Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kelbert Krisztina: Hölgyek a palettán. A Magyar Nők Szent Korona Szövetsége szombathelyi csoportjának 1928-as divattörténeti élőkép-bemutatója
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 347-373 Hölgyek a palettán. A Magyar Nők Szent Korona Szövetsége szombathelyi csoportjának 1928-as divattörténeti élőkép-bemutatója feletti, önálló gárdába szervezték őket. Ekként a Magyar Nők Szent Korona Szövetsége is - hogy emelje kulturális rendezvényeinek fényét - sok esetben nem csupán saját tagjaiból állította össze szereplői együttesét, mint általában a helyi egyesületek, hanem élt a nyitás lehetőségével: gyakran gyűjtötte össze a vasi művészek és műkedvelők legkiválóbbjait, 5 6 ünnepelt szépségeit. Amint látni fogjuk, az 1928-as élőkép-bemutató szereplőgárdája is egy válogatás az egyesület irányítóinak agilis hölgyeiből, a vasi király hű arisztokrata és elit polgárcsaládok ifjú tagjaiból, valamint az egyes városi műkedvelő gárdák népszerű és tehetséges színésznőiből. Tulajdonképpen részben ez az atmoszféra - azaz a gyakorta nehézségekkel küszködő hivatalos színjátszás (FEHÉR 1927. 179) bizonyos hiányosságait pótolni igyekvő műkedvelés fellendülése - és a felkínálkozó „vadászó" lehetőség - azaz a „legjobbak" összegyűjtése - emelte az elemzett előadást a két világháború közti időszak átlagos kultúrprogramjai fölé, a nevezetes, kiváló minőségű események közé. Ugyanakkor az 1928-as élőkép-előadás műfaji tekintetben is egyedülállónak bizonyult a 20. század első felének szombathelyi kulturális és színházi életében. A 17. század allegorikus élőképeiben gyökerező (PÓR 1968. 89-108. 90), a 19. században divatját élő 5 7 (NÉMETH 1930.184), a műkedvelő színjátszással szoros kapcsolatban álló, szinte összefonódó élőkép-előadások (PÓR 1968. 89-108. 90) - díszlettel ellátott és jelmezben bemutatott - statikus tablókkal dolgoztak, amelyeket zenekíséret színezett és konferanszié értelmezett. A 20. század első felében a műfaj kissé veszített népszerűségéből (NÉMETH 1930. 184), de továbbra is közkedvelt társadalmi eseménynek számított (BÁRDOSI 2007. 103-107. 106). A két világháború közti időszakban Szombathelyen ennek ellenére mindössze néhány kevésbé jelentékeny szervezésű élőkép tűnt fel a város műkedvelői színpadán. 5 8 A századforduló tájékáról ugyan ismerünk komoly és színvonalas rendezésű helyi élőképes programokat, 59 ám azok minden esetben csupán egy kultúrest részei, nem pedig egész estét kitöltő, önálló alkalmak. Tematikáját tekintve szintén kivételes vállalkozásnak számított az előadás a tárgyalt korszakban. Ugyan Szombathely kulturális programjai közt ezidőtájt esetenként feltűntek ruhaversenyek 6 0 és divatbemutatók, ám ezek vagy az aktuális stílusirányzatokat hirdették, 6 1 vagy 1933 után, a magyaros stílus megjelenésével (FERENCZINÉ 2006. 131-177), kizárólag népművészeti és magyaros ruhakollekciók bemutatására korlátozódtak. 6 2 A világtörténelem korszakait felölelő divatok, azaz híres nagyasszonyok viseleteinek rekonstruálása és színre vitele óriási és páratlan kulturális eseménynek számított. Tehát az 1928-as élőkép-bemutató mind az amatőr gárda összeállításának módszerében, mind műfaji, mind tematikus tekintetben egy egyedi és kiemelkedő alkotás lehetőségét vetítette előre. AZ ÉLŐKÉP-ELŐADÁS RENDEZŐGÁRDÁJA, JELMEZTERVEZŐJE Az élőkép-előadás rendezőbizottsága az est megszervezésével - mind a körülmények biztosítása, mind a szakmai koncepció megvalósítása terén - hatalmas feladatot vállalt magára. Hiszen ehhez a nagyszabású rendezvényhez egyrészt biztosítani kellett a technikai feltételeket: úgymint az alispáni engedélyeztetést, a hírverést a helyi sajtóban és plakátokon, a meghívók gyártását és terjesztését, a terembérlést, a tűzoltói jelenlétet, a jelmezkölcsönzést, a színpadi kellékek beszerzését, a segédmunkásokat stb. Másrészt az ókortól az 1920-as évekig ívelő női divattörténet 19 történelmileg hiteles képben való megjelenítéséhez óriási történelmi, művészettörténeti, irodalmi, zenei és esztétikai háttértudás szükségeltetett, olyan rendezői kvalitásokkal párosulva, 56 A Szentkorona Szövetség teadélutánja. = Vvm. 1930. febr. 5. 2. p. 57 Lásd például a következő nagy történelmi tablókat: „A mariazelli templom alapkőletétele", Graz, 1879; „Attila udvara", Budapest, 1895. (Mikó - Sinkó 2000. 574-576). 58 Cserkész-estély a Kultúrházban. = Vvm. 1921. ápr. 29. 2. p. (Az elveszett paradicsom című élőkép); Műsoros est a Kovács nagytermében. = Vvm. 1923. nov. 13. 3. p. (Élőkép-talányok); Látványos revü a Kovácsban. = Vvm. 1931. márc. 1. 5. p. (Egy év - Táncos, énekes revü 12 képben); A hölgyek kongregációjának jubileuma. = Vvm. 1937. máj. 16. 4. p. (Élőkép Kis Szent Teréz tiszteletére). 59 Tündéri esték. = Vvm. 1897. máj. 16. 5-6. p. (4 élőkép: Gizella első magyar kiályné és udvarhölgyei hímezik a koronázási palástot; Cornaro Katalin Velencében; Szent Cecília; Savaria hölgyei áldoznak Minervának). 60 A tegnap esti bálok. = Vvm. 1930. febr. 23. 4. p. 61 Divatbemutató a „Lady" szalonban. = Vvm. 1929. márc. 31. 13. p. 62 A MANSz népviseleti ruhabemutatója. = Vvm. 1935. jún. 9. 4. p. Magyar ruhabemutató a Kultúrházban. = Vvm. 1939. máj. 7. 3. p. A MANSz divatbemutató. = Vvm. 1939. máj. 9. 6. p. Jól sikerült a MANSz magyarruha bemutatója. = Vvm. 1940. szept. 8. 5. p. 355
