Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)

HORVÁTH Sándor: A NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNY TÖRTÉNETE

felelhetne meg méltán hivatásának. Ehhez a jelenleg elfoglalt helyiségeknek legalább kétszerese volna szükséges (ANONYM 1926-1927: 79). Ez a megállapítás vissza-visszatérő eleme a múzeum jellemzésének szinte annak megnyitásától kezdve (11. ábra). A néprajzi tár őre 1928 február haváig VÁRADY Imre reáliskolai tanár, korábbi kulturegyesületi titkár volt, aki azonban - ERDÉLYI Irénnel ellentétben - szinte semmit sem tett a tárért. VÁRADY-nak a római Collegium Hungaricumhoz történt kineveztetésével a tár pár hónapig őr nélkül maradt, majd az elnöki tanács 1928. április 1 -ével PÁVEL Ágoston könyvtárőrt, leányliceumi tanárt bizta meg a néprajzi tár vezetésével. Érdekes kettősségre utal, hogy a vasi múzeumügy kapcsán a néprajzi gyűjtemény alakításánál sem KÁRPÁTI idejében, sem később nem - vagy csak alig jelentek meg azok, akik néprajzi, folklorisztikai érdeklődését néprajzi gyűjtések tanúsítják. Például SEBESTYÉN Gyula dunántúli gyűjtésébe - mások mellett - megyénkből a következő személyek - elsősorban tanítók adtak anyagokat: Egervárról SIMON István, Iváncról SZŐLLŐSY Antal, Nagymizdóról MURÁNYI József, Nickről LÁSZLÓ János, Pankaszról NÉMETH Elek. Majd PÁVEL Ágoston lesz az, aki rendszeresen keresi a vidéki segítőket: tanítókat és másokat. 12. ábra. PÁVEL Ágoston Figure 12. Ágoston PÁVEL PÁVEL ÁGOSTON KORSZAKA: A SZAKMAI MUNKA KITELJESEDÉSE PÁVEL Ágoston 40 évesen vette át a néprajzi gyűjtemény a vezetését. 1915 tavaszán már felmerült annak a lehetősége, hogy a nyugdíjba vonuló MARGALITS Edétől megkapja a Pázmány Péter Tudományegyetem szerb-horvát tanszékét, de túl fiatalnak minősíttetett. 1920-ban meghívták a ljubljanai egyetemre a vend nyelv és a délszláv—magyar kapcsolatokkal foglalkozó, megalakítandó tanszékre. Oda maga nem akart menni. Végül büntetésként kis híján Miskolcra helyezték, de saját kérésére a szombathelyi leánygimnáziumhoz került. Első néprajzi publikációjának Az Orpheusz-monda rokonai a délszláv népköltészetben címmel 1909-ben napvilágot látott tanulmányát tekinthetjük (PÁVEL 1909), noha ő ezt is, meg másik két folklorisztikai írását is inkább a szláv filológia tárgykörébe sorolta. Első tárgyi néprajzi dolgozata Nyílttűzhelyű konyhák a hazai szlovéneknél címmel jelent meg (PÁVEL 1927: 129-144) (12. ábra). KATONA Lajos összehasonlító kutatásainak ösztönző hatását látja PÁVEL Ágoston korai munkáiban SÁNDOR István. Az egyértelmű, hogy PÁVEL filológusnak indult. Amint KATONA, úgy PÁVEL is a típusok vándorlásának a feltárására törekszik. Ilyen szempontok alapján elemzett a végzős egyetemi hallgató, amikor 1909-ben közzé tette Az Orpheus-monda rokonai a délszláv népköltészetben című tanulmányát (SÁNDOR 1972: 81). A tárgyi világ felé fordulást megkövetelte az a feladat, amelyet a múzeum néprajzi tárának vezetésével vállalt. Ebben BÁTKY és GYŐRFFY nyomdokain haladt. BÁTKY hatása kikerülhetetlen volt azután, hogy 1906-ban kiadta Útmutató néprajzi múzeumok szervezéséhez című gyűjtési vezérfonalát. Amint PÁVEL közzétett levelezéséből tudható, mind BÁTKY, mind GYŐRFFY irányába a két világháború közötti magyar néprajzi kutatás harmadik nagy egyénisége, VISKI Károly volt a kapocs. Vele PÁVEL Tordán ismerkedett meg, hiszen 1911 és 1913 között mindketten ott tanítottak (S. PÁVEL 1999: 27). VISKI Károly, aki szintén vegyes nemzetiségű területről származott, érthető módon gyorsan barátja lett a tordai állami főgimnáziumban vele együtt tanítóskodó, ugyancsak nyelvész fiatalembernek. Barátságuk VISKI élete végéig tartott. Ezt jól tükrözik az „ember" (=VISKI). és a fiú (= PÁVEL). megszólítású és aláírású leveleik (S. PÁVEL