Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)
ILON Gábor: A RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE
számára rendelkezésre álló asztali PC-kig és laptopokig, a terepi rajzokat digitalizáló padokig. Újabban jó eredményeket értünk el a légi felvételek értelmezése és azonosítása területén is, leginkább DERDÁK Ferenc és VÁMOS Gábor tevékenységeként. A hogyan tovább kérdését pedig bizonytalanná teszi a 21/2007. (III. 26.) OKM rendelet és fenntartónk költségvetési hiánya. AZ EGYES KOROK KUTATÁSI TENDENCIÁJA AZ ŐSKORKUTATÁS TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA ÉS ÉRTÉKELÉSE MISKE Kálmán a múzeum leghíresebb ásatását 1896-1930 között - megszakításokkal - a velemi Szent Viden végezte. 1896-1897-ben a saját és SZÉCHENYI Rezső költségén, 1898-1915 és 1921-1923 között pedig az évi állami segélyt felhasználva, illetve a szombathelyi pénzintézetek (1921) és gróf MIKES János megyés püspök (1922) támogatásával folytatta. Sajnálatos, hogy a történelem viharai után megmaradt anyag tudományos feldolgozása máig nem történt meg. A szelektált (?) tárgyak - tudományos szempontból - ma már csak szórványnak minősíthetők, hiszen MISKE ásatási naplói és feljegyzései nincsenek meg, nem kerültek múzeumba. Elkallódtak, vagy ismeretlen helyen lappangnak. Pusztán néhány rajzát, félkész, vagy kész, de kéziratban maradt néhány tanulmányát, valamint néhány fotót őriznek tőle gyűjteményeink. A Szent Vidi-i szórvány - korabeli kifejezéssel: harácsolt - leletek mintaszerű és monografikus feldolgozását Bécsben magyarul (1907), majd németül (1908) jelentette meg (9. és 31.2. ábra) ESTERHÁZY Miklós herceg mecénási támogatásával. Saját gyűjteményét MISKE 1910-(11-ben?)-ben (velemi, tömördi és egyéb tárgyakkal, összesen 247 db) a Régiségtárnak ajándékozta, illetve eladta. A gyűjtemény őreként leltározta is a tárgyakat. 1923-ban jelentős őskori leletanyag került a Sághegyről a tár gyűjteményébe. Az ásatások pontos helyszínét - amelyet MISKE és TOMPA vezetett (ILON et al. 2006: 298) - azonban sajnos nem ismerjük, de tudjuk, hogy ásatási munkásaik soproni cserkészek voltak. 1925-ben SZÉCHENYI Rezső is a Régiségtárnak ajándékozta régészeti gyűjteményét, így újabb velemi - és tömördi (MARTON 2000: 73) - eredetű tárgyak kerültek a múzeumba. 1928-ban a Szent Viden megtalálták és elkezdték kutatni egy bánya függőleges aknáját, majd 1929-ben múzeumba került 111 a máig a múzeumnak a világhírt jelentő arany diadém (25. ábra). MOZSOLICS Amália itteni, epizódszerű (1940-1941) munkássága sajnos nem befolyásolhatta alapvetően a régészeti kutatást. A múzeum történetének 1945 utáni első (1967-től), szakképzett őskoros régésze a MISKE velemi kutatásait 1972-től folytató KÁROLYI Mária volt. Az 1973-tól megyei múzeumigazgató BANDI Gáborral (HORVÁTH 1999; ILON 1999) tovább erősödött a korszak kutatása, majd 1986ig munkatársuk FEKETE Mária. A megyei igazgatói posztot betöltő BANDI Gáborról tudni kell, hogy az 1970-es években, az országban elsőként kezdte meg a régészeti légifotóztatást - ez különösen az akkori vasfüggöny közelsége miatt nem volt utolsó tett! - a velemi Szent Vid és a római kori utak, valamint az Iseum témakörében. A Magyarország Régészeti Topográfiája Vas megyei köteteivel kapcsolatos előmunkálatainak a hely és a kor sem igazán kedvezett. Hogy a velemi kutatás újra, tervásatásként megindult, s a mai, idősebb őskoros régészek generációi járhattak ide tanulni, hogy A másfélmillió lépés Magyarországon forgatása során sem kerülték el a hegyet, ahogy a külföldi forgatócsoportok sem - neki köszönhető. Kezdeményezésére, de SZABÓ Miklós (ELTE) akadémikus vezetésével 1988-1994 között a kelta kort megcélzó francia-magyar kutatás folyt a hegyen. BANDI a korát messze megelőző manager igazgató (is) volt. Velemben 1979-80-ban Régészeti Park létrehozásán fáradozott - a következő Százhalombattán 1997-ben nyitotta meg kapuit -, amikor erre Európában még alig egy tucat példa volt. Egy-két épületrekonstrukció elkészült, de mára ezek az enyészet martalékává váltak. Tudta, a régmúltat élővé és érthető kell és lehet tenni a hétköznapi emberek számára. Igazgatósága alatt a korszak két területére, a neolitikum és rézkor - KÁROLYI Mária -, valamint a késő bronzés kora vaskor - ő és FEKETE Mária tevékenységeként kutatására helyeződött a hangsúly. Ezek kiemelt, a múzeumnak nemzetközi elismertséget is kivívó lelőhelyei: Sé-Malomoldal-dűlő tervásatása (1973-1978, 1980, 1995-1996) és a velemi Szent Vid tervásatása (1972-1986) voltak. Az előbbi körárok építményei és idoljai (28.3. és 30.1. ábra), utóbbi előtörténete és új eredményei révén szerzett hírnevet az ásatóknak, de a 111 MOZSOLICS Amália levele TOMPA Ferenc egyetemi tanárhoz, kelt. 1941. április 23-án. (Savaria Múzeum, Történeti Adattér SMTA. 1941/43.).
