Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - Nagy Zoltán: Őrségi táj- és népkutató tábor Szalafő - Őriszentpéter, 1940-1941
NAGY Zoltán egyetemi disszertációként (1943) megjelentetett könyvébe. A gyűjtőfuzetek azonban nem kerültek közgyűjteménybe, noha Kardos 1951-1956. között a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára dokumentációs gyűjteményének muzeológusa, majd a múzeum tudományos titkára, osztályvezetője, főigazgatója, 1963-1971 között tudományos főmunkatársa volt (ÚJVÁRI 1980. 74). Feltehetően 1941. évi őriszentpéteri gyűjtésen vehetett részt Erdős János is, (-) akinek 1941. IX. 1-én kelt kötelezvénye arra ad haladékot, hogy „gyűjtési eredményét" október 1-ig beadja. Kovács Péter megjegyzése: „Füzetet nem találtam" - arról vall, hogy Erdős János nem készítette el jegyzeteit, így az ő gyűjtését is hiányként kell elkönyvelnünk. Molnár Sándor neve viszont Szilágyi István gyűjtőnaplójában tűnik fel [EA. 7815.] az augusztus 12. nap bejegyzései között. „Reggel Pityerszeren felvételezünk a csoportból. Molnár Sándor külön, én pedig Kiss Sándorral gyűjtöttem - ezek szerint, ő is a terepi gyűjtők közé tartozott. 4 9 AZ ŐRSÉGI TÁJ- ÉS NÉPKUTATÓ TÁBOR MŰKÖDÉSE Nem kétséges, hogy az Őrség Táj- és Népkutató Tábor szorosan illeszkedett Győrffy István és a tanítványai, követői által irányított országos táj- és népkutató mozgalomhoz (KÓSA 1982. 146-147, 2001. 189-190). A Táj- és Népkutató Központ három professzora: Teleki Pál gazdaságföldrajzi, Győrffy István néprajzi, Magyary Zoltán közgazdaságtudományi tanszékeinek vezetői kutatásaiból nőtt ki, akik a „célban találkoztak és az egymást kiegészítő munkára egyesültek" (Kiss 1984. 605-608. 606). 1938-ban Teleky kezdeményezte a Táj- és Népkutató Központ létrehozását, a falukutatás beindítását egyetemi hallgatók széles körű bevonásával. Teleki Pál kultuszés vallásügyi miniszter 1938. október 17-én kiadott VKM rendeletével szabályozta az Intézet működését. A központot vezető hármas bizottság elnöke gróf Teleky Pál, ügyvezető alelnöke Győrffy István, központi vezetője pedig Magyary Zoltán lett. A későbbiek során személyi változás történt, Győrffy István halálát (1939) követően Kádár Lászlót, a Műegyetem Gazdaságföldrajzi Tanszékének vezetőjét a Táj- és Népkutató Intézet igazgatójának nevezték ki. 1941 őszén a frissen létrehozott Teleki Pál Tudományos Intézet Államtudományi Intézetének Táj- és Népkutató Osztálya lett, 5 0 amely sorozatos kiszállásokat s kutatótáborokat szervezett (1939-től) fiatal szakemberek és egyetemi hallgatók részvételével. Programjukban az általános szociográfiai érdeklődés mellett a legjelentősebb szerepet a néprajzi gyűjtések kapták (KÓSA 2001. 189-190). A táj- és népkutató mozgalom fő célja és az intézet fő tevékenysége a kor társadalmi valóságának, sorskérdéseinek megismertetése volt az egyetemi ifjúsággal, illetve ezek közvetlen megtapasztalása a kutatótáborok által (MORVAY 1986. 22-24). A táborokban a résztvevők megtanulhatták a rendszeres terepmunka és dokumentálás módszereit, elsajátíthattak egy modern társadalomtörténeti szemléletet. Kresz Mária visszaemlékezése szerint „Győrffy tudta, hogy a néprajz elválaszthatatlan a társadalmi kutatásoktól, [ezért] gondoskodott arról, hogy tanszékén szociográfiai képzést nyerjünk. Mády Zoltánt bízta meg előadások és szemináriumok tartásával...Ő készített fel minket a tábori kutatásokra is. Minden falu történetével, társadalmával, statisztikai viszonyaival meg kellett ismerkedni, mielőtt terepre mentünk." (KRESZ 1986. 29-30). A táborokról és főleg azok szemléletéről nagyon keveset tudunk, pedig az intézet utódának 1949-es feloszlatása után több mint 20 tábor teljes, több ezer oldalnyi dokumentáció- és fényképanyaga a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumába került (Granasztói 2009. 99-140. 100). Az Őrségi Táj- és Népkutató Tábor működési idejéről a megmaradt gyűjtőnaplók tanúságaiból tudunk. 1940. augusztus 6-28. között Szalafőn, 1941. augusztusában pedig Őriszentpéteren volt a tábor. Feltételezésünk szerint 1942-ben azért maradt el a folytatás, mert az „árvízi helyzet miatt" (KATONA 1986. 26) megoldhatatlanná vált a gyűjtés megszervezése. 5 1 Az 1941. évi őriszentpéteri gyűjtésekről mindössze négy adattal rendelkezünk. 49 1945-ben a Táj- és Népkutató Osztály: Néptudományi Intézet néven önállósult, és a Teleky Intézet utóda, a Keleteurópai Tudományos Intézet tagintézménye lett. Ilyen feliratú pecsét szerepel a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumában lévő Őrségi Táj- és Népkutató Tábor gyűjtéseit tartalmazó borítékok némelyikén. Ezt az intézetet 1949 novemberében feloszlatták, a táborok anyagát átadták a Néprajzi Múzeumnak. Az iratok rendezése hosszabb időt igényelt, az egyes gyűjtésekből elkülönítették a fényképfelvételek negatívjait és a pozitív kópiákat is, így az őrségi táborok több mint 500 fényképe a rendezést követően a mai napig feltehetően leltározatlan maradt. 50 Az 1942-es táborozás tervéről csak közvetett adatunk van, a Baranya megyei Kopácson azért került sor a gyűjtésre, mert az Őrségbe nem lehetett eljutni „az ottani árvíz miatt," így az utolsó pillanatban módosítani kellett a tervet. így feltételezhető, hogy Tálasi István eredetileg az őrségi tábort irányíthatta volna. 51 Néprajzi Múzeum Térképtár 2175/961. 154
