Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

RÉGÉSZET - Molnár Attila - Farkas Csilla: Hallstatt-kori település Vát - Bodon tábla lelőhelyen. Előzetes közlemény

MOLNÁR Attila - FARKAS Csilla származik a bolygatott, mégis jelentős leletanyagot szolgáltató halomból, melyek testét a perem alatti sakktáblaminta és a talprész széles fekete sávja között vörös alapon fekete, 0,5-0,6 cm széles sávokból álló, különböző meanderkombinációkat megjelenítő festés, ill. a festésen nyomokban fellelhető ónlemezappilkáció díszíti. A két edény közül különösen az a darab fontos a mi szempontunkból, melynek hasán egy olyan motívum jelenik meg, melyben két meandermintát egy cikkcakkvonal köt össze: ez a motívum tkp. a váti oltár előlapján és hátán megjelenő díszítés tökéletes ábrázolása (attól eltekintve, hogy a váti oltár hátoldalán nincs díszítés) (VINSKI-GASPARINI 1961. 59, Taf. V; SIMEK 2004. 118-119) (11. ábra 3). Hasonlóképp közelálló párhuzam a Gemeinlebarn I. halomból származó urna, melynek nyakán és hasán háromszögű mezői különféle geometrikus mintákkal vannak kitöltve (SZOMBATHY 1903. Taf. 11,1 ill. Fig. 22-23). Külön ki kell emelnünk a nyak díszítését, amelyek egyik háromszögében - a martijaneci urnához hasonlóan - fekete háromszögek (tkp. egy cikkcakk-sor) két oldalán láthatunk meanderdíszt. Egy másik mező meanderkombinációjában szintén a váti oltár meanderdíszének elemeit látjuk viszont: a középső hármas meander megfelel a váti oltár középső lábán található dísznek, míg a felette lévő, egy közös szárról kétfelé bomló meandert a váti oltáron kétfelé bontva, a középső meanderdísz két oldalán helyezték el. Nem fér hozzá kétség, hogy a gemeinlebarni és a váti minták közös eredetre vezethetők vissza (11. ábra 1). Az összes meanderdíszű agyagtárgy áttekintése itt nem célunk. A teljesség igénye nélkül a lelőhelyek között megemlítendő még Marz, ahol hasonló kombináció (koncentrikus meander és háromszögsor) jelenik meg az I. tumulus urnáján (HEGER 1903. 42, Abb. 2). Ugyanitt kell megemlíteni azt az edényt Weiden am See-ből (Hügel 4), amelynek gazdag grafitfestésű mintája egy összetett meanderkombinációból áll, pereme pedig cikkcakk-vonallal díszített (PESCHECK 1943. 133, 139, Taf. 5,3). A Váttól nem túl távoli Vaskeresztesen (légvonalban 26 km) a különféle meandermotívumok mind az I., mind a II. halomban feltűnnek, több esetben fémrátét formájában (FEKETE 1985. Abb 5., Abb. 8, Abb. 17-19.). A II. halom időbeli kapcsolatát mutatja a Martijanecival az egyik martijaneci és vaskeresztesi kúpos nyakú edény nagyfokú hasonlósága, bizonyítva egyben a Szombathely környéki Hallstatt-népesség szoros DK-i irányú, Dráva-völgyi kapcsolatait. Jelen van a díszítőmotívum Nővé Kosariská (Dunajská Luzná) halomsírjainak anyagában is: A legváltozatosabb és a „váti stílushoz" legközelebb álló meanderkombinációkkal, köztük a „száron ülő meanderrel" az I. halomban találkozunk (PICHLEROVÁ 1969. Taf. I-IX) (11. ábra 2). A motívumkincs elemzése során röviden ki kell még térnünk egy másik motívumra, a futókutyára, mivel a háuselbergi oltáron (I. később) meander helyett ezzel a díszítéssel találkozunk. A spiráldíszek alkotta futókutyamotívum tulajdonképpen a meander lekerekített variánsa. A 2 motívum felcserélhetőségét jól mutatják a donnerskircheni edények, ahol két hasonló kúpos nyakú edény egyikének hasa meanderdísszel, másiké futókutyával díszített (PESCHECK 1942. Taf. 2,4-5). Ez ugyancsak a váti és háuselbergi példányok szoros rokonságát bizonyítja. Egy motívum keltezése alapvetően nehéz és módszertanilag veszélyes dolog, a keleti Hallstatt-kultúra némely leletanyaga azonban szolgáltat némi kronológiai fogódzót. így a kleinkleini temetőkben a meander szinte kizárólag olyan edénytípusokon van jelen, amik egyértelműen a legfiatalabb temetőfázisra jellemzők (DOBIAT 1980. 135-136). További kiindulópont Nővé Kosariská, ahol a legjobb motívumpárhuzamokat szolgáltató 1. halom a Ha Dl-időszakra keltezhető (PARZINGER-STEGMANN-RAJTÁR 1988. 168-169; SIEGFRIEDWEISS 1979. 10 f). A vaskeresztesi I. halmot Fekete M. a Ha C2-re, a II. halmot a Ha C2 végére keltezte, míg S. Stegmann-Rajtár szerint a II. halom datálandó a Ha C2-be és az I. halom a Ha D1-be (FEKETE 1985. 76; STEGMANN-RAJTÁR 1992. 105). Bárhogy is van, a kronológiai keretek - Ha C2 vége/D1 - adottak. A vaskeresztesi II. halomhoz hasonló korú lehet a martijaneci halom is. A gemeinlebarni 1. halom legvalószínűbb kronológiai állása - Nővé Kosariská 6 és Langenlebarn 3 alapján szintén Ha C2 vége - Ha D1 (STEGMANN-RAJTÁR 1992. 86; PREINFALK 2003. 94-95). FORMAI PÁRHUZAMOK A Váton előkerült tárgy egyetlen jó párhuzama a Leoben melletti Háuselbergről származik. A lelőhely Stájerországban található, a Mura felső folyása mentén (légvonalban mintegy 130 km-re Váttól). Ezen az - egyelőre nem túl jól kutatott - magaslati telepen gyűjtötte Rudolf Illek magángyűjteménye számára azokat az oltártöredékeket, amelyek feltűnő azonosságot mutatnak a váti 58