius: ILCU 2167, és a di írását z-vel. A di-z palatizációhoz lásd ADAMIK B., Remarks, 2007, FEHÉR B., nyelvtörténete, 2007, 387, 391. Kr. u. 4. század. 190