Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)
ILON Gábor: A RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE
Sárvár-Bajti kitérő állomása mellett 81 téglasírokat tárt fel. A szombathelyi Kálvária mellett - ahol szabadtéri színpad építését tervezték - SOPRONI Sándor és KRALOVÁNSZKY Alán valószínűleg teátrum részleteire bukkantak. Ekkor a régészeti leletanyag tárolása már két helyen történt: a mai Kisfaludy S. u. 9. sz. alatti főépületben, illetve a Romkertben kialakított raktárban. Az 1954 májusától szeptemberig tartó nagy sztahanovista leltározási kampány RADNÓTI Aladár vezetésével folyt. Ez ugyan rendkívül fontos volt, de igen sok kárt okozott. A tárgyak nagy részének ásatási információi megsemmisültek, örökre eltűntek a tudományos kutatás számára. Az őskori anyagot NOVÁKI Gyula, a római korit RADNÓTI Aladár, Sz. BURGER Alice, Kiss Ákos és SZENTLÉLEKY Tihamér, a középkorit SZABÓ György vette újra nyilvántartásba. A numizmatiai emlékek leltározását 1954. október 20. és 1955 decembere között RÉPÁSY Gyula végezte el. Az utóbbi gyűjtemény további és folyamatos gondozását BLATT László látta el egészen az 1970-es évek végéig. A leltározáskor természetesen az új szabvány szerint (évszám/tételszám/alszám) jártak el. 1955. november 4-én kezdődött az a feltárás a Thököly Imre utcában, amely azután máig meghatározta és megalapozta - többek között - a város kulturális programját és a turizmust. Az Iseum-kutatás (21. ábra) 1960ig folyt SZENTLÉLEKY Tihamér vezetésével, majd 1961-1963 között HAJNÓCZY Gyula műegyetemi tanár tervei alapján elkészült a szentély helyreállítása. 1956. október 25-én nyílt meg a jáki kőanyagot is kiállító, új, középkori Lapidarium helyiség BÁN Attila, valamint az újjárendezett római kori kőtár RADNÓTI Aladár rendezésében. Közben arany tárgyakban gazdag germán sírok anyaga került a répcelaki homokbányából a Magyar Nemzeti Múzeumba, Szalafőn pedig MÓCSY András tárta fel római kori tumulus kő sírkamráját. 1957-től a múzeum megbízott igazgatója az a HORVÁTH Ernő természettudós, aki - alkalmazásban álló régész muzeológus hiányában - számos leletmentést végzett ebben az évben is a Rumi úti és a Kertész utcai római kori temetők területén SZENTLÉLEKY Tihamérral. Utóbbit 1960 decemberétől a múzeum igazgatójának nevezték ki. Buocz Terézia 1959-től tevékenykedett a múzeumban. A Rumi úti temető kutatása mellett Uraiújfalun is ásatott. Vasvárott NOVÁKI Gyula átvágással vizsgálta az ún. római sáncot - valójában korai magyar gyepű erődítése -, majd a velemi Szent Viden kereste az őskori kohók nyomait. 1960- ban Buocz Terézia - több leletmentés mellett - a Romkertben megtalálta a vámházat és annak a Birodalomban ma is egyedülálló pecsétjét, valamint a Köztársaság tér (ma Fő tér) 14-16. szám előtt (22. ábra) római kori mozaikot 82 dokumentált. KOZÁK Károly - budapesti régész - a celldömölki romtemplomot kutatta. Buocz Terézia 1961- ben folytatta savariai és vasvári leletmentéseit, SZENTLÉLEKY Tihamér pedig a Berzsenyi téren talált római kori épületalapozásokat. Buocz Terézia 1962-1963-ban Izsákfa Bokodpusztán római kori épületrészleteket tárt fel. 1962-ben megnyílt az új állandó kiállítás. A természettudományos termeket az ős- és római koriak követték. A régészeti részek forgatókönyvét MOZSOLICS Amália és SZENTLÉLEKY Tihamér készítette el. Közben nem kevés leletmentést végzett Buocz Terézia (pl. Bük, Nemeskocs, Sárvár, valamint Savaria) és SZENTLÉLEKY Tihamér (Szombathely). Buocz Terézia 1963-ban a simasági homokbányában, Merseváton és Egyházashollóson római kori temető sírjait leletmentette. A zalaegerszegi múzeum munkatársa, VALTER Ilona 1963-tól az őriszentpéteri templom kutatását vezette, mivel megyénkben ekkor még nem volt státuszon középkoros régész. A továbbiakban - miután a feltárások száma egyre szaporodott - mellőzöm a régészeti lelőhelyek és ásatok felsorolását, ugyanis a Régészeti kutatások Vas megyében 1952-1989 című hasznos kötet (MAYER & TÓTH 1993) tartalmazza azok szinte teljes körét (329 ásatás) és jó áttekintést nyújt azokról. Alapvető változást eredményezett az intézmény életében, hogy az 1963. évi 9. számú törvényerejű rendelet következtében a múzeum a Megyei Tanács irányítása alá került, azaz megszűnt a direkt központi irányítás és finanszírozás is. Ettől az évtől kezdve egy hol előnyökkel, hol hátrányokkal járó, a mindenkori megyei irányítás kénye-kedve vagy éppen toleranciája, netán hathatós támogatása határozta meg a múzeum, s abban a régészeti kutatás és gyűjteményeinek helyzetét. A megyei „múzeum-alapítási lázat" - szerencsére nem követte - a régészeti tevékenység szétaprózása, hanem ellenkezőleg, megkezdődött egy valódi osztály személyi állományának kialakulása és növekedése. Az 1970-es évek közepétől az aránytalan - még a 81 Vajon ez a WÉBER Gyula által korábban (1934-1935) megbolygatot településsel összefügg? 82 Ennek újabb részleteit PÁSZTÓKAI SZEŐKE Judit és SOSZTARICS Ottó régészek figyelték meg a Fő tér rekonstrukciós munkálatai során 2006-ban.
