Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)

ILON Gábor: A RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE

ellátó MKOF levele,

24 amelyet a Kultúregyesület elnökéhez intéztek - véleményem szerint - meglehetősen irreális hangvételű, mintha az aláíró MIHALIK József tudomást sem venne a háború valós következményeiről és a múzeum áldatlan helyzetéről: „...nincs gyarapodás! ... a gyűjtés hiánya egyenesen megdöbbentő. Ilyen mértékű pangást az egész vonalon a háborús helyzettel nem lehet igazolni, ...a Vasvármegyei Múzeum tarthatatlan, pangó életének szanálására vonatkozó javaslatait Országos Főfelügyelőségünknél [szíveskedjék] bemutatni." A háború évei alatt a Főfelügyelőség folyamatosan - és eredménytelenül

25 - követeli a Kultúregyesület elnökségétől, hogy MISKE települjön Szombathelyre, mert attól várja a múzeum helyzetének normalizálódását. 9. ábra. MISKE velemi monográfiájának (Bécs, 1908) címlapja Figure 9. Title page of MISKE'S Velem monograph (Vienna, 1908) A tanácsköztársaság alatt is MISKE Kálmán látja el a vezetői teendőket. Együttműködik a munkáshatalommal, védi a gyűjteményt,

26 részt vesz az „elhagyott" kastélyok műtárgyainak leltározásában és azok múzeumi elhelyezésében. Ennek során a birtokosok érdekében járt el, ahogy ezt ALMÁSSY György a borostyánkői hitbizomány tulajdonosa 1919. szeptember 14-én

27 írásban igazolta (8. ábra). Ennek ellenére igazságtalan, két évig tartó meghurcoltatás

28 vette kezdetét. 1919. szeptember 29-től 1920 szeptemberéig az új régiségtári őr HORVÁTH Béla Róbert csorna-premontrei kanononk, főgimnáziumi tanár lett. Közben - a vádak alóli felmentése ellenére

29 - az öregedő MISKE egyre inkább kőszegi lakóhelyére,

30 azaz háttérbe kezdett vonulni. Ennek ellenére okos és nagyívű tervei voltak, s ezt írásban 1920-ban ki is fejtette a Kultúregyesület elnökének.

31 Részletesen sajnos nem dolgozta fel velemi kutatásait, csupán több cikket közölt. Ezeknek és 1907-ben magyarul, majd 1908-ban német nyelven kiadott monográfiájának (9. ábra) köszönhetően a Szent Vid - s ez által a vasi régészet - pontosan egy évszázada (az évforduló újabb apropója) bekerült a nemzetközi archaeológia vérkeringésébe is. Leveleiből az derül ki, hogy azt tervezte, a publikálás jogát átengedi „tanítványainak", azaz a hozzá közel álló TOMPA Ferencnek és MOZSOLICS Amáliának. TOMPA Ferenc (SZATHMÁRI 2002: 892-894) 1920. szeptember 15-től 1923. szeptember 24-ig miniszteri kirendeléssel történészként érkezett a Vasvármegyei Múzeumba az igazgató-régész MisKÉ-t segítendő.

32 Feladata az volt, hogy a háborúban szétzilálódott gyűjteményt - köztük a régészetit is - rendezze, egyúttal az igazgatóhelyettesi teendőket ellássa. 1920-ban már velemi, góri és Zalalövő melletti feltárásokat tervezett - biztosítandó a gyűjtés folyamatosságát.

33 Terve (10. ábra) részben 24 A levél 1919. február 1-én kelt (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 2/1919.). 25 MISKE pedig folyamatosan és eredményesen kérvényezi, hogy Kőszegen maradhasson (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 13-14/1917.). 26 Az őskori aranytárgyak egy részét (csat, karperec, lemezek) elrejtette és a Nyugati Újságban megjelent, őt vádoló cikk megjelenése előtt már egy hónappal elővette és kiállította a múzeumban (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 14/1921. levél másolata). 27 Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 10/1919. 28 HERBST Gézát, Vasvármegye kormánybiztosát bízta meg a Vallás- és közoktatásügyi miniszter 1919. augusztus 27-én, hogy járjon el MISKE és TÓTH Sándor lakatossegéd, múzeumszolga ügyében. 29 Lásd erről TOMPA Ferenc keltezetlen levélfogalmazványát 1920-ból (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 9/1920.). 30 Ennek ellenére 1932-re megszervezte a Kőszegi Honismereti Múzeumot, amely a török ostrom 400. évfordulóján nyitotta meg kapuit. 31 Lásd Kőszegen, 1920. január 17-én kelt levelét (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 1/1920.). 32 TOMPA Ferenc keltezetlen levélfogalmazványa a Vallás és közoktatási miniszterhez (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 9/1920.). Visszarendeléséről lásd a 14/1923. számú iratot (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA). 33 Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 9/1920.