Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
RÉGÉSZET - Molnár Attila - Farkas Csilla: Hallstatt-kori település Vát - Bodon tábla lelőhelyen. Előzetes közlemény
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 43-66 Hallstatt-kori település Vát-Bodon tábla lelőhelyen. Előzetes közlemény A váti tárgy első pillantásra nagyfokú hasonlóságot mutat ezekkel a Kalenderberg-típusú tűzikutyákkal, részleteit tekintve azonban az eltérés igen jelentős. A három láb tkp. a tűzikutyák hat lábát is szimbolizálhatja, a trapéz átmetszet a tűzikutyák terpesztett lábát. 2 2 Ugyanígy azonosság mutatkozik a harmonikus testkiképzésben és az állatfejes kiképzésben. Alapvető eltérés azonban, hogy Váton az állatfejek kifelé néznek, önmagában ezzel is ellentmondva a „holdidolok" egyik alapjellemzőjének. Maga a díszítés is az eltérő képet erősíti, hiszen a Kalenderberg-ornamentika nem rendeződik szabályos, valódi motívumokba, szemben a váti meanderkombinációkkal. Ugyanez igaz a háuselbergi töredékre is, ahol szintén valós motívummal találkozunk. Legfőbb különbség mégis a tárgy nagysága, hiszen a váti és a háuselbergi példányok jóval nagyobbak a legnagyobb tűzikutyáknál is. A tárgytípus azonosságára utalhat tehát többek között a funkcionális egyezés (feltehetően kultusztárgy), a testarányok nagyjábóli egyezése, a hat, ill. három láb; terpesztett láb/trapéz átmetszet; az állatfejes kiképzés (kosfej?) és a nyak kiképzése bordákkal, ill. bizonyos technikai sajátosságok (belső technikai lyukak - fapálcák? - alkalmazása). Ezzel szemben a hasonlóságok mellett nagyszámú eltérés is megfigyelhető, így a váti tárgy kifelé néző állatfejei a „holdidolokkal" szemben, a jelentős méretkülönbség, a díszítés alapvető különbségei (meanderornamentika Váton) és a testbe hatoló (dísz?)lyukak hiánya a tűzikutyáknál. A váti lelet kronológiai helyzete - Ha C vége - Ha D1 nem tér el jelentős mértékben a tűzikutyákétól, többségüknél mégis valamivel fiatalabb. Érdekes Monika Griebl megfigyelése Göttlesbrunn Hallstatt-kori telepén, ahol a sok kicsi tűzikutya-töredék közül a centrikusán árkolt és benyomott díszűek Ha D1 kori házakból származnak és kicsit későbbiek, mint a dudor/lécdíszesek, azaz bizonyos formaváltozás megfigyelhető az idők folyamán (GRIEBL 2004. 188). A tűzikutyák kronológia helyzetének megítélését, mint arra Louis Nebelsick felhívta a figyelmet, nehezíti az a tény, hogy a jól keltezhető, kora hallstatt példányok nagyobb része sírból származik, ám a tűzikutyák sírba helyezésének szokása a Ha D-periódusban kimegy a divatból, a telepekről származó anyagaink jelentős része pedig nem keltezhető ( NEBELSICK 1996. Anm 10). Mindezek alapján nem kizárható a feltételezés, hogy a váti példány és a tűzikutyák közötti különbség részben kronológiai okokra is visszavezethető, ám ennek bizonyítására jóval több, pontosan keltezhető tűzikutyára és lehetőség szerint a vátihoz hasonló, keltezhető tárgyra is szükség lenne, amit csak a jövő szerencsés kutatásaitól várhatunk. Mai ismereteink szerint jó okkal feltételezhető, hogy a váti 863. sz. objektum betöltődésének idején még használatban voltak a Kalenderberg-dísszel ellátott tűzikutyák, tehát a különbségekben a kronológiai aspektus csak másodlagos szerepű lehet. A Kalenderberg-típusú tűzikutyák elterjedési területe a K-alpi Hallstatt-kultúrán belül meglehetősen korlátozott, elsősorban az ÉK-alpi zónában, a Kalenderberg-kultúra területén fordulnak elő, elterjedési területük azonban egyelőre nem pontosan lehatárolt. Alsó-ausztriai, Sopron környéki és DNy-szlovákiai fő elterjedési területükön kívül nem túl nagy számban ismerünk Kalenderberg-típusú tűzikutyát. A lengyeli példányok és néhány szalacskai lelet a fura kivételek sorait erősítik (NAGY 1979. XII,2; XIII,5 ; XV,1). 2 3 A Zalaszentiván - Kisfaludi hegyről eddig publikált darabok díszítése a plasztikus szemölcs alkalmazásának előtérbe helyezésével mintha kisebb eltérést mutatna a Kalenderberg-magterület tűzikutyáinak díszítéséhez képest, jóllehet összességében mégis azokhoz hasonló benyomást keltenek (NAGY 1979. X,8; XIV, 1-5). Ami különös, a Zalaszentivántól északabbra fekvő Velemből mintha teljesen hiányoznának a Kalenderberg-típusú tűzikutyák, holott a Szent Vid-hegyi lelőhely anyaga kis túlzással a teljes késő bronzkori és kora vaskori dunántúli anyag formaspektrumát lefedi, legyen szó fémtárgyakról vagy kerámiáról. Ez a mi szempontunkból azért különösen érdekes, mivel a váti lelőhely csupán 24 km-re fekszik a híres őskori centrumtól. Hogy a Kalenderberg-kultúra jellegzetes tűzikutyaformája, ha más formában is, de mégsem teljesen ismeretlen a környéken, azt a Szombathely-Reiszig-erdő lelőhelyről származó miniatűrforma bizonyítja, a vátival nagyjából megegyező településről (MOLNÁR - FARKAS 2010. Abb. 16. 1). Összességben megállapítható tehát, hogy Vát-Bodon tábla - akárcsak Häuselberg bei Leoben - a Kalenderberg-típusú tűzikutyák fő elterjedési területén kívül fekszik. 2 4 22 A lábpárok összevonására, ezáltal kialakuló trapéz metszetű lábra a tűzikutyák között is találunk példát: pl. Pillichsdorf (SCHWAMMENHÖFER 1974. Abb. 223). 23 Egyébként a szalacskaiak is „kilógnak" kissé a sorból. 24 A tűzikutya elterjedésének déli határához I. még NEBELSICK 1996. 336. 61
