Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)
ILON Gábor: A RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE
13-15. századi leletanyagot és telepjelenségeket (35.4. ábra) eredményezett. A korszak értékes, különleges és látványos leletcsoporját képezik a kályhacsempék. Már JÁRDÁNYI-PAULOVICS István korai (1949) publikációjának köszönhetően híresek a vasvári példányok. Több évtizedes szünetet követően P. HAJMÁSI Erika ásatásainak és gyűjtésének köszönhetően ma a megye egyik legfigyelemre méltóbb középkori gyűjteményi egységét jelentik. Publikálásuk azonban sajnos máig nem történt meg. Modern természettudományos koradatokkal a megye alábbi helyeiről rendelkezünk: Ólmod, Árpád-kori kohótelep (1985: C14 és archaeomágneses), Gór, Árpád-kori kisvár (1988-1993: C14), Ölbő, Árpád-kori falu (1997: C14), Szombathely-Szent Márton utca Árpád-kori temetője (ILON 2002) 132 (2001: C14) és Szentgotthárd késő középkori-török kori erődítése (1998: dendro-adatok). A BD(T)F régésztechnikus hallgatóinak segítségével elkészítettük (ILON et al. 2000) és egy mutatvány fejezetét ki is adtuk a megye terepbejárásból származó középkori telepleleteinek, ezzel hozzájárulva Vas megye régészeti topográfiájának előkészítéséhez. A RÉGÉSZETI GYŰJTEMÉNY HELYZETE ÉS MAI ÖSSZETÉTELE Az előző fejezetben leírtak ismétlését elkerülendő csak összefoglaljuk, hogy a 20. század első két évtizedében termekben, s azon belül ládákban, tarlós szekrényekben, azaz látványraktárban és részben a Lapidarium állványain történt a műtárgyak őrzése. Folyamatosan zsúfoltsággal küzdöttek tehát elődeink nem utolsó sorban az épület többfunkciós (nyilvános könyvtár, színház, mozi) mivolta és egyéb rendkívüli események (iskola, hadikórház 133 ) miatt. Ez a helyzet alapvetően nem változott a második világháborút követő évekig, amikor a kultúrpalotái funkciókat elhagyva végre már csak múzeum működött az épületben. 1961-1962-ben az épület belső átalakítási munkálatai során nem csak az 1952-ben megnyitott állandó kiállítás került lebontásra, de a vizes alagsorból - az előkészítő raktár kivételével - a leltározott törzsgyűjteményi raktárak (az 1977. évi épület renoválás megkezdéséig) az emeletre kerültek. A megyei múzeumi szervezet most száz éves központi épülete legutóbbi és legátfogóbb, de nem teljes (!) felújítása 1977 második felében kezdődött a kiköltözéssel és 1980 második felében 134 indult meg a gyűjtemények visszaköltöztetése úgy, hogy a fenntartó Megyei Tanács által megadott kivitelezési költségekből a tetőszerkezet felújítására és teherliftre már nem futotta. (Több mázsa régészeti lelet szállítása lépcsőkön pedig kissé nehézkes.) A felújítás éveiben a régészeti gyűjtemény ős-, római- és középkori törzsgyűjteménye és az új, nagyjelentőségű tervásatások (Romkert, Sé, Velem) hatalmas mennyiségű anyaga a régi Kórház (11-es Huszár út), majd a Tejipar (napjainkban bontották el a Söptei úton) épületébe került. Ekkor azonban még csak a főépületben (újra a vizes alagsorban, s újdonságként a padlástérben) és a hajdani püspöki szeminárium épületének pincéjében voltak gyűjteményi raktárak. A fapolcok mellett ekkor jelent meg a variálható fém dexionpolcrendszer. Ennek hátránya, hogy bevonata a nedvesség hatására előbb-utóbb leválik, s a fém rozsdásodni kezd. A leltározott műtárgyak fa rétegelt lemez tároló ládái mellett az 1970-es években jelentek meg a papírdobozok, amelyek használata mára teljesen általánossá lett. A leltározatlan leletek kezelése azonban kritikán aluli volt már az 1970-es évektől. Fa gyümölcsös és műanyag ún. tejes ládákban tárolódtak. A nedvesebb romkerti raktárakban megmaradtak a fa polcok, sőt a 21. század elején is ilyenekből készült a bővítés (38.2. ábra). A raktárakat az 1980-as évek elejéig a viszonylagos helybőség jellemezte. A megyetörténet régészetileg megfogható szeletének szinte teljes egésze ezekben a raktárakban volt. A fenti költöztetési kampányok azonban máig hatóan károsították a régészeti gyűjteményt. Az esztelen takarékosság eredményét csak részben tudtuk 2002-ben elhárítani (tetőfelújítás), addig a régészeti raktárak egy része, illetve már az állandó kiállítás is rendszeresen beáztak. A padlástérben legalább egy évtizeden át (2001-ig) 132 ILON Gábor ásatásáról, az adat még közöletlen. 133 PÁVEL Ágoston levele kelt. 1944. november 29-én (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 160/1944.), TÓTH János múzeumi őr levele, kelt. 1945. január 20. (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 1/1945.) és egy orvos őrnagy 1945. február 4-i levele (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 3/1945.), valamint PÁVEL beszámolója a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének 1945. május 18-án kelt levelében (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 22/1945.). 134 Ikt.sz. nélküli munkajelentés az 1980. évről. Kelt. 1981. január 15. (Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága Irattára).
