Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)

NÉPRAJZ - Brauer-Benke József: A frikciós dobok története és típusai

savaRia a Vas megyei Múzeumok Értesítője 33 (2010) 257-267 A frikciós dobok története és típusai stb... A köznyelvben elterjedt köcsögduda elnevezés valószínűsíthetően vagy valamely tájnyelvi változatból került a köznyelvbe vagy szerkesztői tevékenység eredményeként jött létre. Viski szerint a dunántúli elnevezés a szötyök és a höppögtető, és az Alföldön nevezik köcsögdudának (VISKI 1934. 433). A Magyar Népzene Tára-Jeles napokkal foglalkozó második kötetében a regőlés témakör adatainál mindössze két esetben jelölik a hangszertípust „köcsögduda" kifejezéssel. A 809-11-es jegyzetben szerepel a regősök hangszerei között a „láncosbotokkal és köcsögdudával" (KERÉNYI 1953. 1158-1163). A 833-as jegyzetnél már csak zárójelben szerepel: „bottal, szötyökkel (köcsögduda)" Valószínűleg a zárójeles kiegészítés a szerkesztés során került oda. A Magyar Népzene Tára többi szöveghű leírásában nem szerepel a köcsögduda kifejezés. A 812-es jegyzetben: „dudával vagy közönséges furulyával csinálnak zajt" A hangszer leírásából kiderül, hogy nem a hagyományosan dudának nevezett aerofon hangszer típusról van szó: „kukoricaszár csúcsában a legvékonyabb részéből vágnak kb. 20 cm-es darabot és 1,5 cm mélyen bedugják a disznóhólyag membránba" Ugyanebben a jegyzetben más elnevezése a hangszertípusnak: „az éneklést az ún. regőlővel kísérték". A 818-as jegyzet leírásában a regőlésben résztvevő hangszerek: „büggő, csengő, furugla, láncosbot" illetve egy másik leírásban: „síp, trombita, kürt és bőgő". A 821-as jegyzet leírásában: „láncosbot, síp, csengettyű és tejes fazékra kötött hólyag, ami a dobot helyettesíti". A 822-es jegyzetben: „négy férfi regől, az egyik dudával...fazékra disznóhólyagot húznak s ezen az ujjukat huzogálják" A 829-es jegyzetben a regősök felszerelése: „láncosbot, duda, kucsma" Összességében az MNT regőléssel foglalkozó jegyzeteiből egyértelműen kimutatható, hogy a „köcsögduda" nem általánosan elterjedt tájnyelvi kifejezés a Dunántúl területén (3. kép). A Történeti Etimológiai Szótárban nem szerepel a köcsögduda kifejezés. A népnyelvben a hangutánzó duda kifejezés többféle hangszertípust is jelölhet: A népi trombita elnevezése víziduda, a népi klarinét elnevezése nádduda és a peremfurulyák anyaguk szerint napraforgóduda vagy tökduda. A német nyelvben a Brumm topf elnevezés a hangszertípus mély dörmögő hangjára utal. Egyéb elnevezés németül a Reibtrommel, angolul friction drum Mindezek figyelembevételével a szaknyelvi megnevezésénél következetesebb a frikciós, vagyis dörzsöléssel megszólaltatott dob jelölés, mert a duda aerofon hangszertípust feltételez. 3. kép. regősök Garabonc (Zala) 1899. Semayer Vilibald felvétele Abbildung 3. Regős (Minnesänger) Garabonc (Komitat Zala) 1899. Aufnahme des Semayer Vilibald A frikciós dobok felépítésüket tekintve kisebb (1-4 literes) cserépfazekak, amelyek nyílását vízben áztatott és puhított disznóhólyaggal fedik le és a közepébe 40-70 cm hosszúságú, 7-8 mm átmérőjű sima nádvesszőt illesztenek vékony madzaggal megkötve. A megnedvesített jobb kéz hüvelyk és mutatóujjainak húzogatásával képezik a hangot. A frikciós dob a Dunántúl jellemző ritmus hangszere volt, amellyel leginkább a citerajátékot és a regőlést kísérték. Az Alföldön jóval ritkább elterjedtséget mutat. Az általam megvizsgált 30 néprajzi gyűjtemény közül csak két adat származik az Alföld területéről. A kiskunfélegyházi gyűjteményben található, 2002.60.1-es leltári számú, 1980-as években Kiskunfélegyházán készült frikciós dob, amely Kónya Józsefné Fekete Róza ajándéka. Illetve a kecskeméti gyűjteményhez tartozó ismeretlen származású frikciós dob, amely Kecskeméten a 259