Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)
PUSKAPORTARTÓ Leltári szám: 84.6.5. Szarvasagancsból fűrészelt, karcolással díszített lőporszaru. A kiöntőcsöve hiányzik. A régi törzsgyűjteményből. A 17. század végén készülhetett. Hossza 23 cm, szélessége 21 cm. POWDER HORN Inventory number: 84.6.5. Gunpowder horn made from sawn off stag's horn, decorated with etchings. The spout is missing. From the old core collection. Probably made in the late 17 th century. Length 23 cm, width 21 cm. IRODALOM - LITERATURE BÁTKY, Zs. (1926): Szarvasagancs-lőportartóink ornamentikájához. - Néprajzi Értesítő, 18:1-11. GRÁFIK, I. (szerk.) (1996): Vas megye népművészete. - Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 399 pp. HOFER, T. (1980): Lőporszaru. - In: ORTUTAY, Gy. (főszerk.): Néprajzi lexikon. III. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 469-470. ORTUTAY, Gy. (1941): A magyar népművészet I. - Franklin-Társulat kiadása, Budapest, 388 pp. TÓTH, E. (1995): A kismákfai ezüsttálka. - Communicationes Archaeologie Hungáriáé, 1994-1995: 118-151. 1930 1930-ban lőporszaruval gyarapodott a múzeum történeti gyűjteménye. Puskaportartónak leltározták be a vélhetően a 17. század végén szarvasagancsból vágott, a külsején geometrikus karcolással díszített darabot, amelyet középen egy rozetta ékesít. E geometrikus díszítések között néhány archaikus motívumot találunk: a rozetta mellett a svasztikát, avagy forgórózsát és a háromszögekből és körökből kialakított emberalakokat. Ilyen motívumoknak régészeti -avar - párhuzamai vannak. A lőporszaruk díszítményei lehetnek ornamentálisak, virágosak is - ilyeneket leggyakrabban a magasabb társadalmi osztály tagjai használtak, illetve ezek az újabb típusai a lőporszaru-díszítményeknek. A lőporszarukra mind a néprajzi kutatás, mind a régészet felfigyelt. A gyűjteményi besorolásnál a Savaria Múzeumban mégis a történeti osztályra került, mint fegyverhez tartozó tárgyféleség. S hogy miért ebben az időszakban gyűjtöttek lőporszarut? Talán csak ekkor bukkant fel. De az is lehet, hogy ekkor már módszeresen keresték, mivel az 1926-os Néprajzi Értesítő első tanulmánya BÁTKY Zsigmond tollából Szarvasagancs-lőportartóink ornamentikájához címmel látott napvilágot. A karcolással díszített lőporszarukon gyakorta találhatók olyan primitív megformálású emberalakok, amelyeket már a hallstatkori régészeti leleteken is látni. De ilyen emberalakokkal ékítették fel a Vasvár közelében - Kismákfán - a föld gyomrából előkerült 6. századi ókeresztény liturgikus edényeket - kelyhet és paténát - is (TÓTH 1995): fejtetőre állított V csúcsára karikát, annak közepébe pedig egy pontot vertek. Figyelemre méltó, hogy az egyenlő oldalú háromszög a népművészet klasszikus korszakának emberábrázolásaiban is vissza-visszatért (GRÁFIK 1996. LXV. tábla, 342, 345, 347). A geometrikusán vagy ornamentálisan díszített szaru- és szarvasagancs lőportartók szinte hungarikumok, elsősorban a Kárpát-medencében terjedtek el. Az első datált darabok a 17. században készültek (HOFER 1980). Az archaikusabb, geometrikus motívumokat gyakran megtoldják egy-egy szarvas-ábrázolással. E motívumok értékelésénél, értelmezésénél egyes kutatók - különösen a svasztika, valamint az archaikus emberábrázolás kapcsán - kultikus, mágikus szándékokat véltek felfedezni (ORTUTAY 1941).
