Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

RÉGÉSZET - Sümegi Pál - Csuti Tamás - Takács Tibor - Törőcsik Tünde: A 86. elkerülő út váti szakaszán és a Hosszú-víz patak allúviumán végzett környezettörténeti vizsgálatok eredményei

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 95-121 A 86. elkerülő út váti szakaszán és a Hosszú-víz patak allúviumán végzett környezettörténeti vizsgálatok eredményei A patakok folyamatos vízellátását, a geológiai adottságok mellett az éghajlati tényezők is elősegítik, mert a kistáj éghajlata mérsékelten hűvös-mérsékelten száraz kategóriába sorolható. Az évi napfénytartam 1850 és 1900 óra között valószínű, nyáron 720-740 óra, télen 185 óra körüli napsütés várható. Az évi napfénytartalom alacsony volta, a borultság magas százalékos arányával, az egyenletes csapadékeloszlással magyarázható. A csapadék és borultsági viszonyok mellett az évi középhőmérséklet, amely 9,0 °C körüli (9. ábra) és a legjelentősebb hőbevétellel jellemezhető vegetációs periódus, amelynek átlaga 16 °C körüli, is elősegíti a vízháztartási többlet kialakulását, mert az országos átlagtól alacsonyabb hőmérsékleti értékek következtében a párolgás és párologtatás kisebb mértékű, mint a medence többi területén. így a lehullott csapadék egy része vízfelesleget alkot és beszivárgás nyomán a talaj, valamint a rétegvizeket táplálja. így nem véletlen, hogy a Gyöngyös-síkon a talajvízszint átlagos értéke nem megy 3 m alá, az erőteljes szabályozás, talajvízszint magasságot csökkentő árokrendszer ellenére sem. Az évtizedes talajvízszint ingás viszont jelentős, a beszivárgási tényezők, a csapadékbevétel és a hőmérsékleti változások nyomán a 2-3 m-t is eléri. A talajvíztükör a felszíni domborzatot követve helyezkedik el, azaz a völgyek mentén mélyebb öblözeteket látunk, míg közöttük magasabb, „félszigetszerű" talajvíz-„hátak" nyúlnak a Rába-völgy irányába. Ennek a talajvízadottságnak, a párhuzamos völgyhálózatnak köszönhetően a földhasználat a területen észak-dél irányú párhuzamos sávokban jelenik meg, mert a mélyebb talajvízadottságokkal jellemezhető platójellegű hátakon szántóföldi gazdálkodás, míg a patakok ártere mentén, a magasabb talajvízállású területeken erdő- és rétgazdálkodás alakult ki. A kistáj éghajlati adottságai a vízforgalom mellett a növényzetre is döntő hatással voltak, bár a területen természetes növényzetről nem beszélhetünk, de a természet-közeli állapotban megmaradt növényzeti foltok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a Nyugatmagyarországi-peremvidék, közte a Gyöngyösi-sík egésze florisztikai szempontból egy átmeneti terület. Fitogeográfia szempontból a vizsgált régió a Pannóniai flóratartomány Praenoricum flóravidékének Vasi (Costriferreicum) flórajárásába sorolható, azaz átmenetet képez az Alpok és a Kárpát-medence, valamint az lllyricum (nyugat-balkáni flóratartomány) között. A Gyöngyösi-sík kistáját sem véletlenül három növényföldrajzi egység határolja. Északról az alföldi (Eupannonicum) flóravidékhez tartozó Kisalföld flórajárás, nyugatról a kelet-alpi (Noricum) flóravidék, kelet-délkelet felől a nyugat-balkáni flóratartomány dél-dunántúli (Praeillyricum) flóravidéke veszi körbe a vizsgált régiót (10. ábra). A kistájon kialakult igen erőteljes emberi hatás ellenére megállapítható, hogy a legelterjedtebb potenciális erdőtársulásait az égerligetek (Carici-Alnetum croaticum), a tölgy-kőris-szil ligeterdők (Querco-Ulmetum), a gyertyános kocsányos tölgyesek (Querco robori-Copinetum), cseres kocsánytalan tölgyesek (Querco petraeoe-cerris) alkothatták. A mocsarak, vízfolyások mentén a nádasok (Sciro-Phragmitetum) és a gyékényesek (Typhetum latifoliae) az eredeti növényzeti társulásokat. Az éghajlat és a növényzet együttesen jelentős hatással volt a táj uralkodó talajtípusának kifejlődésére is, amely a domináns potenciális vegetációnak megfelelően az erdőtalaj (89%). A Barna Erdőtalajnak két altípusa, az Agyagbemosódásos Barna Erdőtalaj és a Ramman-féle Barna Erdőtalaj fejlődött ki a vizsgált térségben (11. ábra). A két altípus területi kiterjedése igen vitatott, mert az M 1:50.000 talajtérkép alapján az Agyagbemosódásos Barna Erdei Talaj csak Vát községtől keletre és északkeletre található (12. ábra), míg Vát környékétől nyugatra, a vizsgált térségben barnaföldek találhatók. A régészeti ásatásokon kibontott szelvények, a saját magunk által kialakított szelvények alapján az Agyagbemosódásos Erdei Talaj kifejlődése jelentősebb kiterjedésben megtalálható, mint azt az 1: 50.000 méretarányú térkép sugallja (12. ábra). Erre utalnak Berki Imre, a Nyugat-magyarországi Egyetem docensének korábbi kutatásai is (BERKI-NÉMETH-SIPOS-STEFANOVICS 1995.), mert felismerte, hogy az Agyagbemosódásos BET altípus igen jelentős területeket borított a vizsgált térségben és a barnaföldek alárendelten fejlődtek csak ki. A két altípus elkülönítése nem olyan egyszerű, mert valójában a barna erdőtalajok fejlődésének két fázisát jelentik. A barnaföld egyik jellemző talajfejlődési folyamata az agyagosodás, az agyagásvány képződés, míg Agyagbemosódásos BET-nél ezen túlmenően agyagbemosódás is jelentkezik. Ez utóbbi folyamatnak a lényege, hogy a keletkező agyagásványok a talaj A szintjéből, savas és folyamatosan nedves környezet, a leszivárgó csapadék hatására mélyebb szintre, a B szintbe vándorolnak és ott felhalmozódnak. A különbségtétel sok esetben problémás, mivel a talajképződés egy állandóan változó, dinamikus folyamat. Ráadásul a vizsgált területen egy a 101