Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
RÉGÉSZET - Pap Ildikó: Koporsós temetkezések Szombathely-Kisfaludy Sándor utca kora árpád-kori temetőjében
savaRia a Vas megyei Múzeumok Értesítője 33 (2010) 93-117 Koporsós temetkezések Szombathely-Kisfaludy Sándor utca kora Árpád-kori temetőjében 15. kép. A láb felé szűkülő deszkaláda rekonstrukciós rajza. Figure 15. Reconstruction drawing of composite coffin A két, vasszeggel megerősített rönkkoporsónál a szögek helyzetéből ítélve szintén az aljat és tetőt alkotó két rönkfelet erősíthették össze. A Kisfaludy 70. telek 26. sírjában a bal combtő mellett volt egy görbe vasszeg (18. kép). A 118. sírban a koponya jobb oldalán egy, bal oldalán kettő függőleges helyzetben (fejjel felfelé) lévő szeget és szintén a bal oldalon egy oldalra fordult szegtöredéket találtunk. A temetkezés láb felöli végét a lábszárak alsó felétől újkori bolygatás semmisítette meg (19. kép). A szögelt deszkakoporsók szerkezetére viszonylag kevés sírból tudunk következtetni 4 6. A 43., Aba Sámuel (CNH. I. 10) érme által datált sírban rögzített 14 koporsószeg közül három valószínűleg kimozdult, a többi a váz körül fejjel kifelé, heggyel befelé állva került elő. Ezek rögzíthették a koporsó alját illetve tetejét. Egy, a fejnél lévő szeget találtuk függőleges helyzetben, ez talán a lábnál lévő 5. szöggel együtt - a koporsó tetejét erősíthette az oldalakhoz (20. kép). Az 52., lábnál újkori beásással bolygatott sírban (21. kép) a fej két oldalán három heggyel befelé álló, a bal combcsont mellett és a koporsó jobb oldalán, lábfej helye alatt egy ugyanilyen helyzetű vasszeget találtunk. A bal lábnál egy heggyel lefelé álló szög a koporsó tetejét rögzíthette. A 88. sírban (22. kép) a koponya fölött egy, a medencénél egy-egy, a lábaknál pedig három, heggyel a váz felé álló szeget dokumentáltunk. A 2. számú, jobb lábszárnál lévő szeg függőlegesen állt. A trapéz átmetszető tetejű koporsós 140. sírban (23. kép) három szeget találtunk a koponya körül, hetet a lábfejek körül és egyet a váz jobb lábszáránál. Valamennyi heggyel befelé ill. a 9. lefelé állt, és valószínűleg a koporsó oldalát és alját erősítették össze. A kevés dokumentálható eset ellenére megfigyelhető volt - és logikus is -, hogy a vasszegeket a deszkákból vas alkatrészek nélkül összeillesztett, esetleg egy széles deszkából készült alj és tető oldaldeszkákhoz való rögzítésére használták és síronként egy vagy kettő szög tarthatta össze a koporsó alját és tetejét 4 7. Béres Mária az óföldeáki temető deszkakoporsóinak rekonstruálása során (BÉRES 2005. 299, 3. kép) egy zárt láda oldalai, alja és teteje összeállításához legalább 8 vagy annál több szeget tartott szükségesnek (BÉRES 2005. 299). A „szögeletlen" azaz vasszeg nélküli koporsók 4 8 készítési módjára megfigyelhető maradványok híján csak következtetni tudunk. A rönkkoporsók alját és fedelét hornyolással, kötözéssel és faszeggel rögzíthették egymáshoz. A deszkakoporsók deszkáinak egymásba kapcsolásáról (TÖRÖK 1973. 34) és ennek módjairól részletesen szólt és szerkezeti rajzokat közölt K. Csilléry Klára (K. CSILLÉRY 1951.). A deszkából készült szerkezeteknél az illesztést minden bizonnyal hornyolások, vésések mentén való kötözéssel (K. CSILLÉRY 1982. 54-55; 75), faszegekkel 4 9 és csapolással (BÉRES 2005. 299) oldották meg. Az oldal- és aljdeszkák hánccsal való összekötözésére újkori adatot hozott K. Kovács László (K. KOVÁCS 2004. 147). Kiss Gábor a vasasszonyfai ládáknál azt feltételezte, hogy a ládák tetejét alkotó két szál deszkát legalább két helyen faszögekkel felerősített, keresztirányú hevederfa kötötte át (Kiss 1990. 415). A koporsók elkészítéséhez komoly mesterségbeli tudásra, tapasztalatra és eszközökre volt szükség. A tápi koporsóknál megfigyeltek szerint a ládákhoz szükséges faanyag előállításához legalább 20-30 cm széles, 2 m 46 A Kisfaludy 70. 1. sírjában egy bolygatott szeg volt, az 53. sír nagyon erősen bolygatott, a 133. sírban pedig a váz bal oldalán került elő egyetlen, megtarthatatlan szegmaradvány. 47 Simonyi Erika a felsőzsolcai koporsóknál azt figyelte meg, hogy a koporsó tetejét általában három, a fejnél, a medencénél és a lábnál bevert szöggel illesztették az oldalakhoz (SIMONYI 2005. 308). 48 A leletek és a csontok bizonyos típusú elmozdulása és a koporsó megléte közötti összefüggésre Tomka Péter világított rá a tápi temető koporsóinak vizsgálata kapcsán (TOMKA 1978. 74). A mellékletek elmozdulásából hasonló következtetést vont le Török Gyula (TÖRÖK 1973, 34). Ezek az összefüggések akkor is kimutathatóak, ha a koporsófa nyomát vagy vasszeget nem lehet dokumentálni. A pusztaszentlászlói temetőben az ásatok annak ellenére feltételezik szög nélkül összerótt deszkakoporsók meglétét, hogy ezek nyomait, valamint koporsószegeket és vasalásokat sem találtak (SZŐKE - VÁNDOR 1987. 48). Szombathelyen, a Szent Márton templom melletti temetőnél az ásatok ugyanerre következtettek (Kiss 1996. 222). 49 Az asztalosinasok a koporsóhoz szükséges faszegek faragásán kezdték el tanulni a mesterségüket. Kiss Lajost idézi: WICKER 1990. 39. Kiss Lajos leírásai szerint épületek tetőszerkezetéhez is nagy számban használtak fel faszegeket (Kiss 1981. 239). 103
