Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
MŰTÁRGYVÉDELEM - Gereben Zsófia: Egy XIX. századi szablya dísztokjának restaurálása
GEREBEN Zsófia 12. ábra. A bőrborítás restaurálás előtti állapota Figure 12. The leother cover before the restoration A TÁRGY ANYAGAINAK ÖSSZEÉPÍTÉSE A tok összetett tárgy, ezért nagyon figyelmesen kellett az összeépítést megtervezni. Ehhez pontos készítéstechnikai felmérésre volt szükség. A tárgy anyagainak külön-külön történő megtisztítása után, első lépésben a selyem bélést kellett a fedélrészre visszarögzíteni. Ekkor merült fel, hogy a bőrborítást le kell bontani a fáról, mert így annak sérülése nélkül lehet a textilt a helyére visszaragasztani. Mivel a borítás már nagy részben felvált, ezért levételét mechanikusan, egy csonttal alásegítve könnyedén lehetett elvégezni. Ezután a famag oldalának egyik végét megkentük keményítő és Planatol BB Superior (1:1 arányú) keverékével. A ragasztást nem lett volna célszerű csak keményítővel végezni, mert az a selyem túlságos átnedvesedését, így foltosodását okozhatta volna. Ezután a textilt egy csont segítségével a fa fedélhez simítottuk. A művelet szakaszonként történt, ügyelve arra, hogy a bélés ne feszüljön, és pontosan az eredeti helyére kerüljön vissza. A selyem rögzítése után levágtuk a maradék alátámasztó anyagot, és széleit keményítővel a fához ragasztottuk. Végül egy langyos pákával a ragasztási felületeket átvasaltuk. A következő lépés a tok oldalán lévő bőrhiányok beragasztása volt. A pótlást úgy végeztük, hogy ceruzával bejelöltük a famagon azokat az illesztési pontokat, ahová a kiegészítendő bőr kerül. Ezután a kiegészítéseket keményítővel a fához ragasztottuk. (12-13. ábra.) A kiegészítések felragasztása után, a tok két részének 13. ábra. A bőrborítás restaurálás után Figure 13. The leother cover öfter the restoration zsanérokkal történő összeépítése következett. Ehhez megfelelő méretű rézszögeket használtunk, amiket az eredeti résekbe kalapáltunk. Mivel ezek a lyukak már lazák voltak, a rögzítés előtt kis fapálcikákat helyeztünk bele, hogy a szögek ne mozogjanak. Az összeépítést a zsanérok bőrrel való beborítása követte. Ehhez a zsanérokra először japánpapírt ragasztottunk, és erre került a bőrborítás. A ragasztáshoz Lascaux 498 HV 1 5 és rizskeményítő 1:1 arányú keverékét használtuk, mert ezzel a fém és a papír közötti erős kötést lehetett biztosítani. Ezután felragasztottuk rá a bőrt keményítővel. A végső műveletek egyike volt a felvált és leemelt bőrborítások visszaragasztása a famaghoz. Ehhez a megkeményedett bőröket felpuhítottuk Sympatex féligáteresztő membrán segítségével. A puhítás előtt polietilén-fóliával kellett izolálni a famagot. A ragasztás keményítővel, az egész felület megkenésével történt. Rögzítésként a tárgyat pólyával tekertük körbe. A tok mindkét felének tetején lévő hiányok pótlásait azok pontosan méretre szabásával az eredeti bőr mellé élbe ragasztottuk vissza. A belső bársonyborításon körbefutó hiányzó bőrcsíkokat szintén fémkomplex színezékkel megfestett és megfelelő méretre elvékonyított kecskebőrből pótoltuk. Ezeket Planatol BB Superior és rizskeményítő (1:1 arányú) keverékével ragasztottuk fel. A utolsó művelet a rézkapcsok és rézhurkok eredeti helyükre való felszerelése volt. Ehhez új rézszegeket alkalmaztunk, úgy, hogy az eredeti résekbe tömítésként 15 Akril típusú diszperziós ragasztó 282
