Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
NÉPRAJZ - Illés Péter: Parasztiból utóparaszti szőlőhegyek
ILLÉS Péter 24 9. kép. A petőmihályfai szőlőhegy zártkertjeinek ideiglenes nyilvántartási térképe 1966-ban. Országos Széchenyi Könyvtár, Térképtár ST. 66. Fig. 9. Temporary register map of closed gardens on the wine hill in the village of Petőmihályfa 1966. National Széchenyi Library, Map archives ST. 66. szőlő- és gyümölcstermelő területein) jöttek létre, de már a szövetkezetesítés második hullámában. Ezekben az egyéni árutermelést a tagi gazdaság keretei között működtették, amit aztán a vállalati gazdálkodás elvei mentén koordinált értékesítésen keresztül váltottak jövedelmezővé ( S CHWARZ 2002. 35-63. 36-40). Létrehozásukban alapvető szempontként játszott közre az ekkorra már országosan nyilvánvalóvá váló tapasztalat, hogy az eredendően kisüzemi formában telepített, intenzív, munkaerő-igényes területeket nagyüzemi, gépesített formában nem lehet működtetni. A termelőszövetkezeti gazdaságok így a Vasi-Hegyháton sem közösen művelték tovább a szőlőhegyeket, hanem egyrészt a termelőszövetkezetek tagjainak meghatározott, négyszögölenkénti díjtétellel hasznosításra átadták, másrészt a háztáji földterületbe beszámítva inkább kiadták (SZÉLES 1972. 321-343. 330). Miként az 1960-as évek első felében a Rába és a Zala közti vasi dombvidék Szentgotthárdi, Körmendi és Vasvári járásaiban volt háztáji gazdaságok vizsgálatából is kiderült, a dél-vasi térségben a termelőszövetkezeti családok a háztáji és az abból származó áruértékesítés fő jövedelemforrása az állattartás volt, mégpedig a szarvasmarha- és a baromfitartás (RENDEK-KOCSONDI-NÉMETH 1992. 389-408. 408). Tulajdonképpen a háztáji szántóterület-hasznosítás is a takarmánygabona-előállítás igényéhez igazodott. Emellett azonban a szőlőtermelő vidékeken a családok minél nagyobb szőlőterületeket igyekeztek a háztájiban megtartani, ami a családi szükségletek biztosításán túl további jövedelemforrást biztosított. Ezért a termelőszövetkezetek nem gazdaságos területeit, így például az elszórt kisebb parcellákat, a tagság vette bérbe, amely eljárás főleg a szőlő- és gyümölcsterületek esetében volt jellemző (RENDEK-KOCSONDI-NÉMETH 1992. 389-408. 393-394). PETŐMIHÁLYFA KÖZSÉG ZÁRTKERTJÉNEK IDEIGLENES NYILVÁNTARTÁSI TÉRKÉPE 278
