Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Gereben Zsófia: Egy XIX. századi szablya dísztokjának restaurálása

GEREBEN Zsófia 2. ábra. A dísztok restaurálás előtti állapota Figure 2. The ceremóniái sheath before the restoration iparosodás erősen megváltoztatta az iparművészet fogalmát, sok esetben a gépek kiszorították a kézi munkákat. A társadalom struktúrája is megváltozott. A polgárság megerősödött és előtérbe került, ennek következményeként egyre szélesebb réteg érdeklődése fordult az addig csak kiváltságosok számára elérhető művészeti és kulturális javak felé. Ezzel növekedett az iparművészeti és kézműves munkák iránti igény is. A XIX. század elején a céhrendszer felszámolásával kiszélesedett a kézműves termékek palettája. Korábban a céhszabályzat pontosan előírta, melyik áruból mennyit lehetett készíteni. A szabályzat megszüntetése egyéni megoldásokhoz vezetett a kézműves piacon. így volt lehetséges, hogy például a németországi Offenbach környéki bőripar nem a táska-, nyereg- és erszénykészítőknek, hanem J. G. Klein könyvkötőnek köszönheti alapítását. Ő állította elő az első levél- és irattárcákat, és ennek hatására Offenbach környékére tömörültek a bőrrel foglalkozó mesterek. A kialakult tömegtermelés a művészi minőség romlását eredményezte. A XIX. század elején hosszú évtizedeken keresztül hiányzott egy valódi, önálló művészi áttörés, amely még kiforratlan és magán hordozza a korszak jeleit. Ez volt jellemző a bőriparra is, amelyben nem tudtak egységes, tiszta stílusfejlődést felmutatni. Továbbra is a régi díszítőelemeket használták néhány új klasszicista díszítőelemmel - például a meander motívummal - bővítve. Más megoldások figyelhetőek meg Angliában, ahol különleges, egzotikus bőrökkel vonták be a tárgyakat, és az utólagos díszítésektől eltekintettek. Főleg neszesszerről és efi//-ről

2 van szó, amelyeket a Dél-kínai-tengerből 2 fr. Női táska, erszény, tok származó gyöngy- vagy csillagrája bőrrel borítottak. Ezek a távol-keleti hatást érzékeltető munkák egyre gyakoribbakká váltak a XIX. században. A sprőd és kemény rájabőr volt az oka az egyszerű és praktikus formák elterjedésének. A bőr színének és anyagának különlegessége miatt nem kívánt egyéb díszítést. Mivel az egzotikus bőrök nehezen kezelhetők voltak, ezért a tárgyakat a hajtási éleknél általában ezüst kerettel látták el, hogy a ragasztás ne váljon fel. A bőr fehér és zöld színeinek váltakozása elragadó látvány, ennek fokozása céljából klasszikus formájú, de egyszerű ezüstveretekkel díszítették még a tárgyakat. A XIX. század elejére általánosan jellemző díszítőtechnika az aranyozás és domborítás volt. A tárgyakat egyszerű aranyvonalakkal szegélyezték. A vékony arany bordűrnek a díszítés szempontjából nem volt jelentősége, csakis a vonalvezetést hangsúlyozta. Jellemző volt, hogy egy szebb tárgyhoz, például egy díszpohárhoz vagy egy díszfegyverhez egy tetszetős, de egyszerű tokot készítettek. A század első felében a bőrtermékek általában még kézzel készültek, mert a gépek nagyon drágák voltak. Az útkeresés korszakában különös jelentőséget kapott maga a bőr és barkájának szépsége, valamint új színekkel is próbálkoztak. Másoknál a bőr anyagába kis barázdákat préseltek, a keleti egzotikus bőrök hatásának elérésére. Ezekhez új technikát alkalmaztak, dombornyomó lemezekkel préselték a bőrbe az új barkamintázatot. Mivel a bőrmunkák gyakran személyes és ünnepi ajándékok voltak, gyakran a mester ajánlóeszközévé váltak. Tipikus - ha nem is kimondottan művészi, de feltűnő - termékek voltak a barátság jeléül készült albu276