Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Szűcs Péter - Fodor Andrea - Balogh Lajos: Adatok Nyugat-Magyarország mohaflórájához, a Savaria Múzeum gyűjteménye alapján

Szűcs Péter - FODOR Andrea - BALOGH Lajos 1997), illetve mohaflóra-mű (

PURGER et al. 1997) ismertetik és szedik össze az eddigi kutatási eredményeket. Waisbecker Antal (1835-1916) kőszegi, majd Vas megyei tisztifőorvos Savaria Múzeumban őrzött Vasvármegyei herbáriuma Piers Vilmos által összeállított mohagyűjteményének közlése is további adalékokkal szolgál a térség mohaflórájára, illetve mohakutatására vonatkozóan (BALOGH et al. 2004). Piers Vilmos rendkívül termékeny gyűjtőtevékenysége igen jelentős mértékben segítette elő, hogy Boros Ádám, majd Albert Latzel kutató- és publikációs tevékenysége alapján Vas megye mohaflórája már a XX. század első harmadában is meglehetősen ismert legyen (Soó 1934). A Kissomlyó és a Ság hegyeinek kutatottsága ugyanakkor még ma is csekélyebb mértékű; innen csupán BOROS Ádám (BOROS 1915-1971) útinaplói szolgáltatnak adatokat. Jelen dolgozat kezdeti eredményeit a szerzők a 2010. május 21-én megrendezésre került, Aktuális eredmények a kriptogám növények kutatásában című konferencia keretében mutatták be (Szűcs et al. 2010). ANYAG ÉS MÓDSZER A tanulmányban közölt - a szombathelyi Savaria Múzeum Herbáriuma (SAMU) gyűjteményében lévő - mohaanyag zömét Horváth Ernő, Kiss Tamás és Barbalics Imre János gyűjtötte az 1960-as, -70-es és -80-as években. Horváth Ernő (1929-1990) paleobotanikus muzeológus, 1954-től szinte élete végéig a szombathelyi Savaria Múzeum Természettudományi Osztályának kutatója, vezetője volt. Elsősorban ősnövénytani, florisztikai, természetvédelmi és a Vas megyei természettudósok munkásságával foglalkozó tudománytörténeti munkái jelentősek. Kezdeményezője és irányítója volt az Alpokalja Természeti Képe tudományos kutatási programnak, szerkesztette az eredményeket bemutató kiadványsorozatot (Praenorico). Mohapéldányainak gyűjtési időszaka: 1962-1989. Kiss Tamás (1953-) lichenológus, 1977-től 1987-ig szintén az Osztály munkatársa volt. Ez időszakban a gyümölcsösök, erdőtársulások zuzmóinak florisztikai, vegetációs és ökológiai vizsgálatával, epifiton zuzmók nitrogén-anyagcseréjével, a zuzmók életstratégiájának, a zuzmótársulások szukcessziójának tanulmányozásával foglalkozott, de mohákat is gyűjtött (VÍG - BALOGH 2009). Mohapéldányainak gyűjtési időszaka: 1971-1979. Barbalics Imre János (1945-) botanikus, néprajzos, a vasvári Járási Múzeum munkatársa (1975-1990), illetve igazgatója, elsősorban a Vasi Hegyhát területének kutatója, ahonnét száras növények és mohák florisztikai adatait közölte, illetve herbáriumi anyagot is gyűjtött (BARBALICS 1967, 1974, 1976, 1977, 1980, 1981, 1984a,b). Mohapéldányainak gyűjtési időszaka: 1967-1982. Néhány minta az alábbi gyűjtőktől származik: Jeanplong József (1919-2006) botanikus, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem egykori docense, herbáriumának jelentős részét a Savaria Múzeum őrzi, Tóth Gabriella (talán egykori diák gyűjtő), és Balogh Lajos. A Savaria Múzeum herbáriumában a jelen közleményben feldolgozotthoz hasonló nagyságrendű, zömmel meghatározott, túlnyomórészt Vas megyei mohaanyag van még, amelynek revíziója és közlése a későbbiek feladata. Táj-, illetve növényföldrajzi beosztás szerint a mohaminták a Nyugat-magyarországi-peremvidék nagytájról származnak: zömük az Őrségből (növényföldrajzilag a Castriferreicum-hoz tartozik) és a Vendvidékről (Stiriacum), kisebb részük a Kőszegi-hegységből, a Gyöngyös-síkról és a Vasi-Hegyhátról (Castriferreicum), valamint a Felső-Kemeneshátról (Kissomlyó és Ság vulkanikus szigethegyei) (utóbbiak a Vesprimense-hez tartoznak). A mohataxonok meghatározása a következő határozókönyvek és -kulcsok alapján történt: DANIELS - EDDY (1985), ERZBERGER- SCHRÖDER (2008), GALAMBOS (1992), HEDENÄS (1993), ORBÁN-VAJDA (1983), SMITH (2004), SZWEYKOWSKI (2005). A májmohák és lombosmohák megnevezésénél ERZBERGER - PAPP (2004) munkájára támaszkodtunk. A felsorolt mohataxonok nevei abc-sorrendben követik egymást. Az adatfelsorolásnál elsőként szerepel az azonosító szám, ezt követi az előfordulási hely, esetenként élőhelyi adat és az aljzat a gyűjtők feljegyzései alapján. Az adatsor végén - zárójelben - a gyűjtő személy monogramja ezt követően pedig gyűjtési időpont olvasható. A lelőhelyi adatok után szerepel a taxon tájegységekre (az Őrségre és a Kőszegi-hegységre) vonatkozó gyakorisága ÓDOR et al. (2002) és PURGER et al. (1997) munkája szerint. Ezt követi a taxon jellemző élőhelye és országos gyakorisága az ORBÁN-VAJDA (1983) határozókönyv és terepi tapasztalatok alapján. Az utolsó mondatban szerepel a fajok veszélyeztetettségi besorolása és (egyes fajok esetében) élőhely-indikátor szerepe a hazai moha vörös lista szerint (PAPP et al. 2010). Ebben az irodalomban szereplő és jelen dolgozatban is használt kategóriák a következőek: CR (Critically endangered) - kipusztulással veszélyeztetett; EN (Endangered) - veszélyeztetett; VU (Vulnerable) - sebezhető; NT (Near threatened) - veszélyeztetettség közeli; DD 10