Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)

NAGY Éva: SZOMBATHELY KÖZKÖNYVTÁRÁNAK TÖRTÉNETE 1880 ÉS 1949 KÖZÖTT

részesült államsegélyben, de ezek az összegek csak átmeneti segítséget nyújtottak. A nyomtatott katalógusok azonban bizonyítják, hogy jól gazdálkodott a rendelkezésére álló összegekkel (1928-ban 671 615 P, 1929-ben 637 829 P, amelyekből a bérek és vonzatuk 353 168, illetve 3700 P), mert a gyűjtemény szépen gyarapodott. A legújabb irodalom értékes alkotásait már a megjelenés évében beszerezte (többek között John GALSWORTHY: A Forsyte Sago; Knut HAMSUN: Csavargók című műveit, vagy a magyarok közül TERSÁNSZKY Józsi Jenő regényeit). A jószándékú ajándékozás azonban gyakran rakott fölösleges terheket a helyhiánnyal küzdő gyűjteményre. Ilyen volt SZÉCSÉNYI Gábor francia nyelvű lektűrökből álló hagyatékának 2526 kötete. A szakkönyvek és kézikönyvek közül is megvásárolta, akár részletfizetési megoldással, a legújabb kutatások eredményeit publikáló köteteket (FERENCZI Sándor: Lélekelemzés). A könyvtár látogatottságának növelése érdekében hirdetéseket helyezett el az újságokban (a szerkesztőségek munkatársai ennek fejében ingyenesen kölcsönözhettek), a város közüzemeiben hirdetőtáblákat raktak ki, a könyvtárról készült diapozitíveket rendszeresen vetítették a moziban (VÁRADY 1927: 88). A vidéki könyvtári tagok többsége Vas megyei volt, de Zala, Somogy, Sopron, Fejér, Szolnok megyéből, Burgenlandból is használták a gyűjteményt. Állandó kölcsönzőik postán cserélték a könyveket. Az olvasók érdekében rendszeresen éltek a könyvtárközi kölcsönzés lehetőségével, partnereik között található a MTA, a Királyi Magyar PÁZMÁNY Péter Tudományegyetem, a Nemzeti Múzeum Könyvtára.

32 A tudományos kutatással foglalkozókat azzal is támogatta, hogy részükre díjtalanul engedte a használatot, munkaasztalt biztosított és segítséget nyújtott az anyaggyűjtésben. Külföldi szakirodalom beszerzéséhez az Országos Bibliográfiai és Könyvforgalmi Központ segítségét vette igénybe.

33 A kölcsönzést PÁVEL időszaka alatt egy illetve két segéderő végezte, akiknek a bérét a város biztosította különböző forrásokból. A nyitvatartás változó időpontokban, de legkevesebb öt óra volt hétköznaponként. Figyelemre méltó, hogy nyári szünetet sem tartottak, legfeljebb a kisebb intenzitású igénybevétel esetén a napi óraszámot csökkentették. Az olvasók száma az 1926-os 267-ről 485-re emelkedett 1938-ban. Az olvasók összetételéről bővebben olvashatunk PÁVEL Judit írásában (S. PÁVEL J. 1963: 309). A könyvtár vezetése és a szervezési gondok mellett sok problémát okoztak a késedelmes olvasók. Számos levélben követhetjük nyomon próbálkozásait a hiányok behajtására a legudvariasabb kéréstől a kemény követelésig: Bámulatos, hogy egyes embereknek milyen laza a felelősségérzete a könyvtárral, mint közvagyont képező kultúrintézménnyel szemben, úgy hogy a könyvtár érdekeinek megóvása céljából több ízben már a bíróság védelmétkénytelenek voltunk igénybe venni (PÁVEL 1930:121). 1940. november 22-én új helyre költöztették a könyvtárat. A múzeum épületében már a használatot veszélyeztette a zsúfoltság (az eredetileg könyvtár céljára tervezett 166 m

2-ből csak 101 m

2 -t használhattak). A megyeháza Hollán Ernő utcai részén kapott tágas helyiségekben összesen 174 m

2 állt rendelkezésére, bár az előző székhelyen méretre készült állványzatot át kellett alakítani.

3U Az új körülmények miatti elégedettség azonban nem ellensúlyozhatta az egyre súlyosbodó gondokat, amelyekkel az utolsó néhány évben szembe kellett néznie. Levelezéséből nyomon követhető az a kétségbeesett igyekezet, hogy a könyvtár működőképességét fenntartsa és gyarapíthassa gyűjteményét. Folyamodott kölcsönökért, segélyért, a kisegítő személyzet béréért, fizetési haladékot kért, kicsinyes vitákat folytatott könyvkereskedőkkel, kiadókkai.

35 Szombathely város 1939 őszétől a szellemi ínségmunkások közé sorolta a könyvtár kiszolgáló személyzetét és ennek alapján gondoskodott fizetésükről, amit a könyvtár kiegészített saját bevételéből. 1941-ben azonban visszavonták a támogatást, ezért 1942 január 1-től a múzeum alkalmazta és fizette a munkatársakat. Ettől kezdődően hivatalosan a a Vasvármegyei Múzeum Könyvtára nevet használta (S. PÁVEL 1964: 309). PÁVEL Ágostont 1941-ben a szegedi egyetem magántanárává nevezték ki és a gyakori utazások miatt nem tudta vállalni eddigi megbízatásait. Természetesen nem szakadt el a könyvtártól, személyes jelenlétével és tanácsaival a továbbiakban is segítséget nyújtott. 32 Id. 13. jegyzet. PÁVEL Ágoston jelentése a könyvtár 1931-1932. gazdasági évéről. 33 Id. 13. jegyzet. PÁVEL Ágoston jelentése a könyvtár 1940. évi működéséről. 34 Vasvórmegye, 1939. július 30. p. 6. 35 Id. 32. jegyzet