Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
RÉGÉSZET - Nagy Marcella: A korai urnamezős időszak kronológiai vázlata a Kárpát-medence nyugati felében. Urnamezős kori temető- és településrészlet Sárvár-Felsőmezőn
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 67-94 A korai urnamezős időszak kronológiai vázlata a Kárpát-medence nyugati felében, llrnamezős kori temető- és településrészlet Sárvár-Felsőmezőn A sírgödrök mérete és alakja nem mutat nagy változatosságot, mindegyik temetkezésnek egy átlagosan 60-80 cm-es átmérőjű, nagyjából kör alakú gödröt alakítottak ki. Mélységük 20-30 cm volt. Állatcsont egyik temetkezésből sem került elő. A sírokban elhelyezett mellékletek, mellékletkombinációk - bár kisszámú és talajműveléssel bolygatott temetőrészletről van szó - bizonyos rendszert mutatnak. Ezek a mellékletadási és temetkezési szokások jól illeszkednek az urnamezős időszak temetési normáiba. A Sárvár-Felsőmezőn talált 5 temetkezésből 4 sírnál megfigyelhető a csésze-tál kombináció (1., 2., 3., 4. sírok). Két sír esetében (3., 4. sírok) pedig egy egyelőre pontosan nem meghatározható funkciójú, de igen szép kivitelű és egyedinek mondható edénytípus volt a sírban elhelyezve. Ez a típusú, egyfüles talpas edény az urnamezős időszakot tekintve főként temetkezésekhez köthető. Valószínűnek tartjuk, hogy az elhunyt mellé sírba helyezett elem, az edény nem önmagában jelentős. Sokkal inkább a benne tárolt folyadékkal vagy szilárd anyaggal együtt jelentheti a temetési rituálé, szertartás, a libáció, vagy más meghatározott szakrális tevékenység tárgyiasult és számunkra is fennmaradt formáját. A szertartáshoz felhasznált anyag feltehetően tej, méz, bor, esetleg olaj lehetett. Az 5 sírból háromban megtalálható egy vagy két bronzmelléklet, mely a temetőrészletnek az urnamezős körön belüli szociális viszonyát (szociokulturális helyzetét) jelöli ki. Abban az esetben, ahol megfigyelhető volt a borítótál-csésze - vagy urnaként használt edény - kombinációja, ott megtalálható volt egy vagy két bronzmelléklet is. Ahol nem volt szabályosan elrendezve edénybe vagy edény alá egy kupacban a kalcinátum, csak elszórva az edénytöredékek között, ott fémmelléklet sem volt. Bár kis reprezentációs értékű a temetőrészlet, megéri néhány példával alátámasztani ennek a jelenségnek/kontextusnak a direktségét és tudatosságát. 1 1 Az, hogy csak egy sírnál volt megfigyelhető urna jelenléte, az ismert temetők viszonylatában egyáltalán nem szokatlan ebben az időben. Clemens Eibner a temetési rítusokkal kapcsolatban megjegyzi, hogy - és ezzel Michaela Lochner is egyetért a Baierdorf-i temetkezésekről szóló cikkében - a későhalomsíros időszakban és aztán egészen a közép-duna-vidéki korai urnamezős időszak, HaA vége idejéig jellemző a temetkezések urnanélkülisége. Különösen a Riegsee-Rixheim-horizontban elterjedt ez a szokás és nem csak halmos temetkezéseknél. 1 2 Égetőhelyet nem sikerült feltárni a kutatás során. Az edények sincsenek másodlagosan megégve, azok mindegyike az égetés után, a sírgödörbe helyezéskor kerülhettek a földbe. A TÁRGYAK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI, TIPOLÓGIÁJA ÉS PÁRHUZAMAIK Kerámiák A temetőben előforduló két csésze (1. és 2. sír) tipológiailag csak igen kis mértékben különbözik egymástól. Az 1. sír felhúzott fülű csészéje lágy S-profilú, a fül pedig a peremmel merőlegesen ível felfelé. A 2. sírban talált csésze valamivel rosszabb kivitelezésű és kisebb méretű darab. Az S-profil egyszerű kihajló peremmé egyszerűsödik, a fül ívelése pedig teljesen eltér az 1. sírétól. Az eltérések ellenére ezek a díszítetlen oldalú, felhúzott fülű csészék a közép-duna-vidéki urnamezős kör idősebb szakaszának egyik leggyakoribb edénytípusai. 1 3 Főbb attribútumai: 1. a perem fölé felmagasodó fül, melynek keresztmetszete lehet háromszög, trapéz, téglalap és egyszerű szalagfül is, illetve ezek variációja egy edényfülön belül; 2. a kihajló edényperem; 3. a vállvonal hangsúlyozása, mely később a ferdén árkolt vállrészek kiindulópontja lesz, 1 4 vagy ennek az idézett profilláit vállvonalnak a teljes elhagyása. Ez utóbbi jellemzi a sárvári példányokat is, melyeknek a legjobb párhuzamait a Baierdorf-i, a Burgschleinitz-i 1 5 és a Mannersdorf-i 16 temetőkben találtuk meg. Ezeken kívül előfordulnak még példányok a Maissau-i lelőhelyen, 1 7 és a velemi 11 Ugyanez figyelhető meg például a Budapest-Békásmegyer-i temetőnél (KALICZ-SCHREIBER 2010.), vagy a Szombathely-Zanat késő urnamezős kori lelőhelynél (ILON et al. 2011.). Ellenben például a Balatonmagyaród-Hídvégpuszta lelőhelyen ennek nyoma sincs (HONTI 1996.) 12 EIBNER 1966.; LOCHNER 1986. 264 13 Ugyanez a Dunától keletre fekvő területeken is jellemző edénytípus a BzD-HaA időszakban. Lásd. például az Igrici, a tiszacsegei, vagy a battonyai edénydepókat (B. HELLEBRANDT 1990. és V. SZABÓ 2004.) 14 PL.: Várvölgy, Nagyláz-hegy ( MÜLLER 2007. 22, 3. kép) 15 LOCHNER 1991. Taf. 5. 3, Tat. 6. 4, Taf. 22. 2, Tat. 23. 1, Taf. 26. 2-3, Tat. 27. 1 16 POMBERGER 2009. 38, 40, Abb. 15 17 LOCHNER 1991. Taf. 64. 3 75
