Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Forgácsné Mészáros Irén: Liszt Ferenc zsebórája

FORGÁCSNÉ MÉSZÁROS Irén Liszt Ferenc 1860. szeptember 14-én kelt végrendelete,

13 mely Sayn-Wittgenstein hercegnőt jelöli ki örököséül és végrendelete végrehajtójául is, nem tartja nyilván a Cosimától kapott ezüst zsebórát, joggal állíthatjuk tehát, hogy Cosima csak 1860 után ajándékozta Liszt Ferencnek. Ugyanezt a felfogást erősíti az, hogy bár számos fotó, festmény, litográfia készült Liszt Ferencről, kevés olyan ábrázolást - néhány idősebb kori képről van szó - ismerünk, amelyiken az órát, feltehetőleg Cosima ajándékát viseli. Az illusztrációként használt térdképen Liszt Ferencet egyházi öltözékben látjuk (5. kép). Carolyne Wittgenstein hercegnő hiába próbálta elérni, hogy felbontsák házasságát, és Liszt törvényes felesége lehessen. 1861-ben Rómában a pápa engedélyt adott a házasság felbontásához, Liszt és Wittgenstein hercegnő esküvőjét ki is tűzték 1861. október 22-ére, Liszt 50. születésnapjára, az esküvőt megelőző napon a pápa mégis visszavonta a jóváhagyását. 1864-ban meghalt Carolyne férje, így nem volt akadálya a házasságnak. Időközben azonban Liszt elhatározta, hogy belép a papi rendbe, a mélyen hívő hercegnő pedig biztatta a zeneszerzőt e lépés megtételére. Liszt címzetes apát lett, de nem lett diakónus és pap; ám mint klerikus, a papi ruha viselésére köteles volt. A kisebb egyházi rendek felvételétől kezdve Liszt egész életében abbé öltözéket viselt (HAMBURGER 1980. 239-242). Ha a térdkép 1866 körül készült, és elfogadjuk, hogy a képen ezt az órát látjuk, az azt jelenti, hogy az órát Cosima 1860 és 1866 között adhatta apjának. Biztosan ismerjük még a számlapon jelzett órásmester nevét és a várost, ahol az órás működött, Löwenberget. A mester, G. J. Heinzel kiléte egyelőre homályban marad, a város neve azonban Liszt utazásaival kapcsolatban a levelekben háromszor is feltűnik (KÁRPÁTI - KRAJASICH 1981. 21-23). Liszt 1848-tól 1861-ig Weimarban élt Sayn-Wittgenstein hercegnővel, új művészi korszakához érkezett, a komponálásra koncentrált, zenekari műveket kezdett írni, itt vált a zongora után a „zenekar művészévé". Weimarból 1858 májusában Pestre, Bécsbe majd onnan Konstantin von Hohenzollern-Hechingen

1

4 meghívására Sziléziába, Löwenbergbe utazott. „Március közepén Bécsbe kell érkeznem, ahol a Redout termében március 26-án várható Esztergomi misém nagyszabású előadása. Néhány nappal előbb Prágában vezényletemmel előadják a Dante szimfóniát és az „ldeálok"-at, és megígértem magas és igen kegyes pártfogómnak, Hohenzollern hercegnek, hogy visszatértemkor több napot töltök Löwenbergben."

1

5 - írta Liszt 1858. január 10-én. Három év múlva, 1861 augusztusának végén, szeptemberének elején Liszt Ferenc ismételten Löwenbergben töltött közel egy hónapot, és ez idő alatt pár napra meglátogatta lánya, Cosima is.

1

6 Harmadszor ismét három évvel később, 1864-ben tért vissza Löwenbergbe. Az értelmezések rávilágítanak, hogy az 1860 és 1866 közé eső időszakban többször felbukkan az 1861-es évszám. Későbbi, mint a végrendelet keletkezésének időpontja, a végrendeleté, amely még nem említi az órát. Ugyanakkor korábbi, mint azon litográfia keletkezésének időpontja, melyen Liszt Ferencet órával láthatjuk. Ráadásul az 1861-es évben Cosima meglátogatta apját Löwenbergben. Nem feledkezhetünk el arról sem, hogy 1861-ben ünnepelte Liszt Ferenc az ötvenedik születésnapját. Mindez persze lehet csak a véletlenek játéka is. Nincsenek egyértelmű, minden mást kizáró tényeink, a bizonyítás további kutatásokat igényel. Azonban az óra mívessége és a biztos tudat, hogy az óra tulajdonosa Liszt Ferenc volt, így is elegendő ahhoz, hogy általa bepillantsunk egy olyan művész életébe, aki minden eszközt megragadott, hogy lásson, alkosson, zongorázzon, gyönyörködtessen - egyszóval széppé, élvezetessé tegye az életet. 13 „Ez az én végakaratom" (

WALKER 1994. Függelék I. 529-534). 14 Friedrich Wilhelm Constantin, Hohenzollern-Hechingen és Sagan hercege (1801-1869) lelkes zenebarát volt, Liszt és Wagner művészetének csodálója. 15 Részlet Liszt Ferenc Elisabeth Marrnak írt leveléből, 1858. január 10 (ECKHARDT 1989. 211). 16 „Two days later (on Sept. 12) they were joined at Wilhelmsthal by Cosima, who was on a briet trip from Berlin; after the trio had spent somé convivial hours together, Cosima and her father accompanied Henselt back to Gersdorff. [...] Cosima's presence at Löwenberg prompted Liszt to give thought to the next stage of his leisurely itinerary, and he decided to join her and Bülow in Berlin." (

WALKER 1997. 22). 344