Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

NÉPRAJZ - Nagy Zoltán: A fotografálás és tárgyrajzolás jelentősége Pável Ágoston őrségi gyűjtőútjain. Az 1940. évi szalafői táj-és népkutató tábor néprajzi tanulságai

NAGY Zoltán Győrffy István, Visky Károly - szaktudására és bíztatására támaszkodva kísérletet tett egy nagyszabású őrségi monográfia megírására, amelynek elsőrangú kutatópontjául a társadalmi hatásoktól jórészt még elszigetelt Szalafőt nevezte meg. Az átfogó gyűjtéseket résztanulmányok követték, többek között a fenyőrigó csapdával (lépes vesszővel) való fogásáról, a töktermelésről és az olajütésről értekezett hazai szakfolyóiratainkban. Az Őrségi Táj- és Népkutató Tábor (1940-1941) egyik fő szervezője volt, ahová 1940 augusztusában 54 évesen 26 napos gyűjtőutat szervezett. 12 magasan képzett diák, 8 tanító és középiskolai tanár részvételével a legmodernebb szociológiai és közgazdasági szemlélettel felvértezve gyűjtöttek, rajzoltak és fényképeztek négy héten át. A gyűjtött anyag az akkori politika akaratából és a szervezők korai, váratlan halála miatt süllyesztőbe került, így ma mint egy 20 hasonló táj- és népkutató tábor anyagával együtt a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumában, teljes mértékben kiaknázatlanul hever. Mi most egy tanulmánysorozattal, amelynek első része megjelent (NAGY 2010. 145-179), igyekszünk a holt anyagot életre kelteni. E tanulmányban Pável sokoldalú személyiségéből a fotográfus megrajzolására teszünk kísérletet az eddig felkutatott, számba vehető teljes anyag figyelembe vételével úgy, hogy külön vizsgálat alá vonjuk az Őrségi Táj- és Népkutató Táborban betöltött szerepét is. EGY LETŰNT VILÁG KÉPI BIRTOKLÁSA PÁVEL MUNKÁSSÁGÁBAN A két világháború közötti - Bátky Zsigmond, Győrffy István, Visky Károly által fémjelzett - néprajzi iskola kutatásának egyik fontos vonulatát, a népi építkezés, illetve a tüzelőberendezések archaikus típusainak vizsgálatát is megjelölték. Pávelék 1935-ben gyalog és szekéren bejárták a Farkasfa-Kondorfa-Szalafő-Őriszentpéter útvonalat. A kulturált városlakó polgárok számára valósággal felfedezték az Őrséget, későbbi kutatásaik helyszínét. Ezekben a falvakban nem csak frontális, homlokzati képeket készítettek

4 a zsúpfedeles borona vagy sövényfalú lakó- és melléképületekről, hanem Rábakethelyen Gönyey Sándornak az ottani füstöskonyha tekintélyes részét kitevő kemencét is sikerült megörökíteni az utókor számára. Úti céljukhoz közeledve Farkasfa épületeire is rácsodálkoztak, majd Szalafőre érkeztek. Pável lantját pengetve harsányan zengte az ősi vidék dicséretét. Lelki szemeink előtt mozgóképszerűen megelevenednek az általa papírra vetett sorok. „A domb tetejéről pompás kilátás nyílik a hosszanti völgybe, a többi szerekre és a távolabbi dombokra. Szinte gyökeret vert a lábunk, amint a házak között elnézelődtünk. Áhítattal szaladt ki a számon a csodálkozó eszmélés: szűz talaj, ősi világ, gyermeteg arcú emberek! Néprajzilag főleg két dolog lepett meg: a kerített házak és a kóstuk." (PÁVEL 1936. 330-331). A régi, elfelejtett világra való rácsodálkozás nem csak a vidéken élő kutatók sajátja volt, a hivatásos etnográfia művelői is az archaizmust, a magyar nép ősi [érintetlen] hagyományainak tárgyi megnyilvánulásait keresték. Ezért történt meg az, hogy a kortársak együttesen is a népi építkezés legrégebbi rétegeit keresték, mérték fel nem egyszer kalandos utazásaik során és az akkori modern technikának számító fényképezőgépek segítségével átmentették a látott világot az utókornak. „Magyarországon a 20. század első évtizedeiben még intézményesülő néprajztudomány egyik lényeges segédeszközévé, alakuló módszertanának fontos részévé vált a gyűjtés során a terepen való 4 A Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívuma rényképgyűjteményének 317 ezer felvételből képzett reprezentatív mintát - 521 felvételt vizsgálva - Szuhay Péter (Lásd SZUHAY 2004. 43) azt a következtetést vonta le, hogy a „74 százaléknyi terepfotónak legnagybbik része, vagyis a teljes magyar anyagnak 28 százaléka 144 felvétel a település, építkezés csoportjába tartozik. [A mintavétel] egyharmada lakóházat vagy annak egy-egy részletét rögzíti, egynegyede utcavagy tágabb falurészt ábrázol, ugyancsak egynegyede udvart és melléképületet mutat, a 144 darabos terepfotó mintavételből tíz képen templom, s csak alig több mint egy tucat képen látható a ház valamilyen belső részlete - az is inkább tüzelőberendezés, kemence, mintsem bútorzat. A képek közös jellemzője Jankó Jánostól a legutóbbi kollégák képéig, hogy emberek csak elvétve láthatók rajtuk, s a műtárgyként fényképezett épületek mintegy az adott település épületállományának a felvétel időpontjábon archaikus, legalábbis régies [...] rétegét rögzítik." Az őrségi Képek-ben 1936-ban publikál Gönyey-Pável felvételek nagyon hasonló arányt mutatnak az országos archívum szerkezetében tapasztaltakkal összevetve még akkor is, ha az alig több, mint egy tucatnyi fotó mennyiségileg meg sem közelíti a fent említett reprezentatív mintavételt. Itt azonban nyilvánosságra hozott fényképekről van szó, ami az akkori Vasi Szemle olvasótáborát alkotó értelmiségre gyakorolt hatásában túlmutat a statisztikai adatokon. Az őrségi évezredes magyarlakta tájat bemutató 17 fotó közül lakóház vagy részlete 29%, melléképület: méhesd, tikház, pajtopince, emeletes kástu, kiskástu 35%, táj 12%, házbelső: füstöskonyha kemencéje, füstöskonyha, emeletes kástu belvilága 17%, o népviselet pedig 5%-os arányt mutat. Ez a szómarány az épület és melléképületek tekintetében a Néprajzi Múzeum Fotótáróban megőrzött felvételeket figyelembe véve még nő is, hiszen Gönyey Sándor 1935-ben készült szalafői felvételei közül a Néprajzi Múzeum Fotótárában (NMF) 71. 141-71. 210 leltárszám alatt őrzött 34 db, valamint a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyar Népi Építészeti Gyűjteményében (MNÉGY) fellelt 7db. Gönyey felvétellel (12971, 12992, 12973, 12982, 12970, 12973, 12984), 4 db Pável fotóval (12986, 12979, 12977, 12962) együtt összesen 45 felvétel 91%-a kifejezetten házat, vagy melléképületet ábrázol. Mindössze három fotó számít kivételnek. Egyikén hatalmas ősi tölgyfa „a régi idők mementora" másikon épülethez tartozó telek, illetve a harmadikon erdei táj látható. 228