Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)

ILON Gábor: A RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE

Összességében tehát megállapítható, hogy bár a Régészeti Osztály létszáma fokozatosan és erőteljesen emelkedett, továbbá belső szerkezetében átalakult, ugyanakkor a segítő munkatársak száma (pl. gyűjteménykezelő jelenleg egy sincs) nem elégséges mértékben, illetve stagnál az 1980-as évek végének szintjén. Holott a feladatok mennyisége nagyságrendekkel nőtt, általános pozíciónk pedig - gondolok itt elsősorban a meghatározó műtárgyvédelmi-„raktározási" feladatokra - egyértelműen romlott. A rendszerváltás utáni időszakban régészetünk ugyanis „indusztriális" korszakába lépett, azaz több hektárnyi területet kutatunk évente, egymást érik a savariai beruházások és több hónapot töltünk terepen. A leletanyag mennyiségi növekedése pedig olyan mérvű, hogy évente nagyobb mennyiségű kerámia, csont, fémtárgy stb. kerül gyűjteményünkbe, mint korábban egy évtized alatt (2. táblázat). Komoly változást - esetleg létszámleépítést? - eredményezhet azonban a KÖSZ 2007. április 3-i felállása. Ennek kezelése, egy új múzeumi és régészeti szisztéma kialakítása és működtetése azonban nem csak a fenntartó megyei önkormányzatnak, de a szakági minisztériumnak is elodázhatatlan kötelessége és felelőssége. SZAKMAI FELTÉTELRENDSZER Nem igazán érthető tevékenységünk és eredményeink vagy eredménytelenségünk, ha nem ismerjük a szakmai feltételrendszer néhány alapvető elemét. Ezek közül az első, hogy mennyiben lehetséges a régészkedő mozgása a terepen. Mint tudjuk LIPP Vilmos, MISKE Kálmán és követőik szívességből adott hintón (ne feledjük, a misztikum ködébe burkolt régészettel foglalkozó akkoriban a szó szoros értelmében úr volt!), az 1930-as években vonat és lovas kocsi (15.2. ábra)

88 biztosításával közelítették meg az ásatási helyszíneket, vagy a leletbejelentőket. A történeti Vas megye Szombathelytől távolabbi területének elérése tehát csak vágyálom volt elődeink számára, mint ahogy a trianoni békeszerződést követően kialakuló megye bejárása is hiú ábránd maradt az utóbbi másfél évtized kivételével. Ezt régészeti gyűjteményünk leleteinek topográfiai megoszlása hűen tükrözi. Világos azonban, hogy a régészeti lelőhelyek - az esetek többségében - nem könnyen közelíthetők meg. Tudjuk például, hogy - a Vasváron született, ekkor éppen pályakezdő - MOZSOLICS Amáliát egy Gyöngyösapáti (ma: Gyöngyösfalu)-Kápolna-dombi hun kori sír leletmentésére 1941. április 28-án (TÓTH & Kiss 2002)

89 SZAKONYI László restaurátorként alkalmazott múzeumi altiszt vitte ki saját motorkerékpárján. Az intézménynek ugyanis ilyen közlekedési eszköze akkor még nem volt. SZENTLÉLEKY Tihamér az 1950-es évek közepétől azonban már múzeumi motorkerékpárral közlekedett, ahogy HORVÁTH Ernő természettudományos muzeológus is, akinek számos régészeti lelőhely megismerését köszönhetjük. A megyei múzeumi szervezet első gépkocsija 1970 nyarától egy vegyes (teher- és személyszállításra is alkalmas) használatú, terepes GAZ mikrobusz volt. A múzeumi szervezet az 1970-es évek végétől - a 90-es évek elejének kivételével, amikor csak egy - folyamatosan két gépkocsival (Barkas kisteherautó, Zsiguli, Latvia mikrobusz) rendelkezett. Hangsúlyozom, ezek mindenfajta, az egész megye múzeumi hálózatára kiterjedő feladatkörrel (pl. kiállítási anyagok, emberek szállítása, minden muzeológiai osztály feladatainak ellátása, skanzenbeli munkálatok stb.) üzemeltek. Természetesen nem és kizárólag csak a régészeti tevékenység szolgálatában álltak. 1996-tól a Mazda mikrobusz mellett egy 4 éves Mitsubishi terepjáróval rendelkeztünk. Utóbbit már főleg (1999-2002 között kizárólag) a régészeti terepi munkáknál használtuk (emberek, felszerelés, leletanyag szállítására). 1999-től a régészeti felszerelések szállításában segédkezik egy Fiat kisteherautó. 2002-ben, a Sárvárt elkerülő út feltárásának megkezdésekor 2 db Niva terepjárót vásároltunk. A már 10 éves Mitsubishi-t 2002 végén egy már szintén használt (1 éves) Ford terepjáróval váltottuk fel, majd újabb cserével és vásárlással alakult ki az osztály ma használatatos autóparkja (1 db Mitsubishi, 2 db Ford terepjáró). Természetesen ezeket a járműveket az osztály szakemberei vezetik. Nem ritkán adódik azonban olyan helyzet, hogy így sem tudtunk időben eljutni oda, vagy egyszerre annyi helyre ahová szükséges lenne. Márpedig sem a beruházókra, sem a kivitelezőkre nem jellemző a szívélyes várakozás. Az egyéb - a régészetben használatos - módszerek eszközrendszerének elterjedéséről és jelenlegi ilyen hátterünkről 88 1932. évi Nagysitkére történő kiszállásakor - az ún. Török emlékkő megtekintésére - így járt el HorvÁTh Tibor Antal. A fogatot a sárvári körjegyző biztosította. 89 A gyöngyösapáti sírlelet a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Lásd MOZSOLICS Amália májusban kelt, PASTEINER István főigazgatóhoz írt és ZICHY István főigazgató leveleit, kelt. június 17. és július 2. (Savaria Múzeum, Történeti Adattár).