Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
RÉGÉSZET - Pap Ildikó: Koporsós temetkezések Szombathely-Kisfaludy Sándor utca kora árpád-kori temetőjében
PAP Ildikó Katalin + -+ B 0 O.SM. Általánosan jellemző volt a koponya - gyakran az állkapocstól független - elmozdulása, a szegycsont lecsúszása a gerincoszlopról, az alkarok elszakadása a kézfejtől, a kézfej és az ujj csontjainak a medencébe vagy az alá való leesése, a térdkalács lecsúszása. Árulkodó a lábfej 18. kép. Szegeit rönkkoporsó. Kisfaludy Sándor u. 70. telek 26. sír. (Rajz: Derdák Ferenc) Figuere 18. Nailed tree-trunk coffin at the Estate at 70. Sándor Kisfaludy Street, tomb 26. csontjainak helyzete, ezek gyakran a koporsó vonalát kirajzolva kerülnek elő. A Kisfaludy 70. telek 24. sírjában az is jól látható, hogy a láb felé szűkülő koporsóban eltemetett halott jobb combcsontja és lábszára a koporsó oldalának kidőlése miatt a koporsón kívül került (25. kép). Kiemelt figyelmet érdemel a koponya helyzete. A halott fejének feltámasztását már honfoglalás kori sírokban 61 is megfigyelték. Előfordult, hogy párnaként nyergét helyezték az elhunyt feje alá (RÉVÉSZ 2003. 338). A fej feltámasztására utaló jelek voltak a bezdédi temetőben (LÁSZLÓ 1988. 51), a mindszenti sírban (LÁSZLÓ 1988. 54), és Ibárny-Esbó halom temetőjében (ISTVÁNOVITS 1996. 27). Kolozsvár-Zápolya utca temetőjében néhány sírban kövekkel vetették meg a halott fejealját (LÁSZLÓ 1997. 364). Az Árpád-korban ritkán előfordult, hogy a halott fejét lapjával fektetett téglával támasztották fel (PAP 2002. 178). Ezt a szokást Kovács László a honfoglalás kori nyereg vagy vánkos fej alá helyezésének szokásával hozta összefüggésbe (KOVÁCS 1998. 39). Középkori temetőinkben a koporsóban a halott feje alá faforgáccsal megtöltött párnát tettek. Ehhez a koporsó vagy sírjel készítése során keletkezett forgácsot használták fel, vagy nád, szalma, széna, néha gyógynövény (KUNT 1987. 148) került a koporsóba (BALASSA 1989. 36; K. KOVÁCS 2004. 127 és 156; KUNT 1987. 124). A koponya valamelyik irányban való elmozdulása 62 vagy hátraesése akkor lehetséges, ha a fejet a koporsón belül támasztják fel. A Kisfaludy Sándor utcai temetőben megfigyelhető esetek 96,6%-ában elmozdult a koponya 6 3, 53,0%-ában leesett, 12,3%-ában leesett és a koponyával megegyező irányba fordult, és 30,8%-ában leesés nélkül a koponyával együtt fordult el az állkapocs. Ebből az következik, hogy a fej koporsón belüli feltámasztása ebben a temetőben teljesen általános szokás volt. Tomka Péter a tápi temetőben a biztosan koporsós sírok 39%-ánál figyelte meg, hogy míg az alsó állkapocs a helyén maradt, a koponya félrebillent, elfordult, hátrabillent vagy elgurult (TOMKA 1978. 48). 61 K. Csilléry Klára a honfoglalás előttről eredezteti az alváshoz használt fejalj használatát (K. CSILLÉRY 1982. 26-29.) 62 Kiss Attila Majs-Udvari rétek temetőjének elemzése során „az egyenestől az oldalt fekvőig" mindenféle koponyahelyzetet megfigyelt, és ezeket véleménye szerint a „korhadás különféle szakaszaival, de semmi esetre sem a temetkezési rítussal lehet magyarázni (Kiss 1983.157)". 63 48,3 %-ban jobbra, 44,9 %-ban balra, 10,1%-ban előre vagy hátra fordult és csak a megfigyelhető esetek 3,3-ában maradt a helyén. 106
