Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - Illés Péter: Paraszti szőlőhegyek elfeledett táji, épített és tárgyi öröksége a Hegyhát és Farkas-erdő vidékén
ILLÉS Péter 12. kép. Abroncshúzó. Déneslak (ma Lakhegy, Zala). SM. N. 60.195.10. á (Fotó: Móricz Péter) Figure 12. Iron ring puller. Déneslak (today Lakhegy, Zala). SM. N. 60.195.10. (Photo: Péter Móricz) ízével nyári melegben kiváló szomjoltó italként szolgált a szegény falusi népesség számára. 1 4 A régi hegyháti borokat egyébként is csak januárban egyszer fejtették, majd a rövid fahordós érlelést követően a következő szüretig el is fogyasztották, legfel- ] jebb maguk között árulták. Az önellátó jobbágy-kis- I paraszti szőlészkedés és borászkodás nem kalkulált a bor többéves tárolásával, ellentétben az olyan bortermő vidékekkel, ahol a lakosság fő termelési ága, I a megélhetés legfőbb forrását a bor jelentette (GAZDA 1968. 543-556. 546). A darálók és a vasprések is csak a XX. század közepétől terjedtek el ezen a vidé- I ken, de azok közel sem préseltek úgy, mint a régi, I bárdolt faprések. 1 5 A régi présházak egyik sarkában álló sározott tűz- I padkán, vagy azon belül, a földön tüzeltek. A padka nemcsak szikrafogóként szolgált, ülőhelynek ^^k is megfelelt. A felcsapódó szikrák ellen a tüze- ^^^ lőtér feletti részt lepadlásolták, a füst csak a m nyitott ajtón, a szellőzőnyílásokon vagy a I padlástéren keresztül jutott a szabadba. A szőlőhegyi hajlékok fejlődését különféle egyéni megoldások tovább is színezték. Pél- • dául az oszkói Új-hegyen (Ebtulok) egy présházba szabadkéményes tüzelőteret helyeztek, a szomszédos Csillag-hegyen pedig egy teljesen fedett födémmel ellátott présházpincét a tetőszerkezetén külső padlásfeljáróval építettek, ami a szénatárolásban jelentett fontos segítséget (ZÁGORHIDI 2000. 90-99.). A présház munkateréből nyíló, különálló belső pince funkciója elsősorban a bortárolás volt. A boros, pálinkás és ecetes hordók a bejárati ajtóval szemközt és oldalt, a fallal párhuzamosan elhelyezett „gántárfá"-kon (ászokfa) álltak, tetejükön „hőbér"-\e\ (lopó), a már említett „borválló"-mal, kádakkal. A szőlőhegyi tartózkodásokhoz gerendára függesztett polcon tartották a sót, a kenyeret, a szalonnát, kosarakban gyümölcsöt, diót, illetve egyéb apró szerszámokat. De ebben a helyiségben H volt a helye a felaggatott szőlőnek is (GAZDA 1968. Bf 543-556. 546). Néhol a parcellák végében, kaszálóJ§f H kon lévő gyümölcsösökben ősszel leszedett pogácsaalmát, cigányalmát is télire a borospincében I burogatták a földre halomba, 1 6 de volt hol „alma • tartó cserén/-V 7 is használtak. A borospince szellő• zését a falba vágott szűk szellőzőlyukak szolgálták, • amiket télen rongyokkal tömködtek be a fagy ellen. A szőlőhegyi tartózkodáshoz, időszakos kint lakás9 hoz szükséges élelemről, illetve más, a hegyen traI dicionális módon tárolt, de az inventáriumokból jellemzően kimaradó egyéb apróságokról tudósít egy I 1772 márciusában készült összeírás, mely a Potyihegyen fölvert három csipkereki hegybirtokos pincéjéből ellopott holmikat foglalta össze: I „[...] 1° Takács János Pinczéjéből veszett el azon I alkalomatossággal egy keszkenő bab, egy nagy főző fazék, egy fél sajt és fél kenyér, egy nagy ővegben I 5. icze tőr kői pálinka, egy szerkercze, egy ^^^ kapacs, egy kapa, egy 7 funtos háj, egy ^^^^ meszölös öveg, és két üvegpohár, az » borábul pedig mit vettek ki nem tudja, de 8 • akós hordondk sok híjját találta. Ibidem kész hébér. 2° Vajda Joseff pinczéjéből el vittek. • Egy egész szalonnát 4.unyi vastagságot " mindennémű húsával, egy egész hájjot mint egy 8. fontosat. Ibidem fél hájj volt 3 font. 2 Icze mézet, egy sajt ot mintegy 2 fontost, egy kenyeret. Nagy fejszét, egy puskát mely megért volna hat foréntot. Ahoz való 8 garas ára töltési. Egy Sz. Mihali korsol, egy hébéri elvittek, egy ottan el törtek. Vajai, doháni is mint egy 10 fontot. 3° Hannich Mátyás pinczéjébűl veszett el egy kényé, egy font dohán, és egy öv eget földhöz ütöttek. [...]" 1 8 A XVIII. századi összeírásban említett „szentrrihályi korsó", vagy hasonlóan a „jobbágyi kőkorsó", Kresz Mária szerint Vas megye legrégibb edényei közé sorolható (13. kép). A mai Burgenlandhoz tartozó Felső-Őrség vidékén 14 SNA. 1525. Király Katalin: Az oszkói szőlőhegy története. Kézirat. 1985. 15 SNA. 192. Dömötör Sándor: Vas megyei gyűjtés. Kézirat. 1952. 16 SNA. 1119. Király Imréné: Présházak és pincék Nagymákfán. Kézirat. 1978. 17 MOL P. 275. Festetics es. It. 82. es. 105/a 174. f. 18 MOL P. 278. Festetics es. It. 13. es. 48. f. 246
