Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kelbert Krisztina: Hölgyek a palettán. A Magyar Nők Szent Korona Szövetsége szombathelyi csoportjának 1928-as divattörténeti élőkép-bemutatója
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 347-373 Hölgyek a palettán. A Magyar Nők Szent Korona Szövetsége szombathelyi csoportjának 1928-as divattörténeti élőkép-bemutatója Szombathelyen. Középiskolai tanulmányait helyben végezte, majd iparművészetet tanult Budapesten. A Vasmegyei Kultúregyesület 1920-ban rendezett szépművészeti kiállításán tűnt fel először munkáival (FEHÉR 1927. 161, F. SZABÓ 1931. 615). 1922-ben önálló szalont nyitott Szombathelyen, a Wesselényi u. 6. szám földszintjén. 8 2 Tanára volt a szombathelyi szép- és iparművészeti iskolának (GÁL 66-71. 68). Több kiállítást rendezett a megyeszékhelyen. 8 3 Számos rendezvényhez ő készítette a díszleteket és jelmezeket. 8 4 Mikor a 30-as évek második felében mérnök férjét Budapestre helyezték, ő is elköltözött Szombathelyről. Ám a helyi sajtó ennek ellenére továbbra is tájékoztatott fővárosi sikereiről: saját műtermet nyitott a Bécsi kapu tér 5. számú lakásán, és nagynevű cégektől (Kánitz; Benyovszky) kapott megrendeléseket; számos munkája díszelgett például a Váci utcai kirakatokban. Ugyanakkor egy budapesti olvasó nyilatkozata szerint, egyenesen sikk volt a fővárosi lakásokat „Derezsánműteremből való pergament-festésű tárgyakkal díszíteni. " 8 5 Mi több, a Mária Valéria utcai Kaláris nevű iparés népművészeti szalonnak is ő lett a vezetője. 8 6 Mindezek ismeretében nem vonható kétségbe, hogy özv. Vaikó Istvánné széles látókörrel, kellő tapasztalatokkal és elképesztő agilitással rendelkezett ahhoz, hogy biztosítsa az élőkép-előadás estjének igényes és zökkenőmentes lezajlását. Ugyanakkor meggyőződéssel fordulhatunk mind gróf Erdődy Gyuláné, mind gróf Széchenyi Jenő, mind Spitzer Jenőné műveltsége, művészi stílusa, rendezői rátermettsége és Kissné Derezsán Erzsébet jelmeztervezői tehetsége felé is. Az ajánlás és a rendezőgárda munkáiból való ízelítő mindenesetre meggyőző. AZ ÉLŐKÉP-ELŐADÁS: SZEREPEK ÉS SZEREPLŐK A női viseletek őskortól „napjainkig", azaz az 1920-as évek divatjáig tartó fejlődési ívét 19 történelmi képben, 27 szereplő bevonásával alkották meg a rendezők. A tablók történelmi hitelessége és minősége az előadásról (illetve az egyes szereplőkről) fennmaradt 6 darab Knebel Jenő császári és királyi fényképész által készített - fotográfia és a Vasvármegye tudósítása alapján vizsgálható. Az egyes beállításokat a szombathelyi Kultúregyesület zenekarának korhű zenei kísérete színezte, valamint dr. Szabó Jenőné konferanszié rendkívül alapos előadása értelmezte. 1. tabló: Cornélia a Gracchusokkal. „Cornéliőt Széchen Erna grófnő alakította, a Gracchusokat pedig Niedermoyer 6/7/ és Józsi. Cornélia aranyszegélyű tógában, a Gracchusok szőkefürtös parókában, az egyik fehér, a másik vörös tógában." Corneliát, Scipio Africanus kivételes műveltségű lányát, Tiberius Sempronius Gracchus hadvezér feleségét, a két-a római társadalomban idejekorán demokratizálódást sürgető - néptribunus, Tiberius és Caius Sempronius Gracchus anyját Róma legnemesebb asszonyai közt tartották számon az ókorban. A történetírói, szépirodalmi, képzőművészeti hagyomány jellemét, megjelenését szerénynek, tartózkodónak mutatja be: ő a tökéletes anya megtestesítője, aki csak gyermekeinek él. A festményeken, szobrokon sohasem ábrázolják egyedül, gyermekei legalizálják létét: általában egyszerű öltözetben, ékszerek nélkül jelenik meg, amint patetikus arckifejezéssel, óvón öleli fiait, gyakran elutasítva valamely számára felkínált értéket, kifejezvén egyedüli ragaszkodását gyermekei iránt. Hogy a tabló milyen minőségben jeleníthette meg ezt a csaknem kétezer éves sztereotípiát, fotó hiányában nem tudjuk pontosan. A leírások alapján annyi azonban bizonyos, hogy egyrészt Cornéliát nem önmagában állították színre, hanem - mintegy - attribútumaival: gyermekeivel együtt; másrészt szolid, egyszerű megjelenéssel mutatták be (ruházata mértékletes és ékszerezettségéről egyáltalán nem esik szó), amely szemmel láthatólag arról tanúskodik, hogy a rendezők minden bizonnyal jól ismerték az antik nagyasszony körül kialakult tradicionális ábrázolásmódot. A Cornéliát alakító gróf Szécsen Ernesztina (1897, Szentlászló, Aranyos-Torda vármegye - 1984, Baden, Svájc) csillagkeresztes hölgy gróf Szécsen Miklós - császári és királyi kamarás, a magyar főrendiház örökös 82 Napihírek. = Vvm. 1922. márc. 1. 3. p. 83 Iparművészeti kiállítás a kirakatban. = Vvm. 1922. ápr. 6. 5. p. 84 Hamupipőke. Balett pantomim a Kultúrházban. = Vvm. 1930. jún. 19. 3. p. Látványos revü a Kovácsban. = Vvm. 1931. márc. 1. 5. p. 85 Vasi notesz. = Vvm. 1937. ápr. 11. 3. p. 86 Vasi notesz. = Vvm. 1937. jún. 27. 4. p. 357
