Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - Nagy Zoltán: Őrségi táj- és népkutató tábor Szalafő - Őriszentpéter, 1940-1941
NAGY Zoltán A közelben találkoztunk Kádár tanár úrral, aki ma délután érkezett látogatóba." Egyes csoportok, melynek tagjai cserélődtek, talajvizsgálatot végeztek. Szilágyi István naplójában említi, hogy „aug. 16-án pénteken Újvárosi Imrével és Kajnek jónossal szemléztünk a határban, 2 helyen talajt vizsgáltunk. " M Kajnok János [EA. 7816.] az Alsó, -Templom és a Papszer teljes állatállományát (szarvasmarha, ló, sertés, tyúkfajták, gyöngytyúk, liba, galamb) házról-házra járva számba vette a táborozás során. Az így nyert adatokat táblázatos formában házanként tartotta nyilván, majd az alábbiak szerint [a szarvasmarha-, ló- és sertéstartásra vonatkozó adatokat] írásban is összegezte. „E három szerben összesen 219 drb. szarvasmarhát találtunk. Ezek között van 153 magyar tarka, 35 berni (15,5%), 16 pinzgaui (7,3%) és 15 lapály (6,8%) fajtajellegű. A szarvasmarha állomány túlnyomó többségét a magyar tarka marhák adják (70,32%). Ennek oka abban keresendő, hogy köztenyészetre ma már csak törzskönyvezett szimentáli jellegű magyar marhát használhatnak. Általános volt o panasz, hogy a bikák nehezek, letörik alattuk a tehén. Az említett három szerben 20 dbr. lovat írtunk össze. Ezek közül többet nem láthattunk, mert vagy dologban, fuvarban voltak, vagy a katonaság behívta őket. A látottak és a bemondottak alapján megállapíthatjuk, hogy nehéz hidegvérű lovakat »muraközieket« tartanak. Tenyészmén Szalafőn nincs. Hogy ilyen lovakat tartanok annak az lehet az oka, hogy az elődök is az osztrákkal való kapcsolatuk miatt is ezt tartották, másrészt ez a lófajta korábban fejlődik, s így a csikónevelés kevesebb költséggel jár. Sertést 190 drb-ot számláltunk meg. Ezek kivétel nélkül yorkshíreí angol sima sertések. Az ilyen irányú sertéstenyésztés oka az szerintünk, hogy hamarább nőnek, s korábbon lesz hízó belőlük." Alsó-és Templomszerre vonatkozóan [65 ház] kiértékelhetők a tyúkokról gyűjtött adatok is. Összesen 798 darabot számláltak meg. Ebből legtöbb a magyar parlagi tyúk 426 db (53,3%), 231 egyedszámmal második a Rhode Island fajta (28,9%), harmadik és negyedik helyen nem nagy a különbség. 79 db Plymuth (9,8%), 62 db Lekhorn (7.7%). Gyöngytyúkot összesen 9 darabot, libából 29-et, galambból is mindössze 35 darabot találtak e két szeren. Szalafőn a 177 telekről, azon belül mind a 168 lakott portán élőkről és ingatlanjaikról vettek fel adatokat a három hét alatt, noha a válaszok jó része szűkszavú és részben hiányos maradt. A gyűjtőnaplók tanúsága szerint a házlapok esetében a Pável Ágoston által kitöltött egyetlen adatsor is tipikus lehetne. A Templomszer 45/a házlapján a Családfő neve, életkora, a Feleség, vagy Élettárs hasonló adatai a leánykori névvel együtt, a Gyerekek adatai, a Lemenő ág felsorolása az Elhaltak, a Szaporaság, Vallás, Gazdaság, azon belül a Lakóház és a Megjegyzés rovat kerül kiöltésre. A házlapok nem voltak nyomtatottak, így a rákerülő kérdések sem voltak teljesen egységesek. Egy részük az olvasási kultúrával foglalkozott. A tipikus választ Jakosa Antal Csörgőszer 176. sz. alatt lakó ezermester, gazdálkodó adta.- „Olvasmányunk télen a Biblia, Friss Újság, Szabadság. Az ifjabbak már regényeket [ponyvát] is olvasnak." A házlapok eredeti adatfelvételi lapján a szűkebb család felsorolása, az életkor, a gyakorolt vallás közlésekor, a gazdálkodás kérdéskörén belül pedig az állatok számát, fajtáját tekintve, valamint a földtulajdont illetően adott válaszok pontosnak tekinthetők. „Az adott kérdezőt olykor más-más dolog érdekelte. A Templomszeren és a Papszeren inkább az emberek lelki alkotára, megelégedettségére, világhoz való viszonyára figyeltek, a Felsőszeren sok utalás történik folklorisztikai, nyelvészeti gyűjtés lehetőségeire." 6 5 Arra is utalást találunk a naplókban, hogy Pável a Vasvármegyei Múzeumnak gyűjt tárgyakat. Szilágyi István jegyzi fel augusztus 13-án, hogy „Felső szer 114. sz. háznál László Józsefnél [60. éves agglegény] láttam egy gyermekcsimbát [állókát], amit megvettek a múzeumnak, (4-5. ábra) fatengelyű szekeret és egy régi nagy kalapot, ami az öregapja vőlegénykalapja volt. 6 6"A gyűjtéstechnikára, a kikérdezés módjára is fény derül némely házlap megjegyzési rovatából. Tamaskó Sándor Csergőszer 148. sz. 64 Az idézett szöveg Kemény Katalin táblázatba foglalt házlapokhoz írt jegyzeteiből származik. 65 EA. 7805. Házlap, Felsőszer 114. sz. László József agglegény, 60 éves. Megjegyzés: „Találtunk náluk egy gyermekcsimbát. Ez a gyermeket járásra tanító szerszám. Még egy mécstartót. Megalkudtunk 1.50-ben és átadjuk a szombathelyi múzeumnak. Von egy régi óriási kalapja, amely öregapjának volt a vőlegényi kalapja. Sokszor elvitték még a szomszéd községekbe is színielőadásokra." 66 A debreceni egyetem néprajz szakos végzős hallgatója 2009-ben szombathelyi múzeumi gyakorlaton kapta e feladatot, amelyet kiválóan oldott meg. A táblázatot a dolgozat végén külön szerzőhöz kötött cím alatt adattári, önálló dolgozatként kezelve adjuk közre. Az adatlapokon szereplő nevek nyilvánosságra hozásának nincsen akadálya. 158
