Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
NÉPRAJZ - Horváth Sándor: Fogadók, kocsmák Vas vármegyében a XVIII-XX. században. Előmunkálatok a vasi múzeumfaluban bemutatandó csehimindszenti fogadóhoz
HORVÁTH Sándor a 18. században ezekben az épületekben megjelenő szabadkéményes konyhákkal - így nap mint nap találkozhattak. Gyors elterjedésének azonban gátjai voltak. Például éppen maga a földesúr, aki szabályozta, hogy milyen háztípust emelhet a jobbágya. Továbbá visszahúzó erőt jelentett a régi, jól megszokott építési mód, amihez megvolt - általában - a helyi szaktudás. A szabadon építkezők számításba vették azt is, hogy melyik a gazdaságosabb, olcsóbb építési mód: emiatt a kisnemesi lakóépületek sem követték mindig az újításokat, mert nem akarták, vagy nem tudták vállalni az ezzel járó többletkiadást. A kéményes házak építése Pannonhalma - az egykori Szentmárton - térségében a 17. század végén már biztosan elkezdődött. Kéményeket és kemencéket - tehát bizonyára szabadkéményeket építettek - a 17. század végén a gyarmati templom tégláiból az eretnekek, jegyzete fel a1698-ban a vizitátor (VARGA 1971. 216). Noha ez a terület még a Kisalföld vonzáskörzetének is tekinthető. Ez valamivel korábbi adat, mint amit Barabás Jenő és Gillyén Nándor is elismer, amikor a karakói szabadkéményes konyhákról szóló 1733-as adatot a legrégebbinek nevezik e vidéken. Bár szerintük Karakó a Kisalföld délkeleti peremvidékén fekszik, amivel nem érthetünk egyet. (BARABÁS-GILLYÉN 1987. 111) Hisz akkor egész Kemensalját, s szinte a teljes Vas megyét is a Kisalföld peremvidékének tarthatnánk. Hudi József a szabadkéményes házak megjelenését még korábbra helyezi. „A füstöskonyhás és szabad kéményes háztípus, amely a 18. században általánosnak tekinthető a Bakony déli részén és a Balaton-felvidéken is, a tüzeléstechnika fokozatos fejlődésével alakult ki írja Hudi. Legkorábbi időből, a 15. század végéről az alsóörsi nemesi udvarházat ismerjük. A tehetős falusi nemesség által lakott háztípust a 16. században (főként városi hatásra) már szabad kéménnyel is ellátták. (...) Az eddigi kutatás megállapította, hogy a szabadkéményes és a füstöskonyhás háztípus területünkön is párhuzamosan élt egymás mellett a 18-19. században egészen addig, míg a zárt rendszerű füstelvezetés el nem terjedt a 19. század végén, 20. század elején" (HUDI 1997. 185). Az uradalmi épületek szabadkéményes házak elterjedésében betöltött szerepe kitűnik a mernyei uradalom épületeiből is, amelyekről H. Csukás Györgyi írt: „A tiszti házak, fogadók, árendásházak, plébániaházak olykor 6-12 derékból álló, gyakran L-alaprajzú, hajtott épületek. Udvari homlokzatuk előtt szinte elmaradhatatlan a tornác, folyosó. A szobák a konyhából vagy a folyosóról nyíltak, s olykor egymással is ajtó kötötte össze őket. Gyakoriak voltak a szobák mögött benyíló szobák, kamrák" (H. CSUKÁS 1991. 182). Az egykori kocsmák, fogadók, csárdák közül több megszűnt. Ilyen volt a Ragyogó csárda is. Az ostffyasszonyfai határban, a Rába partján épült a hajlított, zsúpfedeles, 3 szobás, konyhás, pincés és nagy vendégszobás Ragyogó csárda, amelynek volt egy hatalmas kocsiszíne. A soproni piacra fuvarozók, meg a Bécsbe igyekvő tyukászok is itt szálltak meg, ahogy a betyárok, juhászok, vándorlegények menedékhelyéül is szolgált. A Rába szabályozásakor, 1895-ben (1899-ben?) megszűnt, majd a vashíd építése idején leégett. (Nagy szél volt, és a gőzgéptől tüzet fogott.) 4 2 Óladon 1811-ben épült új kocsma kovácslakással a Vörös keresztnél, az Előerdeit pedig meg kívánják szüntetni. (LOVASS 1993. 84) A kocsmák, de különösen a fogadók és a csárdák eltérő közösségek, eltérő kultúrák tagjainak a találkozó helyei voltak. Információk, ismertek kicserélésére nyújtottak alkalmat, azaz Nyugat-Magyarország interkulturális központjai, gócpontjai voltak. Az alkohol nyomása alatt nem egyszer perpatvarok, verekedések, s néha gyilkosságok színhelyévé is váltak. A jó vendéglős muzsikaszóval és más módon igyekezett fellendíteni a forgalmát. A hasonszőrűek - különösen, ha nem volt más fórumuk - e vendéglátóhelyeket használták fel találkozó helynek, közös időtöltésre: így az állandó, illetve rendszeres vendégek közé tartoztak a pásztorok és a betyárok. De a közösség nagy eseményei mellett - mint láttuk a búcsú vagy éppen a falugyűlés példáján - az emberélet fordulóinak a megünneplése is kötődött ezekhez az intézményekhez. Lakodalmak alkalmával például a vacsora előtt szokás volt a kocsmába menni a násznépnek. Láthatjuk, hogy néhol - mint például Alsóőrön - a keresztelő alkalmával is betértek a kocsmába. Másutt - ha korábban nem is, de a XX. század közepén - a torokat is a kocsmában rendezték. - A kocsmák, fogadók, csárdák tehát kitörölhetetlen részét képezik a népi kultúrának. 4 3 42 SNA 2022. Iskolások feljegyzései, gyűjtései 43 Ezúton is köszönetet mondok Dominkovits Péternek a dolgozat lektorálásáért és szakmai javaslataiért! 222
