Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)

RÉGÉSZET - Ilon Gábor - Nagy Marcella: Két újabb kelta kori temető Vas megyéből - jelentés a Bucsu-Rétmelléki dűlőben és a Gencsapáti-Besenyő szigeten végzett feltárások eredményeiről

ILON Gábor - NAGY Marcella Berzsenyi Dániel Főiskola régésztechnikus képzése diákjainak 1998-tól induló munkái jelentették. A vizsgálatra kiszemelt régióban - a velemi Szt. Videt e statisztikából most mellőzve - főként terepbejárásokból, de ásatásoknak köszönhetően is összesen 26 kelta kori lelőhelyet (2. ábra) ismerünk. Ezek lehettek a velemi oppidumot kialakító, majd azt ellátók falvai és a területet, valamint a közlekedési utakat katonai támadás esetén védő lakosok települései és ezek temetői. A hajdani tájat Sümegi Pál és munkatársai környezeti régészeti vizsgálatainak jóvoltából ma már nagyjából ismerjük. A fúrással történt mintavételezések 2002-ben a velemi égerlápon, a Szt. Vid lábánál és 2003-ban Bucsu határában az Arany-patak alluviumán történtek. Mindkét helyen 2 méteres zavartalan magminta kiemelése történt meg. Ezek talajtani, palinológiai, malakológiai stb. komplex feldolgozása megtörtént. A C14 adatok (Debrecen és Poznan) még nem állnak rendelkezésünkre. A velemi feltárt rétegsorban a pollenösszetétel alapján végig emberi jelenlétet lehetett kimutatni, de az emberi tevékenység intenzitásában mutatkoztak eltérések (SÜMEGI-JUHÁSZ 2002.). A vizsgált területen, a szelvény alapján valószínűleg a kelta- és a római korban alakult ki a legerőteljesebb emberi hatás. Jelentős gabonatermesztést, kiterjedt állattenyésztést, legelő- és rétgazdálkodást, diótermesztést, taposott környezetre jellemző másodlagos gyomvegetációval jellemezhető növényzetet rekonstruálhattunk. A lápréten élő fajok összetételében bekövetkezett változások alapján az égerláp a vaskor kezdetén indult fejlődésnek. A Bucsu határában kialakított fúrásszelvény megközelítőleg a Kr.e. IV.-III. századtól az Árpád-korig fogja át a terület fejlődéstörténetét (SÜMEGI et al. 2003-2004.). A pollenösszetétel alapján az ártéren (és valószínűleg a környező dombokon is) a kelta közösségek szinte minden fás vegetációt kivágtak és jelentős kiterjedésű legelő és kaszálóterületeket alakítottak ki. Igen fontos környezettörténeti adat, hogy gabonapollenek nem kerültek elő a vizsgált szelvényből. Ebből arra következtettünk, hogy a patak árterét és közvetlen környezetét, a völgy oldalát alkotó dombokat, vélhetőleg a jelentős lejtőszög és relief, valamint a gyengébb minőségű talaj, esetleg a kedvezőtlenebb éghajlati adottságok miatt nem használták a vizsgált korokban szántóföldi művelésre. 3. ábra. A bucsui temető összesítő helyszínrajza (Rajz: Vámos G.) Figure 3. Brief spot layout of the cemetery in Bucsu (Drawn by Q. Vámos) % kelta sírok o 20 m Bucsu-országhatár 2-3. lelőhely HM felülnézeti rajzának részlete 72