Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
NÉPRAJZ - Horváth Sándor: Fogadók, kocsmák Vas vármegyében a XVIII-XX. században. Előmunkálatok a vasi múzeumfaluban bemutatandó csehimindszenti fogadóhoz
sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 183-225 Fogadók, kocsmák Vas vármegyében a 18-20. században. Előmunkálatok a Vasi Múzeumfaluban bemutatandó csehimindszenti fogadóhoz A KÖZBIRTOKOSSÁGI KOCSMA ÉS MÉSZÁRSZÉK Két település adja a mintát, milyen helye, milyen szerepe volt a kocsmának/fogadónak és a gyakran hozzá kapcsolódó mészárszéknek a közbirtokosságok életében. Ezek elsősorban vitás, peres ügyek, valamint a kocsmák üzemeltetésével kapcsolatos információk. A közlésnél az adott gyűlés időpontját írjuk az egyes adatok elé. Előbb az alsóőri (ma: Unterwart, A.) nemesi közösség büntető jegyzőkönyvéből közlünk szemelvényeket a témával kapcsolatban, majd Nemesmagasi falukönyvét lapozzuk fel. Az alsóőri kocsma Alsóőrön a kocsmák bérleti díja így alakult: 1834. januárjában „A Kortsmáros 450 forintot, (...) Moszner József uj Kortsmáros, a Novákovits féle háztul 200 forintot (SM. GKA. 4. p.). 1834. novemberében: „A Templom szeri Kortsma Farkas György 533f- (...) Az alsó Kortsma Bischof Ferentz 290 f." (SM. GKA. 12. p.). 1840. januárjában Balla Mihály kocsmáros 400 forintot fizet. (SM. GKA. 24. p. német). 1840. szeptemberében a vörösvári (ma: Rotenturm, A.) kocsmáros és mészáros a falu kocsmáját egy évre - Szt. Györgytől Szt. Györgyig - bérbe veszi 600 forintért (SM. GKA. 34. p. német). 1841. augusztusában feljegyzik, hogy Jáklits András 630 forintot fizet a kocsmáért (SM. GKA. 54. p. német). A kocsmabérlettel kapcsolatban kiemeljük, hogy a molnárok a kocsmárosoknál szinte mindig nagyobb összeget fizettek, míg a boltos mindig kevesebbet. 1834ben a malmok után 1017 és 1040 forintot, a bolt után pedig 250-et fizettek, míg a kocsmák bérlete - láthatjuk - 533 és 290 volt (SM. GKA. 12. p.). Különös az a rendelkezés, amelyet a megye a XIX. század elején hozott. Vas vármegye községi rendtartása 1818. júniusán így fogalmaz: „Közös haszonvételeket, úgymint mészárszék, korcsmáitatás, makkoltatás, és gubatsból bé vett közös jövedelmeket, vagy censusban kiadott legeitetőknek árendáját, úgy szintén a büntetésekből bé venni szokott pénzeket, mint némelly községeknél szokásban vetetett, meg innya, vagy akár melly szín alatt tettszések szerint a birtokosoknak el költeni szabad nem lészen" (Huoi 1999. 114). De ha olvassuk az alsóőri nemesi közbirtokosság könyvét, akkor ott megtaláljuk rá a választ: az elöljáróság elborozgatta a pénzt. 1834-ban az egyik ülésen így határoztak: „A Kortsmai Költségeket sokallvan, az rendeltetett: hogy a Kortsmárosok az árendát fizessék le; az elöljáróknak pedig legyen fizetések" (SM. GKA. 10. p.). Ez meglehetősen viharos falugyűlés lehetett, mivel másnap: „Az Elöljárók Kis Gyűlést tartottak, a tegnapi egész Falu Gyűlésben való Lármázok ellen, a kik fel zönditették a népet, ugy mint (...) Tót Juliánná agilis Német jósefné ellen a kinek, mivel a Férje parantsolva volt, odahaza találtatván, meg nem jelent, azért megmarasztaltatott 4 forintban; (elengedték) minthogy pedig az asszony az Esküttek ellen a Köz Gyülekezetben motskolódó, és Szemtelen lármával gyalázta az Elöljárókat: hogy a Falu jövedelmét meg-isszák, s elpetsenyézik, egész éjjel isznak, tsak a Kortsmában emberkednek". Tehát a vád az elöljárók ellen az volt, hogy megisszák és elpecsenyézik a falu pénzét (SM. GKA. 11. p.). 1833-ban az egyik alsóőri kocsmáros, Tót István panaszt emelt ijfú Balika Ignác ellen, mivel az foglalót is felvett arra, hogy „kishúsvétkor" muzsikálni megy a házakhoz. Nem tette, sőt három hét múlva sem. A kocsmáros a kárát kéri megtéríteni. A másik alsóőri kocsmáros, Farkas György vitába, sőt ütlegelésbe keveredett egy vendégével 1833-ban. Kisebb-nagyobb perlekedések elő-előfordultak a kocsmákban. 1834-ben elhatározzák, hogy ha nem tudják a Seper András féle házat eladni, akkor kocsmát nyitnak benne, hogy több hasznot hozzon (SM. GKA. 12. p.). 1835 elején eladják Farkas György kocsmárosnak 1440 forint, 20 fillérért (SM. GKA. 16. p.). 1835 elején azt tárgyalják, hogy valaki felhajtotta a kocsma árát a liciten, de lemondott róla, hogy lerontsa a kocsmát. De nézzük csak az eredeti szöveget! „Mivel Bischof Ferentz az alsó kortsmára rálicitált, és felhajtván, lemondott róla, tsak azért, hogy a kortsma elromoljon, azért a benne lakó Moszner Jósef kocsmárosnak adatott egy esztendőre 150 forintokért, a Bischof 50 forint foglaló pénze vissza nem adatik, és áldomás esztendőnként az alsó kortsmaban tartatik" (SM. GKA. 14. p.). - Igaz volt tehát az állítás, hogy szerettek borozgatni a falu pénzén, ekkor az áldomás ivása elég indokot jelentett rá. Pecsenyét rendszeresen süthettek az alsóőri kocsmában, hiszen 1835 márciusában a jegyzőkönyv megállapítja, hogy: „Györög László Bakter ámbár egy Kevés húst tett a Köpönyege ujjába a Falu Kortsmájában, mind azáltal a jövö Decemberig szolgálatjába megtartatott" (SM. GKA. 15. p.). 209
