Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
RÉGÉSZET - Sümegi Pál - Csuti Tamás - Takács Tibor - Törőcsik Tünde: A 86. elkerülő út váti szakaszán és a Hosszú-víz patak allúviumán végzett környezettörténeti vizsgálatok eredményei
SÜMEGI Pál - CSUTI Tamás - TAKÁCS Tibor - TÖRŐCSIK Tünde 1, Alföld a, Kisalföld b, Déli-Alföld c, Mezőföld és Duna mente d, Duna-Tisza köze e : Tiszántúl f, Nyírség g, Északi-Alföld 2 Északi-középhegység a, Zempléni-hegység b, Tornai-karszt c, Bükk hegység d, Mátra e, Börzsöny f, Dunazug-hegység 4 Dél-Dunántúl a, Villányi-hegység b, Mecsek c, Külső-Somogy d, Belső-Somogy e, Zalai-dombvidék 5. Nyugat-Dunántúl a, Göcsej b, Örség-Vasi-dombvidék c, Keleti-Alpok d, Lajta-hegység 3. Dunántúli-középhegység a, Pilis-Budai-hegység b, Vértes-Bakony c, Balaton-vidék és Keszthekyi-hegység jégkor végén, a jelenkor kezdetén kifejlődött szubreliktum agyagbemosódásos barna erdőtalaj található, amely ma már, valószínűleg az ókortól kezdődően, az erőteljes emberi hatásra, a kiterjedt kultúrtáj, a földművelés, az erdőgazdálkodás, az állattenyésztés következtében már nem fejlődik. Sőt jelentős mértékben pusztulásnak, átalakulásnak indult ez a szubreliktum talaj, elsősorban a patakvölgyek lejtői mentén, ahol a talajművelés nyomán erőteljesen erodálódik, áthalmozódik és az 10. ábra. A vizsgált terület (Őrségi-Vasi, más néven Castriferreicum flórajárás) és környezetének flórabeosztása (Pócs 2000.) Fig. 10. Flora distribution of the investigated area (Őrség-Vas or Castriferreicum flóra district) and its surroundings alapkőzettel, valamint a patakvölgyekben kialakult talajokkal keveredik. így a ma már aktívan nem épülő, csak pusztulással fejlődő maradványfelszíneken jégkort követően képződött, B szintjében jellegzetes vörösbarna színű agyagbemosódásos barna erdőtalajt, amelyet más néven szubreliktum barna erdőtalajnak nevezünk, folyamatosan degradálódnak, pusztulnak a vizsgált térségben, és ez okozhatta a térképezés során a kiterjedésének eltérő értelmezését. Ezek a talajok általában krioturbációs, geliszoliflukciós jelenségekhez kötődnek és jól felismerhető a Szombathely és Sárvár közötti régészeti ásatásokon. A szubreliktum barna erdőtalaj vörösbarna felhalmozódási szintjének anyaga részben vagy egészben kitölti a krioturbációs (fagyörvénylés), geliszoliflukciós (fagyos talajfolyás) folyamatok nyomán kialakult képződmények negatív formáit (pl. egy kavicsos fagyzsákot, vagy a lejtő irányban megnyúlt fagyos talajfolyás nyomán kialakult üledékszerkezetet) és így jellegzetes hálós formát alkot a lehumuszolt felszíneken. A vizsgált térségben található patakvölgyek jellegzetes talajtípusa a vízhatású, eredetileg valószínűleg ártéri ligeterdőkkel, gyékényesekkel és nádasokkal borított réti öntéstalaj és a fiatal nyers öntéstalaj. A völgyek mentén hosszan elnyúlva fejlődtek ki a vizsgált régióban, párhuzamos részekre bontva a szinte teljes mértékig művelésbe vont Barna Erdei Talajjal borított térszíneket, helyenként, elsősorban a völgyoldalak alsó szakaszán keveredve a barna erdei talajok áthalmozódott anyagával. TÖRTÉNELMI TÉRKÉPEK ELEMZÉSE A folyószabályozás és vízrendezési munkák előtt készült történelmi térkép, az első osztrák katonai térkép (1782) nyomán (13. ábra) egyértelműen megállapítható, hogy az északnyugat - délkelet irányú regresszív (hátravágódó) völgyhálózatot követő hosszan elnyúló dombokat jelentős kiterjedésű erdők borították, de a völgytalpakon is jelentős kiterjedésű, hosszan elnyúló erdősávok maradtak fenn. Ugyanakkor a regresszív völgyek találkozásánál igen jelentős 11. ábra. Alpokalja és Nyugat-Dunántúl talajainak kiterjedése Fig. 11. Dimensions of the soils in West-Transdanubea and the foothills of the Alps 102
