Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - Brauer-Benke József: A frikciós dobok története és típusai
savaRia a Vas megyei Múzeumok Értesítője 33 (2010) 257-267 A frikciós dobok története és típusai 1978. 95). Ebből adódóan nem valószínű, hogy a holland eredetű mennonniták által került a hangszertípus a térségbe, mert Hollandiából a hajlékony szárú frikciós dobok elterjedéséről nincs adat. Német nyelvterületre a frikciós dob pálcával megszólaltatott típusa valószínűleg Hollandiából került, mert az elterjedése a 18. század előtti időszakból nem adatolható. A bécsi Művészettörténeti Múzeumban található id. Pieter Brueghel „A farsang és a böjt küzdelme" című 1559-es festménye, amely alapján a hangszertípus holland nyelvterületen való elterjedésével már a 16. században számolhatunk. A 17. században Jan Steen holland festő képein a pálcával megszólaltatott frikciós dob a paraszttáncok elsődleges kísérő hangszere (5. kép). F.Marinus Mersenne „Harmonicum libri" című művében 1636-ban jelenik meg először a Romme le pot alak, amelyből kialakult a németek által, a frikciós dobra használt rummelpott kifejezés (MERSENNE 1636. 111). Franciaországból több, eltérő elnevezéssel ismerik a nádpálcával megszólaltatott frikciós dobokat (MARCELDUBOIS 1946. 54) Breton nyelvterületen chaudron shonore a nádpálcával megszólaltatott frikciós dobok elnevezése. Közép-Franciaországban Rouergoue vidékén a hangszertípus elnevezése braú vagyis „ifjú bika". De nevezik még „cri de la belle mére"-nek is, amelynek a jelentése „anyós üvöltés". Franciaország déli részén a Rhone torkolata és Narbonne közötti partvidéken a nádpálcával megszólaltatott frikciós dob elnevezése oxengebrüll. A francia Riviérán, Mentőn környékén az 50 cm hosszú bambuszpálcával megszólaltatott frikciós dob elnevezése a plgnato vagy plgnata. Gascogne-ban a karnevál idején használt nádpálcával megszólaltatott frikciós dob elnevezései a bramevac vagyis tehénbőgés és a bramadoíre vagyis bömbölés. A hangszertípus spanyol elnevezése a zombomba, amely leginkább „pásztordob" jelentéssel használatos, mivel elterjedt pásztorhangszer volt, és a pásztorok az általuk fellelhető anyagokból maguk is el tudtak készíteni ( SCHNEIOER 1954. 7). A Madrid közelében fekvő Guadalajarában még frikciósdob zenekarok is alakultak. Amely zenekarok elnevezése a ronda, az együttes elhelyezkedésére utalhatott (rondó-köralak). A spanyol zambomba membránja leginkább kutyabőrből készült, amelybe nádszálat kötöztek, és cserépfazékra erősítették. Két típusa van, a nagyobb méretű zambombaro és a kisebb zambombito. A zambombo kifejezés a spanyol írott nyelvben is megtalálható, de már csak mint indulatszó. A spanyol zambombát leginkább karnevál idején használták az énekes adománygyűjtő jókívánságok kíséretéhez. Olaszországban szintén ismert a frikciós dobok pálcával megszólaltatott típusa. Az elnevezése Dél-Olaszországban lukániai nyelvjárásban a cuba-cuba, ahol gyerekjátékként maradt fenn és az énekes adománygyűjtő jókívánságok a matinate kísérő hangszere (BRONZINI 1953- 85-87). A hangszertípust a gyerekek karácsony előtt házilag készítik. A cuba-cuba az 1940-es években már leginkább már pléh vagy bádog hangszertesttel készült. Amennyiben mégis a régies agyagból készített frikciós dobot használják, a hangszertestet félig feltöltik vízzel, hogy mélyebb hangja legyen. Nápoly környékén a pálcával megszólaltatott frikciós dobok elnevezése a 5. kép. Frans Hals: Rommelpot olajfestmény, 1618-1622 Abbildung 5. Frans Hals: Rommelpot Ölgemälde, 1618-1622 261
