Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Gereben Zsófia: Egy XIX. századi nagyméretű, litografált bécs-térkép restaurálása

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 401-413 Egy XIX. századi nagyméretű, litografált Bécs-térkép restaurálása rongypapírból gépi öntéssel készítették. A felületét valószínűleg kalanderezték, így egy zárt, könnyen nyomtatható felületet kaptak, amelynek közepe laza, rugalmas szerkezetű maradt. A nyomtatás litográfiái eljárással készült, amelyhez szelvényenként és színenként külön-külön köveket készítettelek elő. Festékezéshez nyomdafestéket használtak. A LITORGRÁFIAl ELJÁRÁS KIALAKULÁSA A kőnyomtatás feltalálása Alois Senefelder (1771-1834) nevéhez fűződik. Néhány más olyan nyomtató eljárás ismeretes volt már korábban, amely követ használt alapul, mint például a kínai kőmetszetek vagy a német származású M. Gerechtre által készített nyomatok a XVI. századból. Senefelder volt azonban az első, aki a mészkő kémiai tulajdonságaira építve síknyomtatásra használta a bajorországi Solnhofen környékén bányászott palakövet. Senefelder vándorszínész és drámaköltő volt, aki saját megélhetésére különböző írások és kották másolását vállalta el. Kísérleteket végzett, hogyan lehetne ezek sokszorosítását egyszerűbben és gyorsabban végezni. így fedezte fel a litográfia technikáját, és egész életét e technika tökéletesítésének szentelte. Eredeti szándéka az volt, hogy a mészkőtáblából maratással magasnyomó formát állítson elő. A kísérletezések során véletlenül úgy alakult, hogy egy olyan kövön dolgozott, amire korábban egy szappant tett le. A követ átkente gumioldattal, leöntötte vízzel majd átkente olajfestékkel. Észrevette, hogy a festék csak a szappan helyén tapadt meg. így jutott arra a következtetésre, ha a kőre zsíros anyaggal rajzol, ezután a követ nedvesíti, végül átkeni zsíros festékkel, akkor a festék csak a zsíros rajzok helyén fog megtapadni. 1799-ben elismerték feltalálói jogát és kiváltságot kapott a kőnyomatok készítésére. Ezután műhelyt alapított Münchenben, valamint közreműködött az offenbachi, londoni, bécsi és párizsi litografáló műhelyek létesítésében is. 1809-ben a müncheni állami térképnyomó műhelyek felügyelője lett. A litográfia a XV111. század végén a francia forradalom éveiben született, és elterjedése szorosan összefügg a francia polgári társadalom kialakulásával és fejlődésével. Az új polgári rend felkapaszkodásával új vásárlóerő jelent meg a művészeti és kézműves cikkek piacán. Nagy tömegeket kellett az addig csak kiváltságosoknak járó kulturális és művészeti javakból kielégíteni, ami magával hozta a gyors és egyszerű technikák elterjedését. Mivel az egyszín-nyomatú litográfiával nagy példányszámban és olcsón lehetett dolgozni, ezért ez tökéletesen megfelelt a néptömegeket informáló politikai és hadiesemények, divat és egyéb információk illusztrálásához és széleskörű terjesztéséhez. A technika nemcsak a nyomdaipar új találmányává, hanem szép lassan a művészeti alkotás eszközévé is vált. Nagy művészek is dolgoztak litográfiái eljárással, mint Honoré Daumier, Eugene Delacroix, Henri Toulouse-Lautrec és még sokan mások. A LITOGRÁFIA TECHNIKAI JELLEMZÉSE A litográfia a sokszorosító grafika első síknyomtatással dolgozó technikája. A művészi sokszorosító eljárások között legközelebb áll a papíron történő rajzoláshoz. Az eljárás során a nyomóforma nyomó- és nem-nyomó elemei egy síkban helyezkednek el. Az eljárás lényege a finomszemcséjű, kalcium-karbonát tartalmú kő kémiai tulajdonságaira épül. Rajzolásakor a rajzeszközökben lévő zsiradék megtapad a kő felületén, ami ezek preparálása során tartóssá válik, így lehetővé teszi a nyomtatást. A nyomtatásnál a kő nedvesen tartásával az üres felületek taszítják a zsíros nyomdafestéket, a zsíros krétával megrajzolt részekre viszont rátapad. A TÁRGY ÁLLAPOTFELMÉRÉSE A XIX. századi Bécs-térkép a Savaria Múzeum Néprajzi és Történeti Tárának pinceraktárából került elő. A tárgy nagyon rossz állapotban volt, egy csomóba összehajtogatva. A térképet nemcsak az eredeti hajtogatási élek mentén, hanem további hajtogatásokkal is megtörték, ezek mellett a papír több helyen elszakadt és összegyűrődött. A lapok a törések mentén hiányosak voltak. Két szelvény a térképtől teljesen különvált. A tárgy hátulján egy korábbi megbarnult vagy eredetileg is barna vászonnal megerősített javítás volt megfigyelhető. A térkép szelvényeit összetartó vászon ragasztása részben lebomlott és több helyen elvált a papírtól. A tárgy ismeretlen helyen beázhatott, aminek hatására teljes felültet behálózó vízfoltok keletkeztek. A nedves hatásoktól a papír anyaga erősen megbarnult és a pHmérés során kiderült, hogy savasodott is. A térkép egyik szelvényének oldalán egy 1,5cm

2-es nagyságú tintafoltot volt látható. Más helyeken kék és fekete filctollal készült firkák és néhány ismeretlen eredetű zöld és barna folt is felfedezhető volt. A tárgy szélén lévő sűrű gombostűnyomok arra utaltak, hogy a térkép valaha ki volt tűzve egy falra vagy más felületre. 403