Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)

NÉPRAJZ - Brauer-Benke József: A frikciós dobok története és típusai

savaRia a Vas megyei Múzeumok Értesítője 33 (2010) 257-267 Szombathely, 2010 BRAUER-BENKE József A FRIKCIÓS DOBOK TÖRTÉNETE ÉS TÍPUSAI A frikciós dobok történetét és típusait áttekintő tanulmány mindezidáig nem íródott magyar nyelven és Balfour és Kretzenbacher tanulmányaitól eltekintve az idegen nyelvű szakirodalom sem bővelkedik a témakört részletesebben taglaló írásokban. Bár Kretzenbacher tanulmánya jó áttekintést ad a hangszertípus nyugat és közép-európai elterjedtségéről a magyar vonatkozású dunántúli pálcás frikciósdob bika elnevezéssel szerepel, holott az kizárólag a moldvai zsinóros frikciósdob terminusa. Ebből kifolyólag a hangszertípus elterjedtségét és történetét érintő adatok is kiegészítésre szorultak. Ezért hiánypótló munkaként tanulmányomban röviden áttekintem a frikciós dobok történetét és típusait, illetve Kretzenbacher tanulmányát kiegészítve a hangszertípus nyugat-európai történetébe illesztem a „köcsögdudaként" ismert dunántúli pálcás frikciós dobot, amely mind az eredetét, mind a felépítését tekintve különbözik a kelet-európai elterjedtséget mutató zsinóros frikciós dobok közé tartozó „bika" elnevezésű hangszertípustól. A hangszertípus néprajzi analógiáinak történeti áttekintése jól mutatja azt a napjainkig megkérdőjelezett tényt, hogy a kultúra a régiókhoz és nem a nemzetekhez kötődik. Ebből kifolyólag a hangszertípusok és egyéb kulturális javak történetének vizsgálatánál nem elég kizárólag a nyelvi és nemzeti határok kontextusában vizsgálódni. A frikciós dobokat nem ütéssel szólaltatják meg, hanem a membrán a közepébe kötözött merev nádpálca vagy egyéb anyag, illetve hajlékony lószőr vagy egyéb anyag ritmikus húzogatásával hozzák rezgésbe a membránt. A frikciós dobok leginkább Afrikában és Európában elterjedt hangszerek. Az afrikai frikciós dobok dobformájúak, míg az európai típusok inkább fazék alakúak. 1. kép. Roman de Fauvel kódex Raoul le Petit illusztrációja: charivari 1310-1314 (macskazene) Abbildung 1. Roman de Fauvel Kodex mit den Illustrationen des Raoul le Petit: charivari 1310-1314 (Katzenmusik) A frikciós dobok korai története még nem teljesen feltárt. A hangszertípus megjelenése valószínűsíthetően a késői neolitikum idejére datálható (SACHS 1942. 64). A neolit termékenységi rítusok kíséretéhez használt frikciós dobok utódjának tartják a piedigrottai Madonna ünnepén használt nápolyi frikciós dobtípust (HARRISONRIMMER 1964. 3). Azonban a hangszertípus legkorábbi olaszországi ábrázolása csak a 18. századból ismert T. Duclére „La Tarantella" című festményéről, ezért erősen kétséges, hogy frikciós dobok valóban a késő neolitikum időszaka óta folyamatosan jelen lennének Európában (KRETZENBACHERI966. 83). A hangszertípus legkorábbi ábrázolásának tartják azt a British Múzeumban található i.e. 6. századra datált babiloni festményt, amelyen majomszerű istenség látható egy frikciós dobnak vélt hangszerféleséggel (RIMMER 1969, VI. ábra). Az ábrázolás frikciós dobként való elfogadása mellett szólhat, hogy India nyugati részén Maharashtra, Orissa és Rajasthan területén fennmaradtak hasonló, régi típusú, pálmalevélből készített frikciós dob típusok. Más kutatók a hangszertípus legkorábbi ábrázolásának Roman de Fauvel 1310-14 közötti időszakból származó kódexében (1. kép.). Raoul le Petit illusztrációját tartják, amely charivarit (macskazene) előadó zsonglőröket ábrázol (LANGFORS 1919). A képen látható zsonglőrök közül, a második ablakban jobbról a második alak kezében egy nehezen azonosítható hangszer lát257