Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

NÉPRAJZ - Horváth Sándor: Fogadók, kocsmák Vas vármegyében a XVIII-XX. században. Előmunkálatok a vasi múzeumfaluban bemutatandó csehimindszenti fogadóhoz

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 183-225 Fogadók, kocsmák Vas vármegyében a 18-20. században. Előmunkálatok a Vasi Múzeumfaluban bemutatandó csehimindszenti fogadóhoz 10. fotó. A csehimindszenti fogadó a bontáskor, 2002. október SNF 50791. (Fotó: Nagy Endre) Foto 10. Gasthof von Csehimindszent bei dem Abbau, Oktober 2002. SNF 50791. (Foto: Endre Nagy) az 1855 évi Sz. György napjától az 1856 évi Sz György napjáig vagy is egy évig az erre fizetendő árenda 17 az az tizen hétt ezüst forintok mellynek felit Sz Györgykor az esztendő elein másik felit Kővetkező Sz Mihály napján az árendás megfizetni Köteles. Használat alatt áll a hátósso Szoba, Kamara és féli Konyha". (176. p.) 1855. febr. 20.: „A Kortsmárosok a Szerződés szerint három akó bort adni köteleztetnek, mellyet borul ezentól Kivenni nem lehett a Kortsmáros pedig kötelezte magát ezennel hogy ő az három akó borért minden évben 12 pengő az az tizenkét pengő forintokat fizet mellyet a pénztárnok Úr fog kezelni." (179. p.) A VASI MÚZEUMFALU LEENDŐ FOGADÓJA Csehimindszenten, ahol az áttelepítéshez lebontottuk és deponáltuk a fogadó épületét, 1907-ben Ódor Ferenc volt a vendéglős (Fóth 1908. 484). A legutolsó gazdája, Horváth József szegényparaszti családból lett vállalkozó, olyan, aki a nehézségek idején vagy egyszerűen a több bevétel reményében mert váltani. 1931-ben így mutatták be: „Csipkereken született 1900-ban, vendéglőjét 1928-től vezeti. Vagyonát maga szerezte, birtokán általános gazdálkodást folytat. Két tejüzeme van: egy helyben, egy Mikosszéplakon; három éve selyemhernyótenyésztéssel foglalkozik. A Gazdák Bizt. Szöv.-nek körzeti képviselője, varrógép, mezőgazdasági gépek és jutaárukkal kereskedik. A háborúban 1918-tól teljesített szolgálatot és az olasz harctéren küzdött. Családjának több tagja küzdötte végig a háborút, három hősi halált halt, sokan sebesültek s fogságban voltak." A vendéglősség mellett, amint olvashattuk, tejüzeme volt helyben és Mikosszéplakon, selyemhernyó-tenyésztésbe fogott, sőt, fával is kereskedett. (P. SZABÓ é.n. 447) „Muszáj vót valamit keresni, mer' abba' az időbe' a kocsma nem ment" - emlékezett vissza az 1929-1933 közötti időszakra, a nagy gazdasági világválság idejére. A tizenkét gyermekes családból származó Horváth József 1928-ban 1300 pengőért vette bérbe a csehimindszenti kocsmát és a hozzátartozó 6 katasztrális hold szántót, meg a 630 négyszögöles kertet. Rövidesen megvette a kocsmát tulajdonosától, Pintér Ferenctől 12800 pengőért. Elmondása szerint a fogadó - Vasi Múzeumfaluba lebontott - épületét 1910 körül építette egy amerikás magyar, aki hamarosan Budapestre költözött, s ott vendéglőt nyitott. 213