Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
RÉGÉSZET - Pap Ildikó: Koporsós temetkezések Szombathely-Kisfaludy Sándor utca kora árpád-kori temetőjében
PAP Ildikó Katalin 6. kép. Trapéz átmetszeti] deszkaláda metszete. Kisfaludy Sándor u. 70. telek 140. sír. Figure 6. Segment of a composite coffin Estate at 70. Sándor Kisfaludy Street; tomb 140. 7. kép. A rönk- és deszkakoporsó, valamint a trapéz átmetszeti] koporsó keresztmetszete. Kőszegi Ádám rajza. Figure 7. Segment of a tree-trunk, plank and composite coffin Árpád-kori és középkori templom körüli temetőből viszonylag kevés rönkkoporsót ismerünk 2 8. Elképzelhető, hogy a koporsótípus használata a középkor folyamán fokozatosan visszaszorult, ám ennek igazolásához nagy számú megfigyelés szükséges 2 9. Deszkakoporsók A dokumentált koporsóformák közül leggyakoribb (54,5%) a téglalap alakú deszkaláda volt. A deszkaládákról - köszönhetően az avar és Karoling 3 0 kori koporsók kutatásának, nyelvészeti adatoknak 3 1 és néprajzi megfigyeléseknek - számos adatot és megfigyelést ismerünk. K. Csilléry Klára ácsolt ládának nevezi azt a bútortípust, amelynek oldalfalait deszkák alkotják és ezeket négy, lábban folytatódó sarokoszlop tartja össze. 2. Az ácsolt ládából fejlődött tovább az asztalosláda 32 (K. CSILLÉRY 1951. 281), melynek oldalai a sarkokon közvetlenül egymásba kapcsolódnak és lábai, ha vannak is, nem függenek szervesen össze a felső résszel (K. CSILLÉRY 1951. 232-234). Az antik hagyományokra visszavezetett asztalosládák készítésének kezdetét K. Csilléry nem határozta meg pontosan (K. CSILLÉRY 1951. 267). A ládatípus széles körben való elterjedését a fűrészmalom 1320-as feltalálásához kötötte (K. CSILLÉRY 1951. 247). Tomka Péter szerint a honfoglaló magyarság előtt a Kárpát-medencében élő népesség mind az ácsolt szerkezetű, mind az asztalosládát 3 3 ismerte (TOMKA 1978. 84). Több IX. századi temetőben dokumentáltak szabályos, lapos téglatest alakú, szűk koporsót (TOMKA 1969. 78; TÖRÖK 1973. 34). 28 Ilyen került elő Óföldeák 421. sírjában (BÉRES 2005. 299). 29 Kunt Ernő ritkaságképp említ egy néprajzi korú bödönkoporsót a Bodrogközből (KUNI 1987. 146) 30 Török Gyula Sopronkőhida temetőjében szabályos téglatest formájú koporsókat írt le (TÖRÖK 1973. 34). Tomka Péter megfigyelései szerint a IX. századi koporsók, szemben a későavar kori tágas ládákkal szűkek és hosszúak (TOMKA 1969. 78). 31 Az ácsmesterség nyelvészeti források szerint már a honfoglalás előtt megszületett (K. CSILLÉRY 1982. 75). Fő alapanyaga a fakéreg, háncs, vessző és ágfa, majd a farönk volt. Az illesztést hornyolások, vésések mentén való kötözéssel, később faszeggel és furatok, ékek használatával oldották meg (K. CSILLÉRY 1982. 54-55; 75)32 A két típus között nincs nagyon éles határvonal, a szerző maga írja az antik (egyiptomi és görög) ládák kapcsán, hogy ezek deszkái fűrészeltek ill. fűrésszel kivágott fecskefark-csapolással illeszkednek és a lábnak már nincs szerkezeti szerepe (K. CSILLÉRY 1951. 244-246). Ezek a ládák átmenetet képeznek az asztalosládák felé (K. CSILLÉRY 1951. 267). 33 A későavar kori koporsók egyik leggyakoribb típusa a lábakon álló, ácsolt szerkezető láda (TOMKA 1978. 69; WICKER 1990. 34). A csólyospálosi temetőben Wicker Erika biztosan láb nélküli koporsókat is megfigyelt (WICKER 1990. 37). Ezek egy részéről feltélelezi, hogy rönkkoporsók lehettek (WICKER 1990. 51). 98
