Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Orsolya Hanusz: Kinder des „Theater-kronos"
sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 301-320 Kinder des „Theater-Kronos" HANUSZ ORSOLYA SZÍNHÁZ-KRONOSZ GYERMEKEI. A KŐSZEGI NÉMET SZÍNÉSZET KULTÚRTÖRTÉNETI ASPEKTUSAI A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN Kőszeg színháztörténetének kultúrtörténeti szempontból is érdekes szakasza tárul fel egy a 19. század első feléből származó német nyelvű színházi zsebkönyv vizsgálata révén. A felvidéki származású színész és színigazgató, Josef Bannholzer német színészekből álló társulata 1836-1837-ben lépett fel Kőszegen, az együttes Carl Ferdinand d'Ollbrich súgó által kiadott zsebkönyve az 1837. október 29-e és december 31-e között tartott előadások címeit, a társulat névsorát, újévi köszöntőt és néhány rövidebb humoros írást tartalmaz. A Kőszeg színháztörténete szempontjából egyedülálló dokumentum nemcsak színháztörténeti adatokat közöl, de a repertoár részletes elemzését is lehetővé teszi, mivel bemutatja egy vándor német színtársulat őszi-téli szezonjának összefüggő programját. A jelen kutatás kiindulópontjaként e zsebkönyv elemzése szolgált, emellett a Habsburg Birodalom néhány jelentősebb városának a korszakra vonatkozó színháztörténete, színlapok, színházi és irodalmi folyóiratok adatai és főként Kőszeg Város Tanácsának közigazgatási és törvényszéki iratai és a Kőszegi Levéltárban őrzött színházi tárgyú levelezés tette teljessé a képet. Az 1830-as éveket megelőző időszakban is gyakran szerepeltek Kőszegen főként a Dunántúl nagyobb városaiból érkező német vándortársulatok: ezek közül kiemelkedik Wilhelm Flor együttese, aki 12 éven keresztül volt vissza-visszatérő vendége a városnak, a győri és soproni igazgatók, Michael Willi és August Hold színészei, valamint az igen igényesnek tartott bécsújhelyi (Wiener Neustadt-i) igazgató, Josef Klein társulata. Joseph Bannholzer a Monarchia távolabbi vidékeiről érkezett; pályája Olmützből indult, ahol színigazgatóként és később színészként is tevékenykedett, Lembergben énekesként és komikusként lépett fel, saját vallomása szerint rendezőként is alkotott itt, de a Pesti Német Színházban 1830-31-ben játszott szerepeit is elismeréssel emlegeti a kortárs színikritika. Kőszegre a város tanácsához intézett játékengedélykérelmének tanúsága szerint először panorámaképeket bemutató vándorló vásári mutatványosként érkezett. Ezt a tevékenységét kőszegi színigazgatóként is folytatta, de a Bannholzer-család több tagjáról is ismeretes, hogy a színészet mellett különböző cirkuszi és bűvészmutatványokkal és az ún. fantazmagória képek bemutatásával is keresték kenyerüket. Nem ritka az ilyen összefonódás, mivel a hasonló színjátékszerű szórakoztató előadások rokonságot mutatnak az ezek elemeit felhasználó színdarabokkal, amelyek a kor egyik jellegzetes műfaját alkotják. Josef Bannholzer kőszegi tevékenységét a vándorszínészekre gyakran jellemző események sora kísérte: érkezése évében lelkesen támogatta a Kőszegen megépítendő állandó kőszínház ügyét, összetűzésbe került a cenzúrával, de a legtöbbet gazdasági nehézségei kapcsán hallunk róla. Csak többszöri felszólítás után került sor a vándor színtársulatok számára kötelező jótékonysági előadásokra, a társulat több tagja és az igazgató maga is számos adóssággal küszködött. Ezek az ügyek szolgáltatták két év elteltével az alapot a társulatigazgató elbocsátására. A Bannholzer-féle társulat műsora egyesítette magában a biedermeier korszak nemzeti és külvárosi színházműsorának sajátosságait, de struktúrájában hasonlított a pesti, győri és soproni állandó színházak német vándortársulatai programjának felépítésére is. A műsor gerincét, közel 60%-át a biedermeier színházi közönség ízlésének megfelelően a vígjátéki műfajok tették ki. A zenés darabok, operák, operettek, amelyek e kornak egyértelműen sikerdarabjai voltak, csak ritkán szerepeltek a műsoron, mivel a társulat saját zenekarral nem rendelkezett, a helyi dragonyosezred zenészei szolgáltatták az alkalmi zenei kíséretet. Bannholzer törekedett a bécsi és pesti német színház újdonságainak bemutatására. Erre vall, hogy a legnépszerűbb német és osztrák darabokat tűzte műsorra, köztük a bécsi Burgtheater számos ismert írójának (például Eduard von Bauernfeld, Johanna von Weissenthurn, Friedrich Ziegler, Franz Kurländerjohann Zedlitz) drámái mellett az elővárosi színpadok legnépszerűbb színész-drámaíróinak, Ferdinand Raimundnak és Johann Nestroynak tollából származó műveket. Mint minden korabeli színpadról, a kőszegi programból sem hiányozhattak az 1810-es évek óta egyre kedveltebbé váló francia vígjátékok átdolgozásai, de 319
