Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

HORDÓDÍSZ Leltári szám: 59.1669.1. A 19. század második felét követő időkben készült, 4 mm vastag préselt kartonpapírra ragasztott kör alakban kivágott olajfestmény, mely feltehetően uradalmi kocsma udvarán asztal köré gyűlt mulatozó embereket ábrázol, az előtérben rendfára akasztott disznók bontásának jelenetével. A Körmendről vétel útján múzeumba került 30,5-31 cm átmérőjű szignálatlan festmény szokatlan „hordódísz" megnevezése arra utal, hogy valamelyik helyi csapszék hordójának feneke elé helyezhették. BARREL DECORATION Inventory number: 59.1669.1. Made in the period following the second half of the 19

lh century, an oil painting cut out in a circular shape and stuck on 4 mm thick pressed cardboard, depicting merrymakers gathered around a table, presumably in the courtyard of an estate tavern, with a scene of cutting up pigs hung on a wooden scaffold in the foreground. The unusual designation of this 30.5-31 cm diameter unsigned painting, which came to the museum by way of purchase from Körmend, as "barrel decoration" indicates that it may have been propped up against the base of a barrel in some local drinking den. 932 1933 1934 1933. március másodikát írtak a naptárban, mikor TÓTH Sándor a Savaria Múzeumnak vételre ajánlott fel két darab műtárgyat. Összesen18 pengőért cserélt gazdát egy S alakú csavaros menetű foil üveg gyertyatartó, mely állítólag 1769-ben épült gyolókoi templomból való, valamint egy Falusi disznótort ábrázoló, régebbi kör alakú olajfestmény, szignálás nélkül. Hordó elején volt díszül. Lelőhelynek pedig Körmend van beírva a régi gyarapodási napló rubrikájába azzal a megjegyzéssel, hogy „hátul ráírva: Semmiértsem eladó". Sovány adatok ezek e szokatlan tárgyról, és a vételi körülményekről egyaránt. A DÖMÖTÖR Sándor 1959-ben készített leírókartonján a korábbi leltárszámon 1330/1948 - kívül e sorok állnak: 31 cm átmérőjű, köralakú, 4 mm vastag préselt papír kartonlop, melyre vászonra festett olajfestmény van ragasztva. A primitív kivitelű kép a mészárszék és kocsma előtti mulatozó betyárok csoportját ábrázolja. Kézbe véve a hordódíszt megállapíthatjuk, hogy e tárgy készítésekor a kör alakúvá képzett préselt papírlapot körben csiszolták, csinosítgatták, a hátlapnál régebbi olajfestményt ehhez az idomhoz szabva körbevágták, majd ráragasztották, széleit az alaphoz igazítva megcsiszolták. Az egykor talán érdemesebb sorsú, vászonra festett olajfestményt tehát megcsonkították. Az eredeti kompozíció azonban jórészt megmaradt, talán csak a cseréptetős, vert falú fogadó bejárati része veszett el így a szemünk elől, valamint a padon ülők egyikének ruházata, a távolabb muzsikáló cigányok alakjai tűnhettek el a képmezőről. A zöldes barna föld, ólomszín, felhő takarta ég késő őszi, vagy kora tavaszi hangulatot tükröz. A világoskékre festett ház lábazata, a fehérre meszelt fal, a mélyen a falba ülő ablakszemek vert falu uradalmi kocsmaépületet, vagy vendégfogadót sejtetnek. A fal elé támasztott, földbe vert rendfán hentes módra folyik a megperzselt, megmosdatott, fa szegekre felakasztott süldő malacok bontása, melyet egy csizmás, gatyás, piros posztómellényes fehér feltűrt ingű, pörge kalapot viselő pipázó fiatal legény végez. Tőle nem messze ajtóból kilépő befont hajú fehér, puffos ujjú ingvállat, sötét szoknyát, fehér kötényt, piros nagykendőt viselő fiatal nő jelenik meg kezébe hússal, vagy apró pogácsákkal rakott cseréptállal. Az udvaron hosszú asztal körül lócákon pörge kalapot viselő férfiak ülnek. Távolabb hosszú szőrű kutya áll jó falatra várva. Az asztal körül ülők kezében körbejár a borral teli üveg flaska. Öltözetük parasztosan egyszerű, hajuk hosszú, vállig érő, bajuszuk pödört, kezükben rövid szárú fapipa. Egyikük pitykés posztó dolmányban, másikuk posztó kabátban és nadrágban látható, lábukon keményszárú oldalvarrott fekete csizma. A hozzánk közelebb ülő gatyában, pirosas színű bélelt ködmönben, a másik alak pedig hátára vetett porköpenyt, posztómellényt viselve viszi a szót, két kézzel hevesen magyarázva. NAGY Zoltán