Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)
HORVÁTH Sándor: A NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNY TÖRTÉNETE
menetele miatt hamarosan, 1979-ben megvált munkahelyétől. Múzeumi munkája során elsősorban a hiedelmekkel foglalkozott. 1978-tól DECSI Gyula személyében saját restaurátora lett a néprajzi osztálynak. BÁRDOSI újabb felmérések miatt járta a megyét: most a Szabadtéri Néprajzi Múzeum megbízásából a szőlőhegyeket és a régi pincéket mérte fel - kiemelten figyelve a présházak tüzelőberendezéseire (BÁRDOSI 1983a). 1979. március 1-én két új munkatársa lett a néprajzi osztálynak: MUKICSNÉ KOZÁR Mária Ljubljanában végzett néprajzkutatóként - 1979-ben részfoglalkozásúként, majd 1980-tól teljes állású munkatársként, BOROS Éva pedig gyűjteménykezelőként. Majd 1980 szeptemberétől újabb néprajzossal erősödött a megyei szakembergárda, hiszen az ELTÉ-n néprajzot végző NAGY Zoltán a körmendi múzeumhoz került (BÁRDOSI 1983b). MUKICSNÉ KOZÁR Mária az első években elsősorban A szlovének életmódja a XX. században szlovén szakmai program részeként kutatott, amelynek eredményeként a Szlovénvidék című magyarszlovén kétnyelvű kötetet készítette el (M. KOZAR 1984). 1980 végére még csak a Savaria Múzeum irodái és a könyvtár költözhetett vissza az épületbe. A műtárgyakhoz még mindig nehéz hozzáférni. A szabadtéri néprajzi gyűjteményekkel BÁRDOSI János hirtelen jött haláláig foglalkozott, ezek töltötték ki munkaidejének nagyobbik részét a skanzen megvalósításának a kezdetétől. 1979-ben például a nemesbődi kéttorkú pajtát, valamint a sárfimizdói lakóházat bontották le, s építették fel a következő esztendőre. A nyitás után a skanzen további berendezése akadozott: túlságosan nagy terhet jelentett az intenzív szabadtéri néprajzi muzeológia és az egyéb múzeumi feladatok ellátása egyetlen néprajzkutatónak. A sárfimizdói házat BÁRDOSI halála után 1984-ben az új, fiatal néprajzkutatók, GYURÁCZ Ferenc és HORVÁTH Sándor rendezték be M. KOZÁR Máriával, BÍRÓ Friderika irányításával (M. KOZÁR 1984). A már korábban felépített, s üresen álló farkasfai házat HORVÁTH Sándor rendezte be 1985-ben (HORVÁTH SÁNDOR 1986). A skanzen-program alig indult el, máris egy másik nagy feladatot is felvállalt BÁRDOSI János: a zalai példán felbuzdulva 1965-ben elkezdődött a vasi földrajzi nevek gyűjtése. A korábbi kutatási témákra ettől kezdve már kevesebb idő maradt. BÁRDOSI mégis két alkalommal meghívott vendégkutatóként gyűjtött a Baranya megyei múzeumi szervezetben: a drávai halászatot vizsgálta. A földrajzi név kötet készítésének első fázisa, a nevek helyi összegyűjtése 1969 augusztusára befejeződött. Az adatok legépeltetése, ellenőriztetése, rendszerezése, a PESTY-féle helynévanyag, valamint az első kataszteri térképek névanyagának feldolgozása még hosszú hónapokat vett igénybe, mire megjelenhetett az azóta is sokak által forgatott kézikönyv, a Vas megye földrajzi nevei (BALOGH & VÉGH 1982). E munkát az MTA Nyelvtudományi Intézete útmutatásai alapján a Néprajzi Osztály végezte. BÁRDOSI 1970-ben rendszeres levéltári forrásfeltárásba is kezdett - az egyes kutatott témáihoz addig is használta a levéltári forrásokat, de most-: Szombathely közgyűlési jegyzőkönyveinek néprajzi adatait kezdte gyűjteni (BÁRDOSI 1973). Szerveztek tájoló programokat is. 1970-ben a Rábamenti Kulturális Napok keretében néprajzi és helytörténeti kiállítást rendeztek a csörötneki művelődési házban abból a néprajzi anyagból, amit előtte ott, a településen gyűjtöttek össze. Ezzel a helyi értékekre, azok védelmére, illetve a múzeumi értékére kívánták felhívni a figyelmet. Csörötneken ekkor 90 tárgyat gyűjtöttek (BÁRDOSI 1973) (50. ábra). 1966-1968-ban összefogtak a dunántúli szakemberek és előbb Baranya, Fejér, Somogy, Vas, Veszprém megyék, valamint a Néprajzi Múzeum tárgyaiból a Dunántúli pásztorművészet című vádorkiá 11ítást rendezték meg, később pedig a Fejér, Vas és Veszprém megyei szakemberek együttműködésével a Kerámiakiállítás jött létre. A Savaria Múzeumban a pásztorművészetet 1967. október 22-től november 20-ig 1566-an, míg a kerámia kiállítást 1968. március 27-től július 11-ig 6670-en látták. A nagy látogatottság miatt a szakemberek úgy 50. ábra. Részlet a Csörötneken 1970-ben rendezett kiállításból (FH.6.459.) Figure 50. Detail of the exhibition held in Csörötnekin 1970 (FH.6.459.)
