Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

RÉGÉSZET - Sümegi Pál - Csuti Tamás - Takács Tibor - Törőcsik Tünde: A 86. elkerülő út váti szakaszán és a Hosszú-víz patak allúviumán végzett környezettörténeti vizsgálatok eredményei

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 95-121 A 86. elkerülő út váti szakaszán és a Hosszú-víz patak allúviumán végzett környezettörténeti vizsgálatok eredményei A VÁTI RÉGÉSZETI LELŐHELY TALAJSZELVÉNYÉN, ILLETVE A RÉGÉSZETI LELŐHELYEN VÉGZETT TALAJTANI VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI A váti régészeti feltárás keleti előterében, a Hosszú-víz patak felé lejtő domboldal mélyebb fekvésű területén alakítanunk egy talajszelvényt és a talajszelvényen üledékföldtani, geokémiai és bővített talajtani vizsgálatokat végeztünk. A talajszelvény helykiválasztásának többféle oka volt, elsősorban az, hogy az allúviumtól nyugatra található platón kialakított régészeti feltáráson a földművelés és a talajerózió következtében csak igen vékony, mintegy 20-30 cm kifejlődésű talajtakaró található, amelynek elemzése a 30 cm mélységig lenyúló szántás, földművelés és műtrágyázás következtében régészeti szempontból értékelhetetlen lett volna. A másik ok, hogy a váti Bodon-tábla nevű régészeti lelőhelyen a lejtő mentén az egyes kultúrák keveredését lehetett megfigyelni. Valószínűsíthető, hogy ez a jelenség a lejtő mentén történt talajáthalmozódás eredményeként valósulhatott meg. Egy másik lehetőségként az is elképzelhető, hogy egy csapadékosabb időszak évei során a rendszeres áradások a folyó felsőbb szakaszáról halmoztak át leletanyagot (19. ábra). Mindezek hatására a lejtő inflexiós pontjától keletre, a lejtő alján, a lejtőn áttelepülő talaj akkumulációs övezetében, az ásatási felszínnek az a11úviumra benyúlt részén alakítottuk ki a talajszelvényt. A Hosszú-víz patak allúviumát nyugatról övező Bodon-táblai dombhát geológiai felépítése a területnek viszonylag egyszerű, jelentős agyag és finomkőzetliszt tartalmú, de durvakőzetliszt dominanciájú, a tipikus löszhöz képest sötétebb, barnás színárnyalatú, vályogosodott lösz, vagy régebbi nevén barnaföld alkotja a termőréteg alapkőzetét. Eredetileg ez az üledéktípus eolikus lösz lehetett, amely átalakult, vályogosodott. Ez az üledék a lejtő irányában kivastagodott, majd fokozatosan az allúvium peremén átment egy szürkészöld színű kőzetlisztben dús minerorganikus üledékbe (20. ábra). A lösz alatt kavicsos összlet húzódik, helyenként sárgásbarna színű, másutt vörösbarna színű agyagos foltokkal tagoltan, helyenként lejtő irányban nyelvszerűen áthalmozódott a kavicsanyag. A patak allúviumot a mesterséges talajvíz szabályozás következtében kialakult réti talaj alatt helyenként ásványosodott, talajosodott tőzeg, homokbetelepülésekkel tagolt, kőzetlisztben gazdag alluviális hordalék fedte, de az allúvium peremén a dombhátról lemosódott, áttelepült barna erdőtalaj anyaga is megjelent a fedőüledékben. A lejtő mentén fúrásokat végeztünk (CSUTÍ-TAKÁCS 2008.), hogy a területen a talaj- és geológiai rétegek viszonyát kirajzoljuk (3. és 20. ábra). A lejtő mentén telepített fúrások alapján egyértelműen kiderült, hogy a Hosszú-víz-a lerakódott pleisztocén allúvium nyomán - jégkori bevágódása és eróziója a területen lejtő mentén kifejlődött hidroszeriesz függő, más néven catena menti (DALRYMPLE-BLONGCONACHER 1968, GERRARD 1992.) üledékképződés, majd a holocén folyamán a talajfejlődést meghatározó geomorfológiai állapot alakult ki. így a feltárt régészeti kultúrák egy morfológiafüggő, de változatos környezetben telepedtek meg, ahol a talajvíz magassága, az alapkőzet, a talaj és a növényzet kifejlődése a lejtő mentén folyamatosan változott. A területen megtelepedett különböző kultúrák közösségei így a talajvíz magassága, a Hosszú-víz szabályozatlan ártéren változó magasságban jelentkező árvizek, a lejtőn kialakuló üledékfolyamatok révén elsősorban a dombhátak tetején, a platójellegűen jelentkező laposabb térszíneken (21. ábra), valamint a Hosszú-víz irányában kifejlődött lejtő magasabb térszínein telepedtek meg (21. ábra). A lelőhelyeket, megtelepedési térszíneket feltáró ásatási felszínen viszont a patak parton, sőt a patak árterén alluviális üledékkel fedetten is előkerültek régészeti tárgyak. Ezek a régészeti anyagok lejtő irányban kivastagodó, magasabb térszínekről áttelepült, áthalmozódott talajrétegekben helyezkedtek el. Valószínűsíthető, hogy a talajeróziós folyamat állandóan jelen lehetett a Bodon-tábla irányából a Hosszú-víz allúviuma felé, de csak akkor erősödhetett fel, amikor termelő kultúrát folytató közösségek telepedtek meg a vizsgált régióban. Ugyanis a megtelepedés és a termelő tevékenység során a kora holocén folyamán kialakult lejtőt borító zárt erdőtakarót előbb megbontották, majd fokozatosan kivágták és a növényzeti borítás csökkenése nyomán a talajerózió fokozatosan felerősödhetett. Az területről készült osztrák katonai térképek alapján az egész Bodon-táblára kiterjedő erózió a XVIII. századot követően, a XIX. században alakult ki, mert a dombhát mintegy 30%-át borító tölgyes erdőt ekkor kivágták és az egész területet szántóvá alakították át, amelyet egyre intenzívebben és egyre mélyebb rétegekig műveltek. így mintegy több ezer éves kevésbé változó intenzitású, organikus kultúrákhoz kötődő földműveléssel, ugyanakkor időszakos tájregenerációval és visszaerdősüléssel, valamint 200 éven át tartó intenzív talajműveléssel számolhatunk a Bodon-tábla esetében. A ciklikusan felerősödő talajerózió következtében a Bodon-tábla lejtőjének alján, a Hosszú-víz patak allúviumán peremén rétegzett talajszelvény alakult 101